Mint beszámoltunk róla, a világ eddigi legszigorúbb doppingtörvénye lépett életbe Olaszországban, melynek értelmében minden tiltott szert használó sportoló, edző illetve orvos b?ntényt követ el, s tettéért akár börtönbüntetéssel is sújtható.

Az új szabályozás szerint a versenyzők azért nem tekinthetők áldozatnak, mert illegális eszközökkel múlják felül vetélytársaikat. Tettükért a jövőben súlyos (átszámítva akár 13 millió forintos) pénzbüntetés és három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés is kiróható rájuk. A törvény a doppingkereskedőkre is kiterjed, és rendkívüli szigorral jár el azokkal szemben, akik kiskorúaknak adnak el tiltott teljesítménynövelő készítményeket, vagy rábeszélik őket azok fogyasztására (csaknem 20 millió forintnak megfelelő pénzbüntetés, illetve kettőtől hat évig terjedő börtönbüntetés). A parlament döntését minden olasz párt üdvözölte.

A törvény híre Németországba is eljutott, ahol Jürgen W. Möllemann, Észak-Rajna-Vesztfália tartományfőnöke az olasz törvény alapján elképzelhetőnek tartja, hogy doppingvétségért Németországban is börtönbüntetés járjon.

De vajon mi a helyzet Magyarországon? Elképzelhető-e, hogy hazánkban az imént említettekhez hasonló elbírálás alá essen a doppingvétség?

Hogy elképzelhető-e?

Összeállításunkból többek között az is kiderül, hogy a jelenleg érvényben lévő büntetőtörvénykönyv már szankcionálja a tiltott, teljesítményfokozó szerek használatát.

Így szól a törvény

1978. évi IV. tv. A Büntetőtörvénykönyvről

Visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel

283/B. § (1) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából előállít, készít, megszerez, tart, felhasznál, az országa behoz, onnan kivisz vagy az ország területén átvisz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdek? munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki sporttevékenység körében történő teljesítményfokozása céljából nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozásnak magát aláveti.

(3) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) A (3) bekezdés szerint büntetendő, aki sporttevékenységet végző személyen sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást végez.

(5) Ha súlyosabb b?ncselekmény nem valósul meg, a (3)-(4) bekezdés esetén b?ntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a b?ncselekményt

a.) üzletszer?en

b.) b?nszövetségben

Az 1998. évi LXXXVII. törvény 65. §-a egészítette ki a Btk-t a 283/B. §-sal. A rendelkezés 1999. március 1. napjától hatályos.

1. A b?ncselekmény jogi tárgya a közegészség védelme és a sporttevékenység befolyásolástól mentes gyakorlása. Teljesítményfokozásra alkalmas szernek (doppingnak) minősül minden olyan szer, amit nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírása annak tart. A meg nem engedett teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek használatának a tilalmáról a 86/1998. (V. 6.) Korm. rendelet tartalmaz részletes szabályokat.

Dr. Martos Éva a gyakoribb ellenőrzésre fektetné a hangsúlyt

A Sportkórház főorvosa, dr. Martos Éva szerint a törvény nálunk, Magyarországon elég szigorúan bünteti a teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel való visszaélést, így inkább arra kellene figyelni, hogy az ellenőrzések gyakoribbak legyenek.

- A Btk. 283/B. §-a módosított változatának már vannak a teljesítményfokozó szerekkel és módszerekkel kapcsolatos kitételei, amelyek elég szigorúnak látszanak. A kérdés csak az, mennyire lehet ezt betartani. Inkább ez utóbbiért kellene harcolni. De az új Sporttörvény kapcsán módosításra kerül a doppingtörvény is, amely a versenysportra vonatkozik. A Btk.-ban ugyanis nincs ilyen megkülönböztetés, az mindenkire értendő. A közelmúltban például a kábítószer túladagolás miatti haláleseteket követően rengeteg energiát és pénzt fektettek a drogdíler felkutatására, ami végül eredményhez is vezetett. A leginkább lefedetlen részt a fitnesstermek és testépítő-szalonok jelentik. Arra ugyanis egyelőre senkinek sincs joga, hogy betérve egy-egy ilyen helyre, vizeletmintát kérjen az ott súlyzózóktól. Márpedig Magyarországon a doppingesetek többsége nem az élsportot érinti, az százalékban kifejezve minimális. A doppingolások zöme a testépítésben jelentkezik, már ha lehetőség nyílik egy testépítőversenyen ellenőrizni. Ez pedig arra enged következtetni, hogy ezekben a körökben tömegesen folyik a tiltott szerek használata. Vagyis összegezve: a teljesítményfokozó szerekre vonatkozó törvényt elég szigorúnak érzem, inkább annak a betartatására kellene jobban koncentrálni - mondta dr. Martos Éva.

