Az elmúlt napok világszenzációjaként arról értesülhettünk, hogy az Egyesült Államokban emberi embriót klónoztak, és küszöbön áll fajunk teljes géntérképének ismerete. Nem szükséges merész, vernei fantázia ahhoz, hogy a fejlemények sportban várható hatásait ecseteljük, pedig - főként az utóbbi húsz esztendőben -eddig is éppen elég bajt, gondot okozott a doppingjárvány elterjedése a sportban. A közelmúltban a TF aulájában felt?nő érdeklődés mutatkozott a legutóbb rendezett doppingellenes konferencián, ahol Frenkl Róbert professzor, a téma egyik legismertebb hazai szakértője - beszélgetőpartnerünk - elnökölt és tartott előadást.

- Kezdjük a legújabb, a gyógyításban csodával határos, ugyanakkor a sportban egyben félelmetes perspektívát is elénk vetítő forradalmi génkutatási eredményekkel!

- Ma ez még inkább csak fenyegetés a testkultúrának, de a biológiai manipuláció további veszélyét jelzi. Szeretném remélni, hogy talán segíthet is viszont abban, hogy visszatérjünk ebben a kérdésben a filozófiai alapokhoz. A sport nemes vetélkedés jellegét, kulturális értékeit tartjuk prioritásnak vagy a teljesítményhajszát, akár mesterséges lények révén? A válasz, amely számunkra csak egy lehet, eldönti a teendőinket.

- Ön visszatérést említ. Netán olyasfajta beismerésnek értelmezhetjük ezt, hogy a dopping elleni küzdelemben egyfelől a jogi, másfelől az orvosi, illetve biokémiai, laboratóriumi megközelítés lehetőségei korlátozottak, s ezért van szükség új utak keresésére, amely ebben az esetben éppenséggel a filozófiai alapokhoz történő visszatérésben fejeződik ki? Mert hiszen való igaz, huszonegy éves "uralma" alatt a NOB-elnök Samaranch egyfolytában okkal, indokoltan állíthatta, hogy a sport legádázabb ellensége a doppping. A két évtized küzdelme a dopping ellen - ennek tükrében - nem sikertörténet, sőt, mintha az erőfeszítések hiábavalóságát jelezné.

- Samaranchnak sajnálatosan igazat kell adnunk. De ha már itt tartunk: érdekes volt megfigyelni, hogy 1999 tavaszán, a NOB doppingellenes világkonferenciáján a munkabizottságok anyagai között már felt?nő figyelmet kapott az etika, a nevelés és a kommunikációs problémák eddigieknél sikeresebb megoldásának témája. Tekinthetjük ugyan ezt egyfajta belátásnak, de méginkább felismerésnek. Ennél a pontnál azonban le kell szögezni, az új utak keresése semmiképpen sem jelenti, nem jelentheti a doppingellenesség, a szigor fellazulását. Bármilyen fájdalmas, ma egyszer?en nincs más út, mint a laboratóriumi metodikák fejlesztése, a doppinganyagok minél megbízhatóbb kimutatása és az ellenőrzés kiterjesztése. A WADA a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség létrehozása és nagyvonalú finanszírozása, egyre szervezettebb m?ködése is ezt támasztja alá.

- A korlátok mindazonáltal továbbra is láthatók, a statisztikák, az újabb és újabb esetek lehangolóak.

- Tény, a legátfogóbb vizsgálatok csak a világversenyeket, illetve az élversenyzők egy részét érinthetik. Mégsem tekinthetünk el a szigorú ellenőrzéstől és büntetésektől, s ezt immár az etika oldaláról fogalmazzuk meg, mert az emberiség szomorú tapasztalata az erkölcsi kérdések területén, hogy a morális magatartást mennyiségi vonatkozásban meghatározó legfontosabb tényező - a félelem. A huszadik század legmeggyőzőbb példája erre a szexuális forradalom, amelyet - más komponensek mellett - az katalizált, hogy megsz?nt a félelem egyrészt a nemkívánatos terhesség bekövetkeztétől, másrészt a nemi betegségektől a fogamzásgátlás lehetőségei, illetve a nagyhatású gyógyszerek megjelenése révén.

- A doppingellenesség etikai vonatkozásait elemezve mi jobbára azt deklaráltuk, s ez összhangban van a sport egyik sarkalatos elvével, hogy a tiltott teljesítménynövelő szerek alkalmazása azért tilos, megengedhetetlen, mert sérti az esélyegyenlőséget.

- Ez igaz is - csak kevés. Ráadásul, és ezt orvos létemre vetem fel kritikusan, az említettekhez második elvként azt tettük hozzá, hogy a doppingszerek károsítják az egészséget. Ebben is van igazság, de ezzel akaratlanul is