Azért mégiscsak több, mint különös, hogy valakit éppen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó testületébe szavaznak be - sőt, a vezérkarban mindjárt a négy alelnök egyikének -, ugyanakkor két napra rá meg lemondatják saját nemzeti olimpiai bizottságának elnöki posztjáról.

Hogy ez sehogyan sem áll össze?

A NOB legutóbbi, moszkvai közgyűlésén minden két fő kérdés körül zajlott: hol lesz 2008-ban az olimpia, és hogy ki lép Juan Antonio Samaranch örökébe? Pedig éppen a bevezető sorok bizonyítják, hogy számos egyéb érdekes dolog történt, és ezeket nem érdektelen - legalábbis a nagyobb horderejűeket - sorra venni.

Vitalij Szmirnov - mert rá céloztunk a bevezető sorokban - az egyik legismertebb személyisége a nemzetközi ötkarikás mozgalomnak. De beszéljenek erről az évszámok, a tények! A hajdani úszót és vízilabdázót 1971-ben választotta tagjai közé a NOB. A végrehajtó testület tagja volt 1978-tól 1982-ig, majd 1986-tól 1990-ig, kétszer is alelnök (1978-1982 és 1991-1995), az 1980-as moszkvai olimpia főszervezője, a Szovjetunió, majd Oroszország olimpiai bizottságának elnöke (1990-től a múlt hónapig), előtte pedig szovjet sportminiszter 1970-től, gyakorlatilag húsz éven át.

Valaki. Ő szervezte meg egyébként a NOB 112., moszkvai közgyűlését is júliusban. Bizonyára nem gondolta, hogy a Bolsoj Színház pompás díszletei között ez lesz a hattyúdala, bár köztudott volt - ő is hangoztatta -, hogy a Putyin elnök által kinevezett új, állami sportvezetőkkel kritikán aluli a munkakapcsolata.

Samaranchék tudtak erről, a NOB védőszárnyai alá vonták, évekre előre biztossá tették szakmai és vezetői tevékenységét az olimpiai mozgalomban.

Mielőtt a végrehajtó testületben bekövetkezett személyi változásokat tovább taglalnánk, kezdjük a csúcson. Juan Antonio Samaranch visszavonulása következtében új cím jelent meg a testület szerkezetében, ő lett - élete végéig - a NOB tiszteletbeli elnöke. Utóda, a belga Jacques Rogge moszkvai győzelmét megelőzően számos fontos funkciót töltött be, amelyekről most sorra lemondott.

A legfontosabbak egyikét, a 2004-es athéni olimpia szervezőbizottságának vezetését és a NOB-bal való folyamatos koordinációs tevékenység irányítását egyik nagyra becsült sportbarátjának, a svájci Denis Oswaldnak, a Nemzetközi Evezős Szövetség elnökének adta át. Rogge jelentős szerepet játszott a NOB orvosi bizottságában is, és mint ilyen, felkért tagként működött a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) elnökségében. Erre, mármint a WADA-szerepre, Robin Mitchell immunológust, a Fidzsi-szigetek NOB-tagját, orvos kollégáját kérte fel.

A végrehajtó testület a sydneyi játékok óta 15 tagot számlál a korábbi 11-gyel szemben. Ebben most négy módosulás történt. Samaranch helyét Rogge vette át, a már említett Szmirnov - mint egyetlen jelölt - került be alelnöknek, ő váltotta a dél-koreai Kim Un Jongot, akinek lejárt a négyéves mandátuma, így automatikusan kikerült a végrehajtó testületből is. A veterán koreai sportdiplomatának, aki pedig rengeteg időt, energiát és anyagiakat áldozott NOB-elnökké választása érdekében, és holtbiztosra vette győzelmét, alighanem végérvényesen bele kell nyugodnia egyszerű tagsági státuszába. Már csak a kora miatt is, hiszen a 71. évét tapossa.

Amennyire érthető, logikus, hogy a következő nyári játékoknak otthont adó Athén országának, Görögországnak képviseletet szükséges biztosítani a NOB-kormányban - Lambis Nikolau személyében (ő 1986 óta tagja a szervezetnek) -, annyira meglepő az immár 66 éves libanoni Toni Khoury sikere. Országa olimpiai bizottságának korábbi elnöke mindössze öt éve tagja a testületnek, ám rendkívül hatékonyan lobbizott, és olyan előkelő aspiránsokat előzött meg, mint a hajdani olimpiai bajnok francia gátfutó, Guy Drut, a Brit Olimpiai Bizottság elnöke, Greeg Reedie, és az NBC-televízió sportigazgatója, az Izraelt képviselő Alex Gilady.

A mindenható testület felállása tehát. Elnök: Dr. Chevalier Jacques Rogge (belga). Alelnökök: Kéba Mbaye (szenegáli), Kevan Gosper (ausztrál), Thomas Bach (német), Vitalij Szmirnov (orosz). Tagok: Marc Hodler (svájci), Zsen Liang-hi (kínai), Gunilla Lindberg (svéd) - az egyetlen hölgy! -, Franco Carraro (olasz), Lambis Nikolau (görög), Toni Khoury (libanoni). A nyári sportágak nemzetközi szövetségeinek képviseletében a már korábban említett Denis Oswald, a téli sportágak szövetségei jelölése révén Ottavio Cinquanta (a Nemzetközi Műkorcsolya Szövetség olasz elnöke), a nemzeti olimpiai bizottságok megbízásából Mario Vasquez Rana (mexikói), a sportolók küldötteként pedig Szergej Bubka (ukrán) vesz részt a munkában. A választások érdekessége, hogy két országnak, Olaszországnak és Svájcnak két-két állampolgára található a testületben, hosszú idő óta először nincs viszont egyetlen amerikai sem a közvetlen vezetőségben.

Csupán utalásszerűen a tagságról. Moszkvában 118 tag szavazott. "Az utolsó szó" jogán Samaranch hét személyt javasolt új tagnak, hatot a közgyűlés el is fogadott, köztük - bizonyos visszás érzéseket keltve - a saját fiát. Az új tagok a következők: John Coats (ausztrál), Issa Hayatou (kameruni), Randhir Singh (indiai), Timothy Csun-ting (hongkongi), Els van Breda Vriesman (holland) és ifj. Juan Antonio Samaranch (spanyol). Velük együtt jelenleg 126 tagja van a NOB-nak.

Közülük harmincnyolcan vettek részt olimpiai játékokon, huszonhatan nyertek érmet, tizenkilencen aranyat, illetve aranyakat, köztük olyan nagyságok, mint a cseh tornásznő, Vera Csaszlavszká, a francia síkirály, Jean-Claude Killy, remek atléták, mint a kenyai Kipjoge Keino, a lengyel Irina Szewinska, azután az orosz úszónagyság, Alekszandr Popov, a csúcsvezetésben az ukrán rúdugró-fenomén, Szergej Bubka, és természetesen két aranyával a protokollfőnök, Schmitt Pál.

Csak a pontosság kedvéért tegyük hozzá, nem valami szívderítő befejezésként, hogy a százhuszonhat tag közül ketten egyelőre felfüggesztést "élveznek": egyikük a börtönbüntetését töltő indonéz Bob Hasan, a másik az egyelőre bírósági eljárás alatt álló, elefántcsontparti Lassana Palenfo, a Nemzetközi Cselgáncsszövetség alelnöke. Ügyüket tárgyalta ugyan Moszkvában a NOB etikai bizottsága, a felfüggesztésüknél többre azonban nem jutott. Majd legközelebb.

Vad Dezső, Nemzeti Sport 2001.08.31.