A Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar elnökjelöltje nem saját magát tartja a legesélyesebbnek, de bízik a sikerben
Párhuzamok találkozása
- Játsszunk egy kicsit az idővel. Tételezzük fel, hogy július
tizenhatodika van, és Moszkvában vagyunk, ahol hosszú és izgalmas
szavazási procedúra után bejelentik, hogy a Nemzetközi Olimpiai
Bizottság új, a sorban a nyolcadik elnöke Schmitt Pál. Ön a
mikrofonhoz lép. Tudja már, hogy mit mond?
Schmitt Pál is harcba száll a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki székéért |
- Ezen nem gondolkoztam, de van annyi rutinom, hogy ha így
alakulna, akkor sem jönnék zavarba. Azt mondanám, ami abban a
pillanatban kikívánkozna belőlem.
- Még el sem játszott a gondolattal
- De igen, és ezzel bizonyára így van a NOB elnöki székére
pályázó másik négy kollégám is. Más kérdés, hogy a realitásérzékem
azt súgja, hogy azzal a beszéddel nem nekem kell majd kiállnom a
nyilvánosság elé.
- Nem bízik magában?
- Dehogynem. Amikor az éppen aktuális olimpiára induló
sportolókat búcsúztatom, azt szoktam mondani, hogy ha minden tőlük
telhetőt megtettek a minél jobb szereplés érdekében, akkor már nem
okozhatnak csalódást. Nos, valahogy így vagyok most én is.
Igyekeztem a lehető legjobban felkészülni, és hiszek abban, hogy
alkalmas lennék az elnöki posztra, de mint minden versenyben, itt is
csak egy győztes lehet. Hogy ki lesz a befutó, az csak július
tizenhatodikán derül majd ki, ám vannak olyan jelek, vagy inkább
jelzések, amelyek arra utalnak, hogy nem én vagyok az első számú
favorit.
- A nemzetközi sajtóban napvilágot látott találgatások alapján
a belga Jacques Rogge vagy a kanadai Richard W. Pound lehet
Samaranch utódja. Ön is így érzi?
- Más dolog, ki mit érez, és megint más, hogy mi lesz a szavazás
végeredménye. Ezért én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tartozom sem
a földrajzi, sem a nyelvi csoportosulásokhoz - magyarra lefordítva,
a latin és az angolszász lobbi valószínűleg nem engem támogat. Ennek
ellenére bármi megtörténhet, akár még az is, hogy a két,
esélyesebbnek tartott jelölt csatájából egy harmadik kerül ki
győztesen. Ha pedig már a nemzetközi sajtót említette, a
jelölésemmel kapcsolatban több mint ötezer cikk jelent meg
világszerte, ami jelzi, komolyan veszik a kandidálásomat.
SCHMITT PÁL
Állampolgársága: magyar
Született: 1942. május 13., Budapest
Családi állapota: nős, három gyermek apja
Iskolai végzettsége: Közgazdaságtudományi Egyetem
Nyelvtudása: angol, német, francia, spanyol
Sportolói múltja: 2x olimpiai bajnok (párbajtőr csapat
1968, 1972)
Civil tevékenysége: Magyarország spanyolországi
(1993-1997) és svájci (1998-) nagykövete
Sportvezetői tevékenysége: a Magyar Olimpiai Bizottság
főtitkára (1983-1989); elnöke (1989-)
NOB tisztségei: tag (1983-); a végrehajtó bizottság tagja
(1991-1999); alelnök (1995-1999); a sportolói bizottság alelnöke
(1984-1988); a NOB protokollfőnöke (1999-); az Olimpikonok
Világszövetségének (WOA) elnöke (1999-); a környezetvédelmi
bizottság elnöke (1995-); az albertville-i (1992) és a lillehammeri
(1994) téli olimpiák koordinációs bizottságának tagja
|
- Kár, hogy nem ők szavaznak...
- Félreértés ne essék, ez természetesen a tagságra is igaz.
Bárkivel beszéltem a NOB-tagok közül, mindenki elismerően szólt a
programomról, ami persze nem jelenti azt, hogy rám is voksolnak
majd. De tudom, hogy az elképzeléseim bármilyen összehasonlításban
megállják a helyüket.
