A kínaiak és az elsősorban amerikai befektetők álma valósággá vált: immár több mint két napja tudott, hogy 2008-ban Peking rendezheti a nyári játékokat, és a pletykák szerint ennyi idő bőségesen elegendő volt arra, hogy a hatalmas anyagi hátterrel rendelkező világcégek megkezdjék tárgyalásaikat a XXIX. játékok szervezőivel. Persze ne tessék azt hinni, hogy mindez az elmúlt negyvennyolc óra termése: ekkora üzletet egyetlen magára valamit is adó befektető sem bíz a véletlenre, a tárgyalások és vélhetően már a megállapodások is jó előre megköttettek. Titokban...

Moszkva is az ellenfelek között

Nem véletlen, hogy a Kínát az emberi jogok sárba taposásával vádolók hiába vártak arra, hogy az Egyesült Államok, hogy Bush elnök hivatalosan is melléjük álljon. A pénz ennél nagyobb úr még a Nagy Vízen túl is, és az sem mellékes, hogy a Bush-kormánynak egy esetleges protestálással valószínűleg esze ágában sem volt Pekinggel szemben Toronto esélyeit növelni, ugyanis 2012-ben valamelyik amerikai város (az ottani olimpiai bizottság a nyolc jelentkező közül választja majd ki, hogy melyiket támogatja) is versenyt fut majd a rendezés jogáért. Márpedig kizárt, hogy ugyanaz a földrész kétszer egymás után részt kapjon abból a hatalmas tortából, amelyet úgy hívnak: olimpia.

Ha már 2012-nél tartunk, számunkra sem mellékes, hogy - bár ezek egyike sem tekinthető hivatalos pályázónak - mind többen érdeklődnek a házigazda szerepkör iránt. Jelen állás szerint Budapestnek többek között a már említett amerikai metropoliszok valamelyikével, egy később kijelölendő német várossal, Sevillával vagy Madriddal, Londonnal, Párizzsal és Moszkvával kell majd megvívnia. Ez utóbbi bejelentésére egyébként éppen most, a NOB-ülés alatt került sor, amikor Jurij Luzskov, az orosz főváros polgármestere Juan Antonio Samaranch társaságában a Luzsnyiki Stadionban felavatta az ülés emlékére állított márványtáblát.

Egyébiránt nem véletlen ez a hatalmas érdeklődés, és az sem, hogy a fentebb említett amerikai befektetők azonnal rácsaptak az óriási lehetőségeket magában hordozó kínai piacra. Vasárnap délután a 2000-es sydneyi játékok szervezői tartottak beszámolót a NOB-tagoknak - talán nem érdektelen, a teljesség igénye nélkül, néhány adat kiemelése: a 199 ország 10 665 sportolójának vetélkedését a helyszínen 6 679 792 szurkoló láthatta (a jegyek 87.83 százaléka elfogyott!), míg a televízión keresztül 220 országban 3.7 milliárd néző összesen 29 600 órában követhette nyomon az eseményeket, és csak a televíziós jogdíjakból 1.3 milliárd dollárt kasszíroztak, amihez gondolatban csapjuk hozzá a TOP-programban részt vett 11 nagy szponzortól befolyt 579 millió dollárt.

A diktatúra utolsó órái

Elképesztő, emberi ésszel fel sem fogható számok: többek között ezt a lehetőséget kapta most meg Peking, és ezért fut majd versenyt négy év múlva (akkor döntenek a 2012-es nyári olimpiai házigazdájáról) Budapest is...

