Kormányunk becsületére legyen mondva, mióta májusban Orbán Viktor miniszterelnök Lausanne-ban, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) székhelyén hivatalosan bejelentette, hogy 2012-ben olimpiai játékokat kívánunk rendezni, történt néhány konkrét intézkedés. Megalakult példának okáért a OPEB, az Olimpiai Pályázat Előkészítő Bizottság. Augusztus végén, a Népstadionba kihelyezett ülésén - amelyre meghívást kapott Budapest főpolgármestere, Demszky Gábor és Schmitt Pál a MOB elnöke is - a kabinet teljes mellszélességgel támogatta a bizottság létrehozását, s a hatástanulmányra 620 millió forintot irányzott elő.

A jelentkezést 2003-ban kell eljuttatnunk a NOB-hoz, a döntésre 2005-ig kell várnunk, maga az esemény 11 esztendő múlva lesz. Távolinak t?nik, még oly sok minden történhet - nyilván történik is -, s sokan talán ezért ítélik még a szólamok és az intézkedések ellenére is álomszer?nek a magyar olimpiát. Sportemberhez illően legyünk der?látók, még ha ma puszta álomnak hisszük, akkor is. Szívleljük meg a világhír? kanadai tolószékes sportnagyság, Rick Hansen ajánlását, amelyet könyve címéül választott, miután - bármilyen hihetetlennek is látszott előtte - háromkerek? tákolmányával körbeutazta a földet: "Never give up your dreams! Sohase add fel az álmaidat!"

Tételezzük fel: elkészítjük az olimpiai játékokhoz elengedhetetlen utakat, földalattivasutakat, repülőteret, szállodákat, versenyszínhelyeket és edzőpályákat, amelyek mai számítások szerint együttesen mintegy 1300 milliárd forintot emésztenek fel. Ne hökkenjünk meg a horribilis összegtől, sőt vegyük evidenciának, hogy meglesz. Összeölelkezik a kormány a fővárossal, a megoldásban egységes nemzet csodát m?vel.

Ne is foglalkozzunk most magunkkal, ehelyett vegyük inkább szemügyre ellenfeleinket, akik, persze, éppen úgy álmodoznak 2012-ről, mint mi.

A miniszterelnök májusi bejelentése óta Moszkvában döntés született a 2008-as játékok színhelyéről. Peking, tehát nem európai város lett a nyerő, s ez mindenképpen javítja az öreg kontinens jelentkezőinek esélyeit. Még akkor is, ha tudjuk, 2004-ben a hajdani bölcső, Athén ad otthont az olimpiai küzdelmeknek. Gyakorlatias, ha hasonló megközelítés alapján elemezzük a Peking (56 szavazat) mögött végzett veszteseket. Azaz 2012-re ázsiai város aligha kap elégséges szavazatot. Nevesítve, Oszakáról van szó, amely az első körben mindössze 6 vokssal esett ki. A japánok tehát aligha neveznek a szóban forgó olimpia megrendezésére.

A többiek - Toronto (22 szavazat) Párizs (18) és Isztambul (9) - helyzete különböző okokból más és más. Toronto remek pályázatot nyújtott be, ám esélyeit befolyásolja a 2010-es téli olimpiai játékok színhelyére történő szavazás 2003-ban. Erre ugyanis egy másik kanadai város, Vancouver pályázik, s amennyiben nyer, Toronto aligha győzhet. Ha veszít, az viszont segítheti Torontót, feltéve, ha a NOB-tagokban marad még néminem? vigasztaló szándék két évvel később. Isztambul szívós, rengeteget áldozott az ügyre, ott volt már 1993-ban Monte-Carlóban is, amikor Sydney megnyerte a "2000-es meccset" Peking előtt. A török kormány a parlament által elfogadott "olimpiai törvény" felhatalmazása alapján eltökélten küzd a végsőkig.