- Hallhatnánk ezekről bővebben is?
- Miután ezt hosszadalmas lenne részletezni, inkább csak olyan
kulcsszavakat mondanék, mint demokrácia, etika, szolidaritás,
egység, fair play, média, a sportolók szerepe, a XXI. századi
marketing. Úgy vélem, hogy azok, akik jártasak a sportban, akik
figyelemmel kísérik a nemzetközi olimpiai mozgalmat, azok érzik,
hogy ezek a kulcsszavak milyen irányt mutatnak.
- A demokráciával kezdte, ami, ha jól sejtem, arra utal, hogy
a leendő elnök szerepe az eddigiekhez képest megváltozna...
- Tudomásul kell vennünk, hogy bárki is követi Samaranchot, az ő
mentalitását, ezt a "mindannyiunk apja" státust nem veheti át, a
Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyolcadik elnöke első lesz az egyenlők
között.
- Ha már Samaranchnál tartunk, érzése szerint neki van kedvenc
utódjelöltje?
- Ha van is, ezt csak ő tudja. Az viszont biztos, hogy a
feladatok elosztásánál nekem a kevésbé látványosak jutottak, ami
lehetett esetleg egyfajta prekoncepció is. Nem tudom. Akárhogy is
nézzük, egy protokollfőnök, vagy a környezetvédelmi bizottság elnöke
nincs úgy szem előtt, mint mondjuk a minden idők legsikeresebb nyári
olimpiája koordinációs bizottságának az elnöke. Sydney kapcsán
Jacques Rogge rengeteget szerepelt a nyilvánosság előtt, a sajtóban,
talán ezért is tartják őt az egyik favoritnak.
- Ez azért érdekes, mert amikor madridi nagykövetnek
kinevezték, idehaza sokan már Samaranch - aki korábban szintén
nagykövet volt - lehetséges utódjaként tartották számon, majd svájci
nagykövetként még közelebb került a NOB Lausanne-i központjához.
Arról nem is beszélve, hogy Samaranch-hoz hasonlóan ön is
protokollfőnök lett. Ennyi kísérteties párhuzam után az ember azt
gondolná, hogy...
- Valóban sok a párhuzam, de az, hogy akkoriban Samaranch
utódjaként emlegettek, csak a sajtóban jelent meg, hivatalosan erről
senki sem beszélt. A következtetések levonása talán egy kicsit
eltúlzott volt. De hogy visszatérjek a párhuzamokhoz, ugyan tényleg
nem én vagyok a favorit, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy
kizárt a párhuzamok folytatódása. Nem érzem lefutottnak a szavazás
végeredményét, és arról se feledkezzünk meg, hogy van három olyan
momentum, amely valamelyest engem erősíthet. Először is a jelöltek
közül én vagyok az egyetlen olimpiai bajnok, az esetleges
megválasztásom egyben abba az irányba mutathatna, hogy a mozgalomban
az egykori bajnokok még az eddiginél is nagyobb szerepet kaphatnak.
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság
politikai tényezővé vált a világon, akkor a döntés meghozatalánál
valamennyit mindenképpen számíthat, hogy én vagyok az egyetlen
nagykövet, és így van rálátásom a világ politikai életére is.
Harmadikként pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy két évvel
ezelőtt engem választottak meg az Olimpikonok Világszövetsége
elnökének, azaz az ötkarikás játékokon szerepelt, és még élő mintegy
nyolcvanezer sportoló is mögöttem áll. Ezek csupa olyan dolgok,
amelyek a javamra szólnak, igaz, bizonyára az ellenfeleim is
hasonlóakat tudnának felsorolni a saját érdekükben.
- Úgy veszem észre, hogy bizakodó.
- Bizakodok, de nem rugaszkodok el a valóságtól. Mint vélhetően
az ellenfeleim, az egyébként nagyon jó ellenfeleim, én is leültem és
számoltam. Van már annyi tapasztalatom, hogy az ígéretekkel csínján
kell bánni, azért, mert a szemembe valaki azt mondja, engem támogat,
nem biztos, hogy a titkos szavazásnál is így dönt majd. Szóval
számoltam, a reálisan szóba jöhető szavazatokat elosztottam
kettővel, ami egy tisztes eredményt hozott.
