|
|
| ||||||||||
|
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar elnökjelöltje nem saját magát tartja a legesélyesebbnek, de bízik a sikerben
Párhuzamok találkozása - Játsszunk egy kicsit az idővel. Tételezzük fel, hogy július tizenhatodika van, és Moszkvában vagyunk, ahol hosszú és izgalmas szavazási procedúra után bejelentik, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új, a sorban a nyolcadik elnöke Schmitt Pál. Ön a mikrofonhoz lép. Tudja már, hogy mit mond?
- Még el sem játszott a gondolattal - De igen, és ezzel bizonyára így van a NOB elnöki székére pályázó másik négy kollégám is. Más kérdés, hogy a realitásérzékem azt súgja, hogy azzal a beszéddel nem nekem kell majd kiállnom a nyilvánosság elé. - Nem bízik magában? - Dehogynem. Amikor az éppen aktuális olimpiára induló sportolókat búcsúztatom, azt szoktam mondani, hogy ha minden tőlük telhetőt megtettek a minél jobb szereplés érdekében, akkor már nem okozhatnak csalódást. Nos, valahogy így vagyok most én is. Igyekeztem a lehető legjobban felkészülni, és hiszek abban, hogy alkalmas lennék az elnöki posztra, de mint minden versenyben, itt is csak egy győztes lehet. Hogy ki lesz a befutó, az csak július tizenhatodikán derül majd ki, ám vannak olyan jelek, vagy inkább jelzések, amelyek arra utalnak, hogy nem én vagyok az első számú favorit. - A nemzetközi sajtóban napvilágot látott találgatások alapján a belga Jacques Rogge vagy a kanadai Richard W. Pound lehet Samaranch utódja. Ön is így érzi? - Más dolog, ki mit érez, és megint más, hogy mi lesz a szavazás végeredménye. Ezért én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tartozom sem a földrajzi, sem a nyelvi csoportosulásokhoz - magyarra lefordítva, a latin és az angolszász lobbi valószínűleg nem engem támogat. Ennek ellenére bármi megtörténhet, akár még az is, hogy a két, esélyesebbnek tartott jelölt csatájából egy harmadik kerül ki győztesen. Ha pedig már a nemzetközi sajtót említette, a jelölésemmel kapcsolatban több mint ötezer cikk jelent meg világszerte, ami jelzi, komolyan veszik a kandidálásomat.
- Félreértés ne essék, ez természetesen a tagságra is igaz. Bárkivel beszéltem a NOB-tagok közül, mindenki elismerően szólt a programomról, ami persze nem jelenti azt, hogy rám is voksolnak majd. De tudom, hogy az elképzeléseim bármilyen összehasonlításban megállják a helyüket. - Hallhatnánk ezekről bővebben is? - Miután ezt hosszadalmas lenne részletezni, inkább csak olyan kulcsszavakat mondanék, mint demokrácia, etika, szolidaritás, egység, fair play, média, a sportolók szerepe, a XXI. századi marketing. Úgy vélem, hogy azok, akik jártasak a sportban, akik figyelemmel kísérik a nemzetközi olimpiai mozgalmat, azok érzik, hogy ezek a kulcsszavak milyen irányt mutatnak. - A demokráciával kezdte, ami, ha jól sejtem, arra utal, hogy a leendő elnök szerepe az eddigiekhez képest megváltozna... - Tudomásul kell vennünk, hogy bárki is követi Samaranchot, az ő mentalitását, ezt a "mindannyiunk apja" státust nem veheti át, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyolcadik elnöke első lesz az egyenlők között. - Ha már Samaranchnál tartunk, érzése szerint neki van kedvenc utódjelöltje? - Ha van is, ezt csak ő tudja. Az viszont biztos, hogy a feladatok elosztásánál nekem a kevésbé látványosak jutottak, ami lehetett esetleg egyfajta prekoncepció is. Nem tudom. Akárhogy is nézzük, egy protokollfőnök, vagy a környezetvédelmi bizottság elnöke nincs úgy szem előtt, mint mondjuk a minden idők legsikeresebb nyári olimpiája koordinációs bizottságának az elnöke. Sydney kapcsán Jacques Rogge rengeteget szerepelt a nyilvánosság előtt, a sajtóban, talán ezért is tartják őt az egyik favoritnak. - Ez azért érdekes, mert amikor madridi nagykövetnek kinevezték, idehaza sokan már Samaranch - aki korábban szintén nagykövet volt - lehetséges utódjaként tartották számon, majd svájci nagykövetként még közelebb került a NOB Lausanne-i központjához. Arról nem is beszélve, hogy Samaranch-hoz hasonlóan ön is protokollfőnök lett. Ennyi kísérteties párhuzam után az ember azt gondolná, hogy... - Valóban sok a párhuzam, de az, hogy akkoriban Samaranch utódjaként emlegettek, csak a sajtóban jelent meg, hivatalosan erről senki sem beszélt. A következtetések levonása talán egy kicsit eltúlzott volt. De hogy visszatérjek a párhuzamokhoz, ugyan tényleg nem én vagyok a favorit, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy kizárt a párhuzamok folytatódása. Nem érzem lefutottnak a szavazás végeredményét, és arról se feledkezzünk meg, hogy van három olyan momentum, amely valamelyest engem erősíthet. Először is a jelöltek közül én vagyok az egyetlen olimpiai bajnok, az esetleges megválasztásom egyben abba az irányba mutathatna, hogy a mozgalomban az egykori bajnokok még az eddiginél is nagyobb szerepet kaphatnak. