|
|
| ||||||||||
|
A győzelem és az ünneplés koreográfiája
Kovács István: "Így képzeltem ..." 
Tervezett, várt, kiszurkolt, tökéletesen kiérdemelt, megszenvedett és méltóképpen megünnepelt (hol van még a vége ...?) aranyérem az övé. És a magyar már csak olyan, hogy nagyon tudja szeretni a bálványait. Különösen, ha olimpiáról térnek haza győztesen; ha kéthetes, embert próbáló csatában harcolnak meg a babérkoszorúért; ha nem bújnak el a nyilvánosság elől, hanem utolsó cseppjéig kiélvezik a sikert; ha olyan szeretetre méltó, befelé töprengő és szerény, kifelé mégis magabiztos,
amolyan önmaga által "megcsinált" sport- és mostantól a szó legigazibb értelmében vett közemberről van szó, mint Kovács István.
Vagy sokkal inkább: Kokó. A bokszoló, aki tudja, hogy mi jár a győzteseknek. Szintén olimpián járt sportolónk fejtegette a minap, hogy atlantai bajnokaink közül alighanem a Vasas-Bizalom Rt. öklözője az, aki a leginkább fel tudja majd építeni magát. Valószínűleg igaza van. Ha úgy tetszik, Kovács István Atlantában ötször kilenc percig "rombolt", hogy aztán a hazaérkezése után mostantól fogva akár évekig építhessen. Kiérdemelte ... Leszáll az aranygép Ferihegyen, és innentől nincs megállás. Fogadás, köszöntő, élménybeszámoló, magán- és közbulik sora, az ilyet bírni kell. Kokó bírja. Készült rá, szinte megkoreografálta az útját az aranyig - és az arany után. A CIB Bank olimpiát követő fogadásán olyan piros szemekkel áll a teraszon, akár a húsvéti nyúl. " Amióta hazaérkeztem, nem is aludtam", mondja, de felesleges is magyarázkodnia, akkor éppen három napja lépett magyar földre, könnyű kiszámolni, ennyi ébrenlét kissé megviseli az embert. Telefon pénteken: "Kovács-lakás!", a bajnok átveszi a mobilt, "Pillanat, behúzódom az árnyékba ...". "Kovács-lakás" éppen a Velencei-tóra költözött, persze, szombaton Siófokon játszik a Fradi, a bajnoknak ott kell lennie ... - Jó itthon ... - mondja fáradtan. - Nem tagadom, élvezem, hogy a nyolcvanéves nénitől a tízéves gyerekig jönnek hozzám az emberek gratulálni. Biztosan azért is szeretnek ennyire, mert a bokszban nyerni mindig azt jelenti: kemény, bátor dolgokat csinált az ember. Na, nem mintha az úszók vagy a kajakosok nem feszültek volna meg az aranyért ... Bencének csak apa vagyok - Annyit és olyan szeretettel emlegette a győzelme előtt és után a kisfiát, hogy érdekelne: Bence mit szólt ahhoz, hogy bajnok lett a papája? - Hogy szólt volna, az túlzás, hiszen alig múlt húsz hónapos. Amúgy pedig talán ő az egyetlen, akinek nem olimpiai bajnok vagyok, hanem "csak" apa. Ennek megfelelően aztán most hatalmasakat játszunk, ez az, ami borzasztóan hiányzott az elmúlt három hétben. Óriási egyébként, hogy húsz nap alatt mennyit fejlődött, mászókára megy, használja a bilit, új szavakat tanult, fantasztikus ... - Szép játékot kapott, aranyból van ... - Nem nagyon szereti a nyakában hordani, nehéz neki. De a dobozát már sikeresen szétszedte volna, ha nem mentem ki a kezéből ... - A lényeg, hogy rövid időre sikerült elmenekülniük a világ elől. - De tényleg csak rövid időre ... Még Öcsi bácsival is csak véletlenül találkoztam a hazaérkezésünk óta. Az Astóriánál dudált rám, ennyire kicsi a város, gyorsan elmeséltük egymásnak az eltelt egy-két nap élményeit, aztán szaladtunk tovább ... - Felesleges is felvetni: ugye, érzi az emberek szeretetét? - De még mennyire! A Fradinál egész ünnepséget kerekítettek a tiszteletemre, gratuláló táviratok tömegét kapom, lépten-nyomon megállítanak az utcán, a boltban vagy a strandon, csodálatos érzés, valahogy így képzeltem ... - Ehhez ötször kellett bokszolnia Atlantában. Ötször rágta le tövig a körmeit Magyarország, és ötször emelték a magasba a kezét ... - A Mesa elleni döntő azért volt nagyon fontos, mert vele még nem bokszoltam, és most elmondhatom: mindenkit megvertem. Malahbekov talán könnyebb lett volna, őt ismertem, de a kubaival lett teljes a kép. Amúgy a döntő elsősorban az élmény