De ne szaladjunk ennyire előre az időben, maradjunk a hétfőnél, amikor is egy újabb nagy érdeklődéssel várt választásra kerül sor: az lesz az 1980 óta, vagyis már huszonegy éve hatalmon lévő Juan Antonio Samaranch utolsó fél napja NOB-elnökként, ugyanis helyi idő szerint délben, a belvárosban lévő Oszlopcsarnokban jelentik be, hogy a következő négy évben ki lesz ennek a hatalmas szervezetnek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a vezetője. Elvitathatatlan, hogy a nyolcvanegy esztendős sportdiplomata az utóbbi két évtizedben sohasem látott magasságokba repítette az olimpiai mozgalmat (lásd: a korábbi adatok...), és az ő elnöksége idején fordult elő először, hogy a NOB tagországok két egymást követő nyári olimpián (1996 és 2000) is hiánytalanul részt vettek (1980-ban Moszkvában 142 tagországból 81-en neveztek, 2000-ben Sydneyben viszont 199-ből 199-en!), ám diktatórikus módszerei miatt jócskán akadtak, akik nem kedvelték. Búcsúzóul, amolyan utolsó ajándékként, ugyan még megkapta a NOB-tagoktól Pekinget (úgy hírlik, a kínai fővárosban rendezendő olimpia elsősorban az ő "találmánya" volt), ám már most akadnak jelek, amelyek arra utalnak, hogy többeknek elege lett a Samaranch-érából. Tiszteletbeli elnökként természetesen ezután is részt vehet az üléseken, ám egy lobbi már tett lépéseket annak érdekében, hogy a NOB-tagok közé jelölt ifjabb Juan Antonio Samaranch elbukjon a hétfői választáson. Őszintén szólva, ennek kevés az esélye, minden bizonnyal mind a hét NOB-tagjelölt bekerül majd a szervezetbe, az viszont már korántsem tűnik annyira egyértelműnek, hogy ki követi Samaranchot, ki lesz a NOB nyolcadik elnöke. Az öt jelölt majd mindegyike mellett szólnak érvek és ellenérvek egyaránt, közülük talán az amerikai Anita deFrantz a leginkább "színtelen-szagtalan". Elemzők szerint már az is csoda lenne, ha a 49 esztendős hölgy túlélné az első fordulót, azon viszont már a legkevésbé sem lepődnének meg, ha az 59 éves belga orvos, Jacques Rogge lenne a befutó. Legtöbbször a két szélsőérték között emlegetik a kanadai Richard W. Poundot, a dél-koreai Kim Un Jongot és Schmitt Pált.

Most a lobbikon a sor

Mert ne feledkezzünk meg róla, hogy hétfőn a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is ringbe száll. Ugyan saját bevallása szerint nem ő a favorit, ám mindent megtett a siker érdekében, és emelt fővel várja a szavazást, amely előtt már egyik jelöltnek sem lesz lehetősége arra, hogy a NOB-ülésen programbeszédet tartson. Ezen ugyan az elmúlt napokban többen - például a kanadai Pound - is próbáltak módosítani, de a korábban hozott döntést végül nem változtatták meg. A korteskedés tehát véget ért - ha a nagy erőket felvonultató latin és angolszász lobbi nem tud egymással zöld ágra vergődni, akkor ki tudja, nevető harmadikként talán még Schmitt Pál is célba érhet. Mert itt már minden a lobbin, a háttéren múlik, hiszen mindannyian tudjuk: a felkészültség alapján Schmitt egy hajszállal sincs lemaradva, mondjuk, Rogge mögött...

Moszkva 2012-ben szívesen látná az olimpikonokat

V. D.

Juan Antonio Samaranchnak, a NOB elnökének szombat este a Luzsnyiki stadion főbejárata előtt emlékművet állítottak. A moszkvai főpolgármester fogadásán különben kétszáz fős katonazenekar mazsorettekkel felvonulva szórakoztatta a csaknem félezer meghívottat, és a tűzijáték után még a moszkvai olimpia legemlékezetesebb pillanatait is láthattuk. Luzskov polgármester különben hivatalosan is bejelentette, hogy Moszkva 1980 után ismét olimpia rendezésére készül, 2012-ben várnák a világ legjobb sportolóit.