- Mennyi jött ki?
- Ez maradjon az én titkom. Legyen elég annyi, hogy ha azt
elérem, nem kell szégyenkeznem, de azt sem tartom kizártnak, hogy
ennél is jobb eredményt érjek el.
- Izgul?
- Nem tagadom, nagyon fontos megmérettetés előtt állok. Azt
hiszem, egyfelől természetes, hogy van bennem némi drukk, másfelől
viszont - és ezt őszintén mondom - nyugodtan állok a tükör előtt,
ugyanis a pályázatom kapcsán minden tőlem telhetőt megtettem a
sikerért. Ezekben a hónapokban rengeteget tanultam, magamat is
sokkal jobban megismertem, és ezt már senki sem veheti el tőlem.
Bárhogy is dönt július tizenhatodikán a NOB tagsága, én ugyanaz
maradok, és ugyanúgy szolgálom tovább a sportot, az olimpiai
mozgalmat, mint tettem eddig. Akár tagként, akár a Nemzetközi
Olimpiai Bizottság nyolcadik elnökeként.
Hogyan döntenek?
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyolcadik elnökét, Juan Antonio
Samaranch utódját, július 16-án választják meg Moszkvában, pontosan
21 évvel azután, hogy Samaranch elfoglalta az elnöki széket. Amíg
korábban elegendő volt két NOB-tag ajánlásával 24 órával a választás
előtt kandidálni, most száz nappal a döntés előtt, április 10-ig
kellett beadni a jelentkezést. Az öt jelölt nagyobb szabású
kampányra készült, ám a korrupciós botrány után megalakított Etikai
Bizottság nagyon szigorú szabályokat írt elő: az elnökjelöltek
kizárólag a NOB tagjaihoz juttathatták el programjukat, nem
tarthattak sajtótájékoztatót, hírügynökségnek nem nyilatkozhattak,
nem ismertethették programjukat az Interneten keresztül, de a tagok
sem nyilatkozhattak az esélyekről. Kevan Gosper, ausztrál
alelnök például Dick Pound esélyeiről beszélt, amiért nagyon
szigorú, írásbeli figyelmeztetésben részesült. A választás során az
érdekeltek nem szavazhatnak. A jelenlévő, szavazásra jogosult tagok
egyszerű többségi szavazása elegendő a megválasztáshoz. Amennyiben
az első körben ezt egyikük sem kapja meg, úgy a legkevesebb
szavazatot kapott jelölt kiesik a versenyből. Ez a procedúra
mindaddig ismétlődik, amíg az egyik jelölt nem kapja meg az abszolút
többséget. Az új elnököt nyolc évre választják meg, és megbizatását
egy alkalommal, további négy évre meg lehet hosszabbítani.
A szavazás eredményét július 16-án, helyi idő szerint 12 órakor
hirdetik ki.
Jacques Rogge - A legradikálisabb
JACQUES ROGGE
Állampolgársága: belga
Született: 1942. május 2., Gent
Családi állapota: nős, két gyermek apja
Iskolai végzettsége: doktorátus, sportorvosi, sebészeti és
ortopédiai szakorvos
Nyelvtudása: holland, francia, angol, német, spanyol
Sportolói múltja: Finn dingiben olimpiai résztvevő (1968,
1972, 1976), világbajnok, 2x vb-2. hely, belga bajnok, 10x
válogatott rögbijátékos
Sportvezetői tevékenysége: az Európai Olimpiai Bizottságok
Szervezetének (EOC) elnöke (1990-); a Nemzeti Olimpiai Bizottságok
Szervezetének (ANOC) alelnöke; a Belga Olimpiai Bizottság elnöke
(1989-1992); az innsbrucki (1976) és calgary-i (1988) téli, valamint
a moszkvai (1980), a Los Angeles-i (1984) és szöuli (1988) nyári
olimpián a belga csapat vezetője; a Belga Olimpiai Bizottság elnöke
(1989-92)
NOB tisztségei: tag (1991-); végrehajtó bizottsági tag
(1998-); az orvosi bizottság tagja (1992-1993); alelnöke (1994-); a
sydneyi (2000) és az athéni (2004) olimpia koordinációs
bizottságának vezetője |
A világbajnok vitorlás olimpiai szereplését nem kísérte
szerencse, hiszen 1968-ban, 1972-ben és 1976-ban is rajtolt, de
mindháromszor helyezetlen maradt a finn dingi hajóosztályban. A
résztvevőből azonnal vezetővé lépett elő, így Moszkvától Szöulig
csapatvezetőként irányította a belga olimpiai csapatot, majd a
visszavonuló Mollet tábornok utódaként előbb hazája olimpiai
bizottsága, később pedig az osztrák Heller váratlan halála
után 1991-ben az EOC (Európai Olimpiai Bizottságok Szervezete)
elnökévé választották, és a NOB-nak is tagja lett.
