Józanító PWC
----------------------------------------------------------------------
forrás: Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2002.11.09
----------------------------------------------------------------------
Nem tudom, ki miként van ezzel, de
valahogy mindig az a legszembetűnőbb, ha fontos kérdésekben
éppenséggel a leginkább illetékesek csendesednek el. Az ember
tűnődni kezd, aztán gyanakodni, főként ha a közvélemény
ráadásul fordulatot érzékel egy-egy jelentős horderejű ügyben,
amikor tehát valóban időszerű lenne megismerni a
legközelebbről érintettek véleményét. Sajtótájékoztatót
tartott a minap Bienerth Gusztáv, a PricewaterhouseCooper
(PWC) Kft., azaz a 2012-es budapesti olimpia megrendezésével
kapcsolatos több százmilliós megvalósíthatósági tanulmányt
elkészítő cég vezérigazgatója. A költségeket 4600 milliárd
forintban határozta meg.
S hogy némi fogalmat alkothassunk az
"árcédula" értékéről: László Csaba pénzügyminiszter egy nappal
előtte terjesztette a parlament elé a 2003-ra szóló állami
költségvetést. Ennek keretszámai szerint a kiadások tervezett
összege 8807 milliárd forint. Másnap, csütörtök reggel a
Nap-kelte Kereszttűz műsorában Demszky Gábor főpolgármestert
faggatták kérdezői, aki az említett költségvetésen
felháborodva azt találta mondani, hogy ezen mintha a fővárost
"négy évig büntető Orbán Viktor keze nyomát vélné felfedezni".
# Ha ez így marad, Budapest csődbe jut - jelentette ki. A
nyomaték kedvéért szinte egyenesen ide, panaszos érvei közé
kívánkozott volna az olimpiai tanulmány extra igényei
mellőzésének említése is, hiszen röpke fél év múlva
hivatalosan jeleznünk kell a NOB-nak pályázati szándékunkat a
rendezésre - erről azonban egyetlen szóval sem tett említést ...
Lehet, kényszerű helyzetében erre, mármint az olimpiára,
komolyan nem is képes gondolni ... ? Úgy ítéli meg, hogy ennek már
semmi realitása nem lehet ... ? # Ugyanebben az adásban Gyárfás
Tamás vendége a Sport Pluszban Jánosi György gyermek- ifjúsági
és sportminiszter volt. A műsorvezetőnek a tanulmánnyal és az
olimpiai rendezéssel kapcsolatos kérdésére a riportalany
kitérő, halogató választ adott, s célzást tett egy hatvannapos
gondolkodási időre. A miniszter bizonytalansága, kétségei
mindazonáltal nyilvánvalónak tűntek ... # Elődje, Deutsch Tamás
pénteken nyilatkozott a televízióban a kérdésről. Egy évvel
ezelőtt rendkívül magabiztosan állította: legalább nyolc olyan
létesítményünk van, amely már most alkalmas lenne olimpiai
versenyek megrendezésére. # Nos, egyfelől, ha némi
kényszerűséggel és magyarázkodásokkal is fűszerezve, de el
kellett ismernie, hogy ez nem igazán felelt meg a valóságnak,
másfelől pedig azt is, hogy az olimpiai tanulmány végső
konklúziójával egyet kell érteni. Exminiszterünk ekként
csendesedett le. Ötkarikás álmából végérvényesen alighanem az
ébreszthette fel, hogy a 2003-as fővárosi költségvetés
tervezetének ismeretében az egész 2012-es olimpiai ügy -
illúzióvá vált. # Hová lett az a lehengerlő magabiztosság,
lelkesültség, amely olyan felfokozott médiakíséretet kapott
még tavasszal a választási kampány hajrájában? Amikor - igaz,
egyik pártunk fejléces ívein - számolatlanul gyűltek az
olimpiai rendezést támogató aláírások ... Azoknak lehetett talán
igazuk, akik már akkor csupán időzített politikai blöffként
jellemezték az ötkarikás hadjáratot? # Még különösebben hatott
a csend, a hallgatás az imént mögöttünk hagyott önkormányzati
választások idején. Az olimpiára aspiráló főváros
legesélyesebb három főpolgármester-jelöltje egyöntetűen és
teljességgel kihagyta kampánystratégiájából, fegyvertárából a
budapesti olimpia témáját. Egyikük, Schmitt Pál esetében ez
pedig - legalábbis a sportemberek megítélésében - szinte
már-már természetellenesen hatott, hiszen a jelölt nem csak
népszerű és sikeres diplomata, de kétszeres olimpiai bajnok, a
Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, ráadásul a Világ
Olimpikonjai Szövetségének elnöke, a NOB tagja 1983 óta,
jelenleg a szervezet protokollfőnöke, volt végrehajtó
bizottsági tag, alelnök, ma is a testület környezetvédő
bizottságának elnöke ... Kizárt tehát, hogy kampányának tervezése
közben ne ötlött volna fejébe az olimpiai rendezés lehetősége.