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság politikai tényezővé vált a világon, akkor a döntés meghozatalánál valamennyit mindenképpen számíthat, hogy én vagyok az egyetlen nagykövet, és így van rálátásom a világ politikai életére is. Harmadikként pedig arról sem szabad megfeledkezni, hogy két évvel ezelőtt engem választottak meg az Olimpikonok Világszövetsége elnökének, azaz az ötkarikás játékokon szerepelt, és még élő mintegy nyolcvanezer sportoló is mögöttem áll. Ezek csupa olyan dolgok, amelyek a javamra szólnak, igaz, bizonyára az ellenfeleim is hasonlóakat tudnának felsorolni a saját érdekükben. - Úgy veszem észre, hogy bizakodó. - Bizakodok, de nem rugaszkodok el a valóságtól. Mint vélhetően az ellenfeleim, az egyébként nagyon jó ellenfeleim, én is leültem és számoltam. Van már annyi tapasztalatom, hogy az ígéretekkel csínján kell bánni, azért, mert a szemembe valaki azt mondja, engem támogat, nem biztos, hogy a titkos szavazásnál is így dönt majd. Szóval számoltam, a reálisan szóba jöhető szavazatokat elosztottam kettővel, ami egy tisztes eredményt hozott. - Mennyi jött ki? - Ez maradjon az én titkom. Legyen elég annyi, hogy ha azt elérem, nem kell szégyenkeznem, de azt sem tartom kizártnak, hogy ennél is jobb eredményt érjek el. - Izgul? - Nem tagadom, nagyon fontos megmérettetés előtt állok. Azt hiszem, egyfelől természetes, hogy van bennem némi drukk, másfelől viszont - és ezt őszintén mondom - nyugodtan állok a tükör előtt, ugyanis a pályázatom kapcsán minden tőlem telhetőt megtettem a sikerért. Ezekben a hónapokban rengeteget tanultam, magamat is sokkal jobban megismertem, és ezt már senki sem veheti el tőlem. Bárhogy is dönt július tizenhatodikán a NOB tagsága, én ugyanaz maradok, és ugyanúgy szolgálom tovább a sportot, az olimpiai mozgalmat, mint tettem eddig. Akár tagként, akár a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyolcadik elnökeként. Hogyan döntenek? A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyolcadik elnökét, Juan Antonio Samaranch utódját, július 16-án választják meg Moszkvában, pontosan 21 évvel azután, hogy Samaranch elfoglalta az elnöki széket. Amíg korábban elegendő volt két NOB-tag ajánlásával 24 órával a választás előtt kandidálni, most száz nappal a döntés előtt, április 10-ig kellett beadni a jelentkezést. Az öt jelölt nagyobb szabású kampányra készült, ám a korrupciós botrány után megalakított Etikai Bizottság nagyon szigorú szabályokat írt elő: az elnökjelöltek kizárólag a NOB tagjaihoz juttathatták el programjukat, nem tarthattak sajtótájékoztatót, hírügynökségnek nem nyilatkozhattak, nem ismertethették programjukat az Interneten keresztül, de a tagok sem nyilatkozhattak az esélyekről. Kevan Gosper, ausztrál alelnök például Dick Pound esélyeiről beszélt, amiért nagyon szigorú, írásbeli figyelmeztetésben részesült. A választás során az érdekeltek nem szavazhatnak. A jelenlévő, szavazásra jogosult tagok egyszerű többségi szavazása elegendő a megválasztáshoz. Amennyiben az első körben ezt egyikük sem kapja meg, úgy a legkevesebb szavazatot kapott jelölt kiesik a versenyből. Ez a procedúra mindaddig ismétlődik, amíg az egyik jelölt nem kapja meg az abszolút többséget. Az új elnököt nyolc évre választják meg, és megbizatását egy alkalommal, további négy évre meg lehet hosszabbítani. A szavazás eredményét július 16-án, helyi idő szerint 12 órakor
hirdetik ki. Jacques Rogge - A legradikálisabb