miatt felejthetetlen. Érdekes egyébként, hogy mennyire különbözött egymástól az öt meccs ... - Mennyire? - Karaöz ellen biztosra mehettem, amolyan komoly edzésnek fogtam fel, csak arra vigyáztam, nehogy megsérüljek. Haszanov sötét lónak számított, az ő nevét is bekarikáztam a startlistán, amikor az ismeretlenekre vadásztam. Az első meccsén jó volt, aztán ehhez képest könnyedén vertem. Jól megjegyzett magának, mert egyszer sem mulasztott el átölelni, amikor később a faluban találkoztunk, lépten-nyomon azt hírdette, hogy én leszek a bajnok. - Igaza lett ... - Jött Oltenau, akit az Európa-bajnokságon láttam először, meg kell mondanom, ez a mérkőzésem volt a leghajtósabb az összes közül. Még akkor is, ha a győzelmem pontaránya itt volt a legnagyobb. Khadpo már kemény feladat volt. Thai-boxos, így más a technikája, de biztos voltam benne, hogy nem bírja majd végig azt a kellemetlen, be-beugráló harcmodort, amit az első menetben csinált. - Mi nem voltunk olyan nyugodtak ... - Az egyetlen meccsem, amely döntetlenre adott menettel kezdődött, a Khadpo elleni volt. De a végén nekem lett igazam! - Közvetlenül a rajt előtt, az utolsó hivatalos világranglistán már az első helyen állt. Előjelnek semmiképpen sem volt rossz. Feltételezem: a mostanin sincs hátrébb... - A különböző ranglisták mindig kissé szubjektívak. Hogy mást ne mondjak, az elmúlt év végén Khadpo állt az élen, pedig Európában nem is versenyzett. Ettől függetlenül a mostani élcsoport minden bizonnyal reális ... - A kazah félnehézsúlyú, Zsirov lett az olimpiai torna legjobb bokszolója. A hírek szerint erre ön sem volt esélytelen. - Egy olimpiai bajnok nem lehet csalódott! Ettől persze még boldog lettem volna, ha enyém a cím, de ... ha azt is nyerem, akkor mi célom lenne a folytatásban? Így viszont újabb távlatok nyílnak előttem. Komolyra fordítva a szót: némi sportdiplomáciára és némi pénzre is szükség van az ilyen fajta elismeréshez. - Konkrétan? - A kazah szövetség elnöke jelentős összeggel támogatja az ökölvívást, sokat fektetett bele, így némileg ezt is honorálták Zsirov kitüntetésével. Én viszont csak bokszolok. De ez kétségkívül jólesett, hogy így is rengetegen jöttek hozzám gratulálni, hasonlóan, mint az Európa-bajnokságon, amikor Vastag Feri lett a legjobb, de ő maga mondta, hogy nekem járt volna a cím. Pusztán erkölcsi elismerésről van szó, az olimpiai elsőségem sokkal-sokkal lényegesebb. Közös sikert akartunk - Mennyi energiája maradt a társaira? Látta a mérkőzéseiket? - Természetesen igen. Ha sorba kell vennem őket úgy, hogy Lakatos Paliról most nem szeretnék beszélni, akkor Nagy Jani kívánkozik az élre. Óriási bravúr tőle, hogy két meccset is nyert, jó volt látni, ahogyan küzdött, az eredményével egyszersmind azt is bebizonyította, hogy nem azért jutott ki az olimpiára, mert itthon nem volt nála jobb, hanem mert tényleg ott van súlycsoportjában a legjobb tízben. Az argentín Chacón ma még felkészültebb bunyós nála, de büszke lehet a nyolc közé jutásra! - Nagy József alaposan belehúzott ... - Őt éppen amiatt nehéz értékelni, mert rögtön a világbajnok kubai Juan Hernandezzel kezdett. Esélye sem volt, de remekül harcolt. Abból is látszik, mennyire komolyan vette a meccset, hogy még egy sérülést is összeszedett, óriási élményben lehetett része, és leszűrhette a tapasztalatot: a kubaiak sem istenek ... - Ebben a harmatsúlyú döntő is megerősíthette ... - Hát igen, Mesa is egyfajta bizonyíték volt ... - Mizsei? - A képességei alapján biztosan ott van a legjobb nyolcban. Nem volt szerencséje, kőkemény volt a sorsolása, hiszen a második körben már Beyerrel bokszolt. Egy olyan versenyen, ahol Vastag a tizenhatba sem jut, nem szégyen kiesni a nyolcaddöntőben. Akkor sem biztos, hogy előrébb végez, ha kicsivel komolyabban veszi a felkészülést, de ... talán valamivel tisztább lelkiismerettel értékelhetné magát. Legyen neki ez az olimpia intő jel ... - Erdei Zsolt mennyire tette túl magát