Az öt nyelven csaknem tökéletesen beszélő, rendkívül agilis
ortopéd sebészprofesszor mondhatni üstökösként tűnt fel a nemzetközi
sportdiplomácia horizontján, és állócsillag maradt. Egyre komolyabb
megbizatásokat kapott Samaranch elnöktől. Előbb a sydneyi
olimpia koordinációs bizottságát vezette, most az athéni olimpia
előkészületeinek főellenőre. Két éve tagja a végrehajtó bizottságnak
is. Orvosi hivatását mind kevesebbet gyakorolja, főfoglalkozású
sportvezető. Nemrég azzal gyanúsították meg, hogy a belga király
segítségét kérte elnöki pályázata sikeréhez. "Sűrűn találkozom
ugyan királyunkkal, de erről sohasem beszéltünk" - utasította
vissza a vádaskodást, és válaszából kiérződik a karakterére,
viselkedésére jellemző hallatlan határozottság.
Az eddigi hét elnök közül Henri de Baillet-Latour gróf
személyében, Coubertin lemondása után 1925 és 1942 között már
volt belga elnöke a NOB-nak. A jelenlegi kandidánsok közül különben
Rogge ígérte a legtöbb, legradikálisabb reformot. A NOB
adminisztrációjának és pénzügyeinek teljes átvilágítását, az
olimpiai játékok műsorának radikális csökkentését, egyszerűbb,
olcsóbb versenyeket.
Anita L. DeFrantz - A legelső női jelölt
ANITA L. DEFRANTZ
Állampolgársága: amerikai
Született: 1952. október 4., Philadelphia
Családi állapota: hajadon
Iskolai végzettséga: jogi doktor (Pennsylvaniai Egyetem,
1977)
Nyelvtudása: angol
Sportolói múltja: válogatott evezős, nyolcasban olimpiai
3. hely (1976), vb-2. hely (1978)
Sportvezetői tevékenysége: a Los Angeles-i (1984) olimpia
szervező bizottságának elnökhelyettese; az Amerikai Olimpiai
Bizottság (USOC) végrehajtó bizottságának tagja; a Női
Sportszövetség tanácsának tagja; a Nemzetközi Evezős Szövetség
alelnöke (1993-).
NOB-tisztségei: tag (1986 óta); a végrehajtó bizottság
tagja (1992-1996); alelnök (1997-); első alelnök (2000-); a sydneyi
olimpia koordinációs bizottságnak tagja (1995-2000); a sportolói
bizottság tagja (1988-1991); a női munkabizottság tagja (1995-) |
A NOB első női alelnöke, akinek megbizatása Moszkvában lejár.
Másfél évtizede, 1986-ban került a testületbe, és azóta a hölgyek
képviseletében vezető szerepet tölt be. Neve 1980-ban vált ismertté.
A Montrealban bronzérmet nyert amerikai evezős nyolcas
vezérevezőseként ugyanis elvállalta a Fehér Házban járt sportolói
küldöttség vezetését. Carter elnököt próbálták rávenni, hogy
vonja vissza bojkottfelhívását, engedélyezze az amerikai sportolók
részvételét a moszkvai olimpián. Küldetésük nem járt sikerrel, de a
mosolygós, jól megtermett Anita azóta a nemzetközi sportélet egyik
fontos személyisége lett, bár sokan kifogásolják, hogy a NOB első
számú nyelvével, a franciával hadilábon áll. Foglalkozását tekintve
a Los Angelesben működő amerikai sportösztöndíj kuratóriumának
elnöki tisztét látja el.