Vajon mi késztethette mégis arra, hogy a budapesti 2012-es
játékok témáját körülölelő csendet ő se törje meg ... ? #
Eltűnődhetünk, gondolkodhatunk, találgathatunk. Ő sem hitt
benne ... ? Ismerve Schmitt Pál alapos felkészültségét, ismereteit
ezen a területen, szinte bizonyosra vehető, hogy ő 2001
tavaszán - amikor miniszterelnökünk, Orbán Viktor Lausanne-ban
bejelentette Budapest nevében készségét a 2012-es olimpia
lebonyolítására - már érzékelte a megrendezésben rejlő
irreális elemeket, de aligha óhajtott ellenvéleményt
nyilvánítani, vagy akár fenntartásait hangoztatni
miniszterelnökével szemben. Ez persze csak feltevés,
hangsúlyozom. # A NOB másik magyar tagja, Aján Tamás három
alkalommal is tagja volt a NOB úgynevezett Olimpiai Szemle
Bizottságának. A nagy tapasztalatú nemzetközi sportvezető,
emlékszem, a jelzett időben figyelemre méltó óvatossággal és
nem titkolt fenntartásokkal nyilatkozott Budapest 2012-es
"kísérletéről". # "Teljes szívből támogatom a budapesti
olimpia rendezésének gondolatát - hangsúlyozta. - Ezt a
küzdelmet azonban nem lehet a szavak mezején megnyerni. Nem
lehet megkerülni a tényeket, a szigorú követelményeket ... Két
alapvető feltételnek is teljesülni kell: az egyik a lehetőleg
teljes társadalmi konszenzus a kérdésben, a másik pedig, hogy
ez a hatalmas vállalkozás elképzelhetetlen számottevő állami
támogatás nélkül." # S amit még a sportvezető nyomatékkal
hozzátett: a főváros és az ország jelenlegi állapota nem
alkalmas arra, hogy 2012-ben otthont adjon az ötkarikás
világeseménynek, s 2005-ig a NOB döntéséig gyökeres változás
nem várható. Ráadásul az ugyancsak erre pályázó rivális
városok - New York, London, Párizs, Madrid, Buenos Aires,
Moszkva és a többi - esélyeit akkor még nem is latolgattuk,
ugye ... Lépjünk be előbb az Európai Unióba, legyen ezzel együtt
kiszámítható, tervezhetőbb a jövőnk, stabilizálódjanak a
rendezéshez elengedhetetlen magántőke viszonyai is. Induljanak
el az olimpiai gondolatával fejünkben az egyébként is
elengedhetetlen infrastrukturális beruházások, de mindent
egybevetve az a véleményem, hogy sok szempontból célszerűbb a
2016-os vagy még inkább 2020-as játékokra pályázni. # Nos,
lényegében pontosan erre a következtetésre jutott a
PricewaterhousCooper Kft. is. Nem mintha sajnálnám tőlük a
pénzt, megbízható cég, 1972 óta elismert mestere a szakmának.
Nem mellékesen kijózanító, tárgyilagos vizsgálataiknak,
érveiknek köszönhetően jelenthetjük ezek után ki: nem kell
lesütni a szemüket azoknak, akik fenntartásaikat hangoztatták
már korábban. Nem közellenségei az olimpiai eszmének, akik
jogos aggályokat emlegettek, megfontolásra és a realitásokra
intettek. # Csupa szívvel rajongunk az olimpiai ötkarikáért.
Nemes hagyományainkra büszkék vagyunk, és igyekszünk követni
ezeket a jövőben is. Mélységesen tiszteljük a játékokat, és
őszinte szándékunk, hogy hazánk fővárosa otthont adjon a nyári
játékoknak. Ha nem okvetlenül 2012-ben - ezt nem tragédiának
éljük meg - akkor később, amikor bölcs mérlegelés után arra
érettnek és elég erősnek érezzük magunkat.
|