A Doppingellenőrző és Vizsgálati Laboratóriumba 1999-ben beérkezett minták

sportág	szúrópróba	verseny	összes pozitív esetszám
atlétika	61	62	123	-
vívás	1	92	93	-
triatlon	1	34	35	-
sportlövészet	-	6	6	-
súlyemelés	55	42	97	-
labdarúgás	12	4	16	1
testépítés, erőemelés	35	46	81	6
öttusa	-	15	15	-
műkorcsolya	-	-	6	-
úszás	1	45	46	-
kajak-kenu	-	71	71	-
kerékpár		-	27	27	-
íjászat	-	15	15	-
torna	3	-	3	-
kosárlabda	6	-	6	-
salakmotor	4	-	4	1
cselgáncs	-	4	4	-
vitorlázás	8	-	8	-
rg	-	8	8	-
jégkorong	-	18	18	-

A vizsgálatok száma összesen: 682, ami 2728 analízist jelent.

Pozitív esetek százalékos aránya: 1.17 %

Büntessük, vagy ne büntessük?

Nézzük, hogy néhány ismert sportvezető, sportoló miként vélekedik a doppingolás büntetőjogi következményeiről. E sorok olvasása közben bárki eldöntheti, hogy melyik oldallal, melyik véleménnyel ért egyet.

Dr. Török Ferenc olimpiai bajnok öttusázó, ügyvéd: - Helyeslem az olaszok szigorú törvényeit, nálunk is szükség van rá. Ám nyitott kapukat döngetünk, mert a sporttörvény és foglalkozik ezzel a területtel, valamint készül egy kifejezetten drogtörvény is. Szerintem nagyon súlyosan kell büntetni a vétkezőket, de elsősorban a terjesztőket, mert a terjesztés a legnagyobb b?n. Ha nem lennének terjesztők, nem lenne élő ez a probléma. Azonban kétfelé kell választani a drogkérdést. Mert létezik a sportban a tiltott teljesítménynövelő szerek használata, és van maga a drogozás is. Ez két külön terület, még ha van is köztük átfedés. Egykori versenyzőként mondom, hogy a sportban számos kiaknázatlan terület van, a legális szereket, például a vitaminokat kellene minél jobban felhasználni. A sportorvoslás terén kell tehát előrelépni, hogy ezeket a területeket feltárjuk. Ám a mezsgyét pontosan kell kijelölni, és nem szabad átlépni. Visszatérve a drogokhoz: egyes országokban nagyon kemények a büntetések, Szingapúrban például két szál marihuánás cigaretta halálos büntetéssel jár. Én nem vagyok a halálbüntetés híve, de szerintem is szigorú megtorlást kell bevezetni. Viszont azokat, akik már ilyen szenvedélybetegekké váltak, kezelni kell.

Vaszi Tünde Európa-bajnoki negyedik, olimpiai nyolcadik helyezett távolugró:

- Hallottam valamit az olaszok döntéséről, de még nem gondolkodtam el ezen a lehetőségen. Hirtelenjében annyit tudok mondani, hogy nekem jól jönne egy ilyen törvény, kérdés viszont, hogy milyen hatással lenne a magyar sportra. Amelyik országban bevezetnek egy ilyen szabályozást, ott biztosan romlanak majd az eredmények - ha valóban be is tartják az előírásokat. Attól tartok azonban, hogy most is csak ijesztgetik a doppingolókat, végül nem történik semmi. Az is igaz, hogy addig nincs sok értelme az egésznek, amíg csak egyes országok küzdenek a doppingolás ellen. Először is Amerikában kellene egy ilyen törvényt megalkotni, az ugyanis, amit a tengerentúliak m?velnek, arcátlanság. Sokszor úgy tele vannak, hogy határozottan zavarodottnak látszanak, mégis a szemünkbe nevethetnek. Amíg ezt megtehetik, addig nincs esélye a doppingellenes küzdelemnek. Mert kit érdekel például az, hogy az olimpián nyolcadik lettem? Kit érdekel az, hogy tisztán értem-e el az eredményemet? Ezt senki sem értékeli, csak az érmek számítanak - mindegy, hogy milyen áron szerezte azt valaki. Szóval, jónak tartanám a törvényi szabályozást, de csak akkor látom értelmét, ha minden ország ugyanezt tenné.