A NOB első női elnökjelöltje, megválasztása esetén első
teendőjeként azonnal alkalmas személyt kíván találni a NOB
kommunikációs igazgatói tisztének betöltésére. Az Internet előtérbe
helyezésével gondot fordítana a NOB kommunikációs tevékenységére,
tovább emelné a női sportolók részvételi lehetőségét az olimpiai
játékokon, és harcolna azért, hogy valamennyi régió minden városa
rendezhessen olimpiát.
Terveit aligha tudja megvalósítani, ugyanis esélytelennek ítélik.
S ha valóban nagyon kevés szavazatot kapna, a szakértői vélemények
szerint ezzel nagymértékben lejáratná a világ első számú
sporthatalmának egyébként is csökkenő tekintélyét és befolyását.
Kim Un Jong - A legbefolyásosabb
KIM UN JONG
Állampolgársága: dél-koreai
Született: 1931. március 19., Szöul
Családi állapota: nős, három gyermek apja
Iskolai végzettsége: egyetem (Texas Western College és
Jonsej University)
Nyelvtudása: koreai, japán, angol, francia, spanyol
Sportolói múltja: tékvandózott, cselgáncsozott és
atlétizált
Civil tevékenysége: a dél-koreai miniszterelnök titkára
(1963); a köztársasági elnök kabinetjének igazgatóhelyettese (1965);
a külügyminiszter tanácsadó testületének tagja (1992-1996); a két
Korea egyesítésével foglalkozó tanács tagja
Sportvezetői tevékenysége: a szöuli olimpia (1988)
szervezőbizottságának elnökhelyettese; a Nemzetközi
Tékvandó-szövetség elnöke; a Nemzetközi Sportszövetségek
Szövetségének (AGFIS) elnöke (1986-)
NOB-tisztségei: tag (1986-); a végrehajtó bizottság tagja
(1988-1992, 1997-1999, 2000-); alelnök (1992-1996); a rádiós és
televíziós bizottság tagja (1987-) |
Hazája egyik legbefolyásosabb politikusa, aki fiatal éveiben
előbb az ENSZ-ben, majd Londonban és Párizsban vezette Dél-Korea
diplomáciai képviseletét. Jelenlegi tucatnyi tisztsége közül a
legfontosabb, hogy a dél-koreai államelnök állandó tanácsadója.
A sportéletbe a hetvenes években a Koreai Tékvandó-szövetség
elnökeként kapcsolódott be - majd az olimpiai bizottság főtitkára,
később alelnöke lett, jelenleg pedig már az elnöke. Meghatározó
szerepet játszott Szöul olimpiai pályázatának győzelmében, majd a
játékok sikeres megrendezésében. Az első vonalba 1986-ban
emelkedett, amikor Samaranch személyes okokból félreállította
ellenlábasát, a svájci Thomas Kellert, a Nemzetközi
Evezős-szövetség, és a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete
(AGFIS) elnökét. Kim lett az utóda, és a NOB-ban azóta egy év
megszakítással ott van a vezérkarban.
A korrupciós botrány vihara kis híján elsöpörte, mivel
bebizonyosodott, hogy fia jövedelmező álláshoz jutott Salt Lake City
segítségével. A biztosnak tűnt kizárás helyett azonban "megúszta"
figyelmeztetéssel. Elnöki kandidálása ezek után meglepetés,
korteskedése pedig ízléstelen. Az afrikai országok olimpiai
bizottságainak támogatására állítólag saját pénzéből tekintélyes
összegű alapítványt hozott létre, Samaranch elnök számára pedig
múzeumot szándékozik építeni Lausanne-ban vagy Barcelonában, ahol a
leköszönő elnök óhajtja. Támogatottságára jellemző, hogy az év
elején, amikor a NOB-tagok még nyilatkozhattak az esélyekről, az
ausztrál Gosper alelnök felkereste Al Sabah sejket, és
megkérdezte tőle, kire szavaz? "Hát, Kimre" - válaszolta a
kuvaiti NOB-tag. S ha nem indul? - folytatta Gosper. "Hát akkor
majd arra, akit Kim mond!"... Újabban állítólag arról
tájékoztatta híveit, hogy Pounddal szövetkezett.
