A BSE edzőterme bezzeg hangos! Munkálkodnak benne a kenusok. Csattogtatják a tárcsákat, dolgoznak az erőgépeken, erőlködnek, kurjongatnak - az ablak azért nincs veszélyben. Egy valaki civilben ül köztük, csak biztatja a többieket, és bőszen nyomkodja a mobiltelefonját. Esemesezik. Közben fel-fel nevet, tetszenek neki a jövő-menő írásos üzenetek, láthatón jól érzi magát a bőrében.

Pedig úgy három hete legszívesebben elbújdokolt volna a világ végére. Bár ott is volt, hiszen az ausztráliai Penrith, ahol az olimpiai kajak-kenu versenyeket is rendezték még Sydeytől is messze esett, nemhogy Magyarországtól. De bizonyos helyzetekben még ez a távolság is kevés lehet, mert a sikertelenség miatt az emberek elől még csak el lehet bújni, de önmagát nem kerülheti el senki. De saját magán kívül mások is okolhatták Zala György kenust azért, mert nem került be a az ezer méteres szám döntőjébe. Ha valaki gyengébben szerepel a vártnál, el lehet fogadni akkor, ha a versenyző mindent megtett a siker érdekében, de a jobb ellenfelek megelőzték. Azonban ha a sportoló szándékosan nem kerül be már az előfutamból a döntőbe azért, mert a középfutamban még edzene egyet élesben, de ott kiesik, akkor bizony joggal érheti kritika az illetőt. Márpedig Zala így járt, és a középfutammal kapcsolatos szándékát már jóelőre be is jelentette...

Zala György kettőre biztosan számíthat: az elszántságára és a jókedvére

- Jólesik csak nézni mások edzését a hosszú olimpiai felkészülés után?

- Most csak a barátaim dolgoznak a kínzógépeken. Én még nem vágtam bele komolyan a munkába. Most megvárom a többieket, majd elmegyünk vásárolni, utána meg moziba.

- Már ne haragudjon, de képtelen vagyok önt úgy elképzelni, hogy nem edz, hogy semmilyen mozgást nem végez.

-Tegnap valóban már húzódzkodtam néhányat, de csak később csapok igazán a lovak közé. Persze az is jó dolog, hogy itt vagyok a többiekkel, de már ez a néhány percnyi edzőterem-levegő is olyan hatással volt rám, mint a kábítószer. Ha nem edzek vagy mozgok, hiperaktívvá válok. Korán reggel felkelek, és és egész nap pörgök. Estére azonban nemhogy elfáradnék, hanem pont az ellenkezője történik. Nem győzöm hívogatni az ismerőseimet, hogy hol lesz egy jó buli. Még szerencse, hogy rákaptam a gitározásra, és azzal is jól le tudom kötni magam.

- Volt már sikere kellemes esti tábortűz mellett?

- Azért annyira még nem tudok, ugyanis csak fél éve kezdtem el a húrok pengetését. Bár egyszer már vettem a bátorságot, és egy esti kerti bulin kísértem a dalokat. Egy gitáriskolai könyvből tanulom az akkordokat, és egyre többet tudok már közülük.

- A gitározás, meg az élet dolgaiban való elmélyedés segít feledtetni az olimpia kudarcát?

- Az örökre bennem marad. Elfelejteni nem fogom, legfeljebb nem éget már annyira. Az lenne a legjobb gyógymód, ha egy szép eredményt érnék el egy világversenyen. Bár még nem tudom, hogy lesz-e rá lehetőségem, mert közel sem biztos, hogy ezután az olimpiai szereplés után olyan szerződést kínálnak nekem a BSE-ben, amit el tudok fogadni. Persze én mindenképpen szeretném folytani. Bizonyítanom kell, hogy én vagyok itthon a legjobb kenus.

- Ön amúgy az a dacos,fajta, akit egy ilyen helyzet még inspirál is, de ezt azért ezt nem lesz olyan egyszerű véghez vinni, hiszen a kenucsapat többi tagja aranyérmet nyert az olimpián, Zala György pedig kiesett a középfutamból.

- Én az egyesre gondoltam, és ott lehet is keresnivalóm, hiszen a válogatón legyőztem Kolonics Gyurit. Ez a középfutamozásom pedig már jól bevált módszerem. Kilencvenben, amikor második lettem a világbajnokságon, a reményfutamból kerültem a döntőbe, és ott biztosan előztem meg olyanokat, akiktől korábban nagyon kikaptam. Hasonló volt a helyzet Barcelonában is. De ilyen, ami az olimpián történt velem, a húszéves kenus pályafutásom alatt még sohasem fordult elő. Kilencszáz méterig minden rendben volt, de nem sokkal a cél előtt elsötétült minden. A parton vénásan és izomba is azonnal kaptam injekciót. Egy órával a verseny után még 96 volt a pulzusom. Igaz, fül-, és torokgyulladással küszködtem. Én voltam a második Szántó Öcsi bácsi, olyan rekedt volt a hangom. Ráadásul meg is csípte a lábamat egy helyi rovar, ami egy fél tenyérnyi helyen bedagadt, megkeményedett, és talán ezért sem hoztam azt az előfutamban, amit kellett volna. Bár ha tudtam volna, mindenképpen tovább mentem volna, de sajnos nem ment. Ilyen volt nekem az idei olimpia.

- Azóta rendbe jött?

- Most már jól vagyok, bár a hazajövetelem szörnyű volt. Szerettem volna néhány nappal később indulni, amikor már jobban éreztem volna magam, de a repülőjegyet már nem lehetett variálni. Itthon is folytatódott a hercehurca, még neurológushoz is elküldtek, de a folyosóról visszafordultam.

- Nem félti az egészségét, ezek után még van kedve folytatni?

- Na így aztán tégyleg nem hagyhatom abba! Aranyat, de legalább érmet kell szereznem a következő világbajnokságon, hogy egy kicsit rendbe jöjjön a lelkem. Meg amúgy sem tudnám abbahagyni, azt mondják rám, hogy "kenuholista" vagyok. Ebben a sportágban különben is kamatozik a befektetett munka, és ezt ki kell használnom. A következő olimpiát mindenképpen megcélzom, elvégre fiatal srác vagyok még!