Kordé Emese világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes fitneszversenyző

- Mivel gyakori látogatója vagyok a fitneszcentereknek, testépítő szalonoknak, így sajnos szembesülök vele, hogy több, úgymond hobbisportoló mérgezi a szervezetét doppingszerekkel. Ezeknek az embereknek a nyolcvan százaléka orvosi kontroll nélkül, felelőtlenül szedi be a különböző izomtömegnövelő szereket, és teszik mindezt úgy, hogy általában tisztában vannak a későbbi következményekkel. Jómagam, főleg nőként és anyaként teljesen elítélem a doppingot, de mégis úgy érzem, túlzás lenne börtönbüntetéssel sújtani a vétkeseket. Ha valaki szándékosan, tudatosan roncsolja az egészségét, az vessen magára. Természetesen az élsportolók esetében egészen más a helyzet, hiszen a doppingosok tiszta eszközökkel készülő embereket foszthatnak meg a munkájuk értelmétől. Ám az élsportban sem biztos, hogy ilyen drasztikusan kellene véget vetni ennek a folyamatnak. Léteznek ugyanis olyan versenyzők, akik önhibájukon kívül lesznek áldozatok, vagy éppen olyan táplálékkiegészítőt szednek be, amelyen a gyártók elfelejtik feltüntetni, hogy ebben a szerben bizony doppinglistás adalék is található. Volt már ilyenre is példa. Véleményem szerint először a doppingolásra épült feketekereskedelmet kellene felgöngyölíteni, és a dílereket kellene börtönbe zárni. Egy élsportolónak éppen elég büntetés, ha egy életre eltiltják a versenyzéstől. És a szégyenről már ne is beszéljünk...

Tóth Ildikó, a magyar csapat vezetője a sydneyi paralimpián

- A paralimpia doppingeseteiről azt tudom mondani, hogy sajnos az erőemelésben "benne van" a tiltott szerek használatának lehetősége, vagyis a veszélyt a sportág hordozza magában. A büntetésekről pedig az a véleményem, hogy súlyozni kellene. Ha be lehet bizonyítani, hogy tudatos volt a doppingolás, akkor nagyon súlyos büntetést kell alkalmazni. Viszont ha például nátha elleni orrcseppet vagy gyógyszert használnak, mint a román tornászlány, Raducan az olimpián, akkor nem lenne szabad eltiltani az illetőt. Szóval, csak akkor helyeslem a súlyos büntetést, ha bebizonyosodik a szándékosság. Viszont az is igaz, hogy megfoghatatlan az ügy, mert utólag bárki bármit mondhat.

Doppingkrónika 2000

A Millenniumi esztendő, miként ez a korábbi évekre is igaz, sem volt botrányoktól mentes. Talán nem érdektelen - persze, a teljesség igénye nélkül - újra felidézni az utóbbi hónapok legnagyobb port felverő doppingügyeit. Az alábbi összeállítás után nem alaptalanul merül fel az emberben, hogy ha a büntetőjogi következmények már korábban és világszerte érvényben lettek volna, akkor az amúgy is túlterhelt bíróságok idén akár nonstop üzemelhettek volna...