a csalódásán? - Őt tiszta szívemből szeretem, nagyon tudatos srác, tőle maximálisan a bírók vették el a győzelmét Beyleroglu ellen. Ha aranyat nem is nyert volna, de a döntője ezen múlhatott. Tény: nem bokszolt jól, de a mérkőzésvezetői felfogás és az enyhén szólva is furcsa pontozás miatt veszített. Velem is többször előfordult már hasonló, de az én példám is mutatja: talpra lehet állni. Remélem, Zsoltnak is sikerül. Talán a jövőben, valamikor vissza fogja kapni a lehetőséget. Fontos lett volna, hogy Atlantában jól szerepeljen, az olimpiával ugyanis megalapozhatta volna a jövőjét, az egzisztenciáját. Együtt készültünk, reggelente fél nyolckor én vettem fel a Hungária körúti villamosmegállónál, esténként pedig én tettem ki az Árpád hídi buszvégállomáson. Közös sikert akartunk ... - Maradt ideje a bokszon kívül másra is Atlantában? - Azt hiszem, annyi, amennyit szerettem volna - igen. Szinte mindenhol ott lehettem, ahol akartam, sőt, a MOB segítsége révén még a kintlevő barátaimnak is jutottak jegyek. Kár, hogy éppen a vízilabdázók Spanyolország és a kézis lányok Dánia elleni vesztes meccsét láthattam ... Egerszegire és Czenére készültem, de sajnos más dolgom volt. Bokszolnom kellett ... - Nem nyomasztotta az egyre erősödő elvárás? A relatív sikertelenségben végül már mindenki önnel és a kajakosokkal-kenusokkal számolt. - Az első öt nap borzasztó volt. Ahogyan Kiss Balázs is mesélte, őt azzal fogadták, hogy "Balázs, kell egy arany!", és én is átestem ezen. Szörnyű volt tapasztalni, hogy már nemcsak a saját magammal szembeni elvárásoknak kell megfelelnem, de az egész magyar csapat is engem figyel. Szerencsére azért megoldottam valahogy ... - "Körön beülről" mivel magyarázható a négy vagy nyolc évvel ezelőttihez képest gyengébb szereplés? - Egyszerűen arról lehetett szó, hogy az utolsó pillanatokban, a siker kapujában többen elbuktak. És Czenét leszámítva nem jött be igazán nagy meglepetés. De hát neki is volt már olimpiai érme Barcelonából. Ha két aranyérmem lenne ... - Kikerülhetetlen, mindenki által feszült figyelemmel kísért téma: Kovács István jövője. - Gyönyörű nyaralásom lesz, az euroleasing jóvoltából a családommal a Kanári-szigeteken igyekszem kikapcsolni magam. Ott jut majd idő arra, hogy a folytatáson elmélkedjek. Ami biztos: nem hagyom abba. De az is legalább ennyire bizonyos, hogy hobbiból nem csinálom! Az persze bizonytalan, hogy egy év van-e még bennem, a budapesti vébéig, vagy egy teljes olimpiai ciklust végighajtok-e. Egy súlycsoporttal feljebb megyek, ahol nem életveszélyes a mezőny, nem lehetetlen hasonló sikereket elérni. De ami a legjobb az egészben: a nagy ünneplésben annyira összeszűkült a gyomrom, hogy még el sem értem az ötvenhét kilót ... A pehelysúlyban amúgy Mesa a legjobb kubai ... - Profikarrier? - Nem tudom ... Bőven van ajánlatom, de egyelőre csak aktázgatok .. Később, de csak a legvégén, ha már minden letisztult bennem, akkor döntök. - A legfontosabb személyről szinte nem is esett szó ... - Szántó Imréről, ugye? Nehéz róla beszélnem ... Nem edző, nem pszichológus, nem orvos, nem is apa, hanem mindez egyszemélyben, és még ennél is több. Ha két aranyérmem lenne, minden egyszerű lenne, az egyiket ő kapná. Ő biztosan nem tudja majd úgy learatni a sikert, ahogyan én, vagyis amennyire megérdemelné. Ezért is igyekszem majd figyelni rá! - A barcelonaihoz képest miben változott az a közeg, amely a mostani aranyéremhez segítette? - Soha nem tapasztaltam még ilyen csapatmunkát, mint Atlantában vagy az olimpia előtt. Öcsi bácsi mellett Balzsay Károly, Martos doktornő és Berka Imre gyúró alkotta velem együtt azt az ötös fogatot, amelynek az első hely köszönhető. Csakis ebben a felállásban születhetett meg az a csoda, amit olimpiai bajnoki címnek hívnak. Hála nekik, végül, négyévnyi várakozás, reménykedés és edzés után: megszületett ... L. Pap István, Nemzeti Sport 1996.08.13. |
Schmitt Pál, MOB, ISM |
|||||||||
|
FONTOS