Richard W. Pound - A legrafináltabb
RICHARD (DICK) W. POUND
Állampolgársága: kanadai
Született: 1942. március 22., St Catharines
Családi állapota: nős, három gyermek apja
Iskolai végzettsége: kereskedelmi (1962), irodalmi (1963)
és jogi (1967) egyetemi diploma
Nyelvtudása: angol, francia
Sportolói múltja: olimpiai 4. hely (4x100 m vegyes váltó,
1960); olimpiai 6. hely (100 m gyors, 1960), Nemzetközösségi
Játékokon aranyérmes (4x110 és 4x220 yardos gyorsváltó), ezüstérmes
(4x110 yardos vegyes váltó), kanadai bajnok
Sportvezetői tevékenysége: a Kanadai Olimpiai Bizottság
főtitkára (1968-1976); elnöke (1977-1982); a müncheni olimpián
(1972) részt vevő kanadai csapat vezetője; a Kanadai Squash
Szövetség egykori elnöke; a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség
(WADA) elnöke (1999-);
NOB-tisztségei: tag (1978-); a végrehajtó bizottság tagja
(1983-1991, valamint 1992-; alelnök (1987-1991 és 1997-); a
televíziós jogokkal foglalkozó bizottság elnöke (1983-, a marketin
bizottságnak elnöke (1998-); az atlantai játékok (1996) koordinációs
bizottságának vezetője
|
A római olimpia emlékezetes, 100 méteres gyorsúszó-döntőjének
résztvevője, hatodik helyezettje. Akkoriban elektromos időmérés nem
lévén, a célbírák az amerikai Larsongyőzelmét látták, az
időmérők azonban Dewittnak egy századdal jobbat mértek. Így
hosszas vita után az ausztrál győzelmét hirdették ki. A montreali
McGill egyetemen végzett jogász és közgazdász előbb főtitkára, majd
elnöke volt a Kanadai Olimpiai Bizottságnak. 1978 óta NOB-tag, és
immár a tizenharmadik a protokoll-listán. A végrehajtó bizottság
munkájában 1983 óta kisebb megszakításokkal vesz részt. Nevéhez
fűződik a NOB anyagi hátterének megteremtése. Csaknem két évtizede
irányítja a televíziós jogdíjakkal kapcsolatos tárgyalásokat, és
vezeti az új pénzforrások biztosítására alakított, mai nevén
marketing különbizottságot.
A korrupciós botrányba ő is belekeveredett: Salt Lake City
szervezői többezer dolláros költséggel elkészítették eseménydús
családfáját. A NOB vizsgálata ugyan nem találta bűnösnek, de a
július 16-án, az elnökválasztás napján kezdődő perben Salt Lake City
bírái tervezik meghallgatását. A száz hájjal megkent, nagy ügyvédi
irodát vezető kanadai a színes bőrű NOB-tagok között sem örvend
valami nagy népszerűségnek. Felesége ugyanis az atlantai olimpia
idején egy éjjel összeszólalkozott egy kötelességét teljesítő
afro-ázsiai rendőrrel, akit mélységesen megbántott, tettlegességre
is vetemedett. Végül néhány napot a börtönben volt kénytelen
tölteni, mígnem hatalmas váltságdíj lefizetése után szabadlábon
védekezhetett.
Egyes hírek szerint Kimmel szövetkezett. Moszkvában a
koreait támogatná szavazótáborával, aki idő előtt, négy év múlva
lemondana, és akkor Poundot választanák meg utódául. Ez is egy
feltevés, valóságtartalmára rövidesen választ kaphatunk.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság eddig elnökei
Demetriosz Vikelasz (görög, 1894-1896)
Pierre de Coubertin (francia, 1896-1925)
Comte Henri de Baillet-Latour (belga, 1925-1942)
Johannes Sigfrid Edström (svéd, 1946-1952)
Avery Brundage (amerikai, 1952-1972)
Lord Killanin (ír, 1972-1980)
Juan Antonio Samaranch (spanyol, 1980-2001)
Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2001.07.11.
|