Atlétikában még a tavalyi doppingbotrányok hullámai sem ültek el, amikor újabbakkal szembesültek a sportág szerelmesei. Az előző év nagy lebukottjai közül az olimpiai bajnok Linford Christie és Dieter Baumann, valamint az Európa-bajnok Gary Cadogan ügyében csak idén nyáron hozott elmarasztaló döntést a nemzetközi szövetség. A magasugró Javier Sotomayort és a vágtázó Merlene Otteyt viszont felmentette az IAAF. A kétezredik év első pozitív doppingtesztjét (január 12.) 400 gátas csúcstartónk, Szekeres Judit produkálta, s hamarosan (február 29.) a vágtázó Dobos Gábor is az ő sorsára jutott. A két magyar atlétának a hazai fegyelmi bizottság nyár elején visszaadta a versenyzési jogát, ám a nemzetközi szövetség - röviddel az olimpia előtt - ismét felfüggesztette őket.

Az év nagy "fogásai": a súlylökő Alekszandr Bagacs, a vágtázó Daniel Effiong, a kalapácsvető Michaela Melinte, a hármasugró Inessa Kravec, a súlylökő C.J. Hunter, és utolsóként (augusztus 5.) a távolugró Iva Prandzseva. Mindannyian jóval az olimpia kezdete előtt akadtak fenn a doppingvizsgálaton, ám az eseteket alapos késéssel hozták nyilvánosságra.

*

A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) által a sydneyi olimpia előtt elvégzett 2073 doppingvizsgálat közül 33 hozott pozitív eredményt. A WADA oslói jelentése szerint az esetek közül tízet később érvénytelenítettek, 23 versenyzőt saját nemzeti olimpiai bizottsága - a beérkező információk alapján - már nem nevezett a sidneyi játékokra. A 23 pozitív teszt sportágankénti megoszlása a következő: 5 ökölvívó, 4 atléta, 3 kerékpáros, 2-2 lovas, sportlövő, súlyemelő, birkózó, 1-1 tollaslabdázó, evezős és röplabdázó. Az érintett sportolók nemzetiségét nem hozták nyilvánosságra.

*

A tiltott teljesítménynövelő szerek használata nemcsak az ép versenyzőkre jellemző. A minden áron való győzni akarás megfertőzte a parasportolók - mozgássérült, vak és gyengénlátó, értelmi fogyatékos - világát is. Az október 18. és 29. között rendezett 11. sydneyi paralimpián 11 fogyatékos sportolót - tíz erőemelőt és egy futót - értek doppinghasználaton. Négy erőemelőtől még az olimpia kezdete előtt, az edzések idején vett minták elemzése a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) listáján szereplő tiltott szerek használatát mutatta ki. A többiek már a versenyek idején buktak le. A legrosszabbul Gunduz Iszmajlov azeri erőemelő járt, akit megfosztották az aranyérmétől, mert szervezetében az anabolikus szteroidok közé tartozó nandrolont találtak. A 90 kg-ban világcsúccsal (240 kg) győztes sportoló a 2004-es athéni játékokig szóló eltiltást kapott.

Egyébként a sydneyi paralimpia volt az első, amelyen már a versenyek előtt is végeztek doppingellenőrzéseket.

Aján Tamás hosszú folyamatra számít

Magyarországon és Olaszországban büntetőjogi kategória a doppingolás, és a közelmúltban kiderült: a németek is hajlanának egy ilyesfajta, szigorúbb szabályozásra. Egy korábbi sajtótájékoztatóján Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) és a MOB főtitkára, a Nemzetközi Antidopping Bizottság (WADA) tagja elmondta, hogy nehéz az említett országokban bevezetett doppingtörvényt vagy ahhoz hasonlót széles körben elfogadtatni, hiszen a NOB mintegy kétszáz tagországa közül 170-ben egyáltalán nem szabályozzák a tiltott szerek kérdéskörét.

- Várható, hogy a Magyarországon és Olaszországban bevezetett drog-, illetve doppingtörvény ismertté válik, és ahogy fokozódik a doppingellenes harc, úgy állhatnak majd példaként más országok előtt - véli Aján Tamás. - Én kiegyeznék egy finomabb változattal is, azzal, hogy a jogharmonizációra törekedve minél több országban alakítsanak ki egyfajta belső szabályozást. Ebben szerepet vállalhat a WADA, amelynek például miniszterek is tagjai. De ahhoz, hogy ez széles körben megvalósuljon, hosszabb időre van szükség, egyes országok fejlettségi és civilizációs szintjétől is függ.

Nemzeti Sport, 2000.11.24.