A tavaly sárga lapos figyelmeztetésben részesült Athén megváltozott szellemben, teljes gőzzel készül az olimpiai játékokra. Az elmúlt időszakban megnyílt a naponta 450 ezer utast fogadó új nemzetközi repülőtér, készen van a körgyűrű, a metró három új szárnyvonala, és jól halad az olimpiai falu építése is. Költségvetésük végösszege 1.7 milliárd dollár, aminek 86 százaléka a televíziós jogdíjakból, a jegyeladásból, a kereskedelmi licencekből és magántámogatóktól jön össze. Figyelemre méltó, hogy hat nagyvállalat összesen 250 millió dollárral járul hozzá az olimpia rendezéséhez. Az állam az 1.7 milliárdból 235 milliót vállalt magára. A tervezett műsor szeptemberre készül el, s az év végére kialakul a kvalifikációs és kvótarendszer is, amelyről jelenleg tárgyalnak a nemzetközi sportszövetségekkel.

Salt Lake City valamennyi résztvevőjét a játékok megkezdése előtt versenyen kívüli vérvétellel egybekötött doppingellenőrzésnek vetik alá. A WADA működéséről, terveiről Richard Pound kanadai elnökjelölt adott részletes beszámolót. Ezek szerint az elmúlt évben 2500 ellenőrző vizsgálatot végeztek el, ez évben 3500, jövőre 4500 vizsgálatot vettek tervbe. Napirendre tűzték a sokat emlegetett génmanipuláció vizsgálatának kidolgozását is, és erről szeptemberben az Egyesült Államokban rendeznek nemzetközi tanácskozást. A NOB ülésén is nyilvánvalóvá vált, hogy a WADA tevékenysége és munkája, azaz a doppingellenőrzés csakis akkor lehet hatásos, ha a különböző országok jogi előírásai és szabályai a doppingkérdésben azonosak lennének, sikerülne végre minden sportágra nézve egységes tiltott listát bevezetni, és az esetleges vétkeseket azonos büntetésben részesíteni. A sport azonban mindezt csakis az egyes országok kormányainak segítségével és egyetértésben tudná megvalósítani. A doppingellenes küzdelemben, ahogyan Samaranch elnök némi iróniával kijelentette, csak csatákat lehet megnyerni, a háború egyelőre nem hoz győzelmet.

A hétfői elnökválasztás során a jelen lévő 118 tag közül 110-en jogosultak szavazásra. Meglepő módon az elnökjelöltek maguk szavazhatnak, az elnökválasztásban érdekelt országok, így Kanada és az Egyesült Államok három-három, valamint Magyarország és a Koreai Köztársaság egy-egy NOB-tagja nem szavazhat addig, amíg országának jelöltje versenyben van. Vagyis Aján Tamás sem szavazhat, amíg Schmitt Pál versenyben van.

Az európai lapok véleménye megoszlik a NOB döntésével kapcsolatban, több újság is kétségekkel fogadta, hogy 2008-ban. Svájc, Neue Zürcher Zeitung: "Elsőre úgy tűnik, hogy hibás döntés született, de hét év alatt sok minden történhet."Nagy-Britannia, The Guardian: "Kína nem is pályázhatott volna. Ahol ennyire semmibe veszik a legalapvetőbb emberi jogokat, ahol nincs szólás- és sajtószabadság, ott nem kerülhet sor a sport legnagyobb ünnepére. Nem először csalódtunk a NOB-ban." Dánia, Berlingske Tidende: " Ezúttal nem a sport érdekei voltak az előtérben. Kiadták a jelszót, hogy Kínát fel kell zárkóztatni, erre kiváló alkalom lehet az olimpia."Németország, Die Welt: "Kínában tarthatatlan állapotok uralkodnak, a legalapvetőbb emberi jogokat sem biztosítják a lakosságnak. Viszont a választás, a NOB választása demokratikus keretek között zajlott le, ezért nincs értelme keseregni a végeredmény miatt."

"Toronymagasan a francia dosszié volt a legjobb, de elbukott a geopolitikai szempontokkal szemben" - állapítja meg a francia kommunista L' Humanité, hangsúlyozva, hogy a pénteki kínai bemutatót követően egyetlen jelen lévő sem kérdezett rá az emberi jogok helyzetére. "Samaranch az olimpiai játékokból egy félelmetes pénzgyártó gépezetet csinált. Ha Pierre de Coubertin hamvai Olimpiában nyugszanak, az övéit valószínűleg a Wall Street-en szórják szét."

Szűcs Miklós, Nemzeti Sport 2001.07.16.