Párizzsal térjünk át az európai kontinensre. A francia főváros eddig két olimpiának adott otthont (1900, 1924). Coubertin szelleme szintén segítheti őket, nem vitathatók el előkelő olimpiai hagyományaik. Éppen így történt London esetében is, a brit főváros szintén kétszer rendezett olimpiát (1908, 1948), s ráadásul mindkét alkalommal áldozatot vállalt, más helyszín híján segítette ki a nemzetközi olimpiai mozgalmat és a gondban lévő NOB-ot. A brit kormány tavasszal már megismerkedett egy 395 oldalas tanulmánnyal, s arról se feledkezzünk meg, hogy őket az utóbbi évtizedekben háromszor utasította el a NOB: előbb Birmingham, majd kétszer is Manchester vált mellőzött kandidáló várossá.

Az európai sornak még nincs vége, 2012-re benevezett még Madrid, Moszkva, Róma, s jóllehet a 2000-es játékokra jelentkező Berlin korábban csúfos kudarcot vallott, jelenleg másik négy német város - Lipcse, Frankfurt, Düsseldorf és Stuttgart - is versenyben van vele, hogy elnyerje a Német Olimpiai Bizottság kegyét, s benevezhessen a 2012-es nemzetközi küzdelemre. Róma, tegyük hozzá, kérdéses, mert polgármestere, Walter Veltroni hétfőn minden kandidáló városnak azt javasolta, hogy együttérzése jeléül lépjen vissza a rettenetes tragédiával sújtott New York javára, s hogy vegye ezt figyelembe a NOB is. A napjainkban leny?göző nemzetközi rokonszenvet kifejező hangulat hatására felajánlott gesztus érthető ugyan, de a NOB, vagy akár a jelentkezésre eltökélt városok, aligha fogadják el. Arról nem is beszélve, hogy hivatalosan még nincs is jelentkező város, hiszen a jelentkezés határidejéig, mint korábban jeleztük, még csaknem két évet várnunk kell. Nem véletlen, hogy a római hírre reagáló MOB-elnök, Schmitt Pál, a NOB protokollfőnöke azonnal és egyértelm?en fogalmazta meg ellenvéleményét a kérdésben.

Tel-Aviv rendezési szándéka az izraeli-palesztin viszály miatt nem tekinthető reálisnak. Viszont egyáltalán nem ez a helyzet olyan városok esetében, amelyek eddig olimpia nélkül maradt kontinenst képviselnek. Ilyen Afrikában a dél-afrikai Fokváros, valamint Kairó és Tunisz, de ebbe a kategóriába sorolható Dél-Amerikában Buenos Aires, valamint a karibi szigetország, Kuba fővárosa, Havanna is.

S végül az amerikai ármádia. Nyolc várost látogatott meg az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának különleges bizottsága a mögöttünk hagyott hónapokban, hogy aprólékos elemzés után 2002 tavaszáig eldöntse, melyik lehet az egyedüli kiváltságos, a kiválasztott. New York, amelyet a közemúlt tragikus eseményei nyilván nem tántorítanak el szándékától, az ugyancsak terrorakcióval sújtott főváros, Washington, esetleg Dallas, Houston, Cincinnati, Tampa, San Francisco vagy Los Angeles.

Nem tudni, vajon a fentiekhez csatlakozik-e a közeljövőben más jelölt is, de ellenfelekből, ugye, ennyi is éppen elég.

"Nem mi vagyunk első számú esélyesek... Ha olyan földrészről is kandidálnak, amelyen eddig nem volt olimpia - nos, ezekkel szemben minimálisak az esélyeink... Rendkívül kemény csata várható, tíz-tizenkét metropoliszt kell megelőznünk. Mindezek ellenére már maga a kandidálás is óriási reklámot jelent az országnak - nem szabad kihagyni a lehetőséget!"

Amint az idézőjelek mutatják, a fenti summázás nem a cikk irójáé. A német Thomas Bach, a NOB egyik alelnöke nyilatkozta napokkal ezelőtt a jelentkező német városok ürügyén, de úgy vélem, jóváhagyólag bólinthatunk rá Budapestre vonatkoztatva is, hozzátéve még két dolgot. Az egyik: a szükséges infrastrukturális fejlesztések az olimpia nélkül is elengedhetetlenek az ország számára. A másik, s ezzel szintén nem maradunk egyedül: ki kell tartanunk.

Ha elbukjuk 2012-t - álmodunk tovább.

Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2001.09.18.