Az öt nyelven csaknem tökéletesen beszélő, rendkívül agilis ortopéd sebészprofesszor mondhatni üstökösként tűnt fel a nemzetközi sportdiplomácia horizontján, és állócsillag maradt. Egyre komolyabb megbizatásokat kapott Samaranch elnöktől. Előbb a sydneyi olimpia koordinációs bizottságát vezette, most az athéni olimpia előkészületeinek főellenőre. Két éve tagja a végrehajtó bizottságnak is. Orvosi hivatását mind kevesebbet gyakorolja, főfoglalkozású sportvezető. Nemrég azzal gyanúsították meg, hogy a belga király segítségét kérte elnöki pályázata sikeréhez. "Sűrűn találkozom ugyan királyunkkal, de erről sohasem beszéltünk" - utasította vissza a vádaskodást, és válaszából kiérződik a karakterére, viselkedésére jellemző hallatlan határozottság. Az eddigi hét elnök közül Henri de Baillet-Latour gróf személyében, Coubertin lemondása után 1925 és 1942 között már volt belga elnöke a NOB-nak. A jelenlegi kandidánsok közül különben Rogge ígérte a legtöbb, legradikálisabb reformot. A NOB adminisztrációjának és pénzügyeinek teljes átvilágítását, az olimpiai játékok műsorának radikális csökkentését, egyszerűbb, olcsóbb versenyeket. Anita L. DeFrantz - A legelső női jelölt
A NOB első női elnökjelöltje, megválasztása esetén első teendőjeként azonnal alkalmas személyt kíván találni a NOB kommunikációs igazgatói tisztének betöltésére. Az Internet előtérbe helyezésével gondot fordítana a NOB kommunikációs tevékenységére, tovább emelné a női sportolók részvételi lehetőségét az olimpiai játékokon, és harcolna azért, hogy valamennyi régió minden városa rendezhessen olimpiát. Terveit aligha tudja megvalósítani, ugyanis esélytelennek ítélik. S ha valóban nagyon kevés szavazatot kapna, a szakértői vélemények szerint ezzel nagymértékben lejáratná a világ első számú sporthatalmának egyébként is csökkenő tekintélyét és befolyását. Kim Un Jong - A legbefolyásosabb
A sportéletbe a hetvenes években a Koreai Tékvandó-szövetség elnökeként kapcsolódott be - majd az olimpiai bizottság főtitkára, később alelnöke lett, jelenleg pedig már az elnöke. Meghatározó szerepet játszott Szöul olimpiai pályázatának győzelmében, majd a játékok sikeres megrendezésében. Az első vonalba 1986-ban emelkedett, amikor Samaranch személyes okokból félreállította ellenlábasát, a svájci Thomas Kellert, a Nemzetközi Evezős-szövetség, és a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete (AGFIS) elnökét. Kim lett az utóda, és a NOB-ban azóta egy év megszakítással ott van a vezérkarban. A korrupciós botrány vihara kis híján elsöpörte, mivel bebizonyosodott, hogy fia jövedelmező álláshoz jutott Salt Lake City segítségével. A biztosnak tűnt kizárás helyett azonban "megúszta" figyelmeztetéssel. Elnöki kandidálása ezek után meglepetés, korteskedése pedig ízléstelen. Az afrikai országok olimpiai bizottságainak támogatására állítólag saját pénzéből tekintélyes összegű alapítványt hozott létre, Samaranch elnök számára pedig múzeumot szándékozik építeni Lausanne-ban vagy Barcelonában, ahol a leköszönő elnök óhajtja. Támogatottságára jellemző, hogy az év elején, amikor a NOB-tagok még nyilatkozhattak az esélyekről, az ausztrál Gosper alelnök felkereste Al Sabah sejket, és megkérdezte tőle, kire szavaz? "Hát, Kimre" - válaszolta a kuvaiti NOB-tag. S ha nem indul? - folytatta Gosper. "Hát akkor majd arra, akit Kim mond!"... Újabban állítólag arról tájékoztatta híveit, hogy Pounddal szövetkezett. Richard W. Pound - A legrafináltabb
A korrupciós botrányba ő is belekeveredett: Salt Lake City szervezői többezer dolláros költséggel elkészítették eseménydús családfáját. A NOB vizsgálata ugyan nem találta bűnösnek, de a július 16-án, az elnökválasztás napján kezdődő perben Salt Lake City bírái tervezik meghallgatását. A száz hájjal megkent, nagy ügyvédi irodát vezető kanadai a színes bőrű NOB-tagok között sem örvend valami nagy népszerűségnek. Felesége ugyanis az atlantai olimpia idején egy éjjel összeszólalkozott egy kötelességét teljesítő afro-ázsiai rendőrrel, akit mélységesen megbántott, tettlegességre is vetemedett. Végül néhány napot a börtönben volt kénytelen tölteni, mígnem hatalmas váltságdíj lefizetése után szabadlábon védekezhetett. Egyes hírek szerint Kimmel szövetkezett. Moszkvában a koreait támogatná szavazótáborával, aki idő előtt, négy év múlva lemondana, és akkor Poundot választanák meg utódául. Ez is egy feltevés, valóságtartalmára rövidesen választ kaphatunk. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság eddig elnökei
Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2001.07.11. |
| ||||||
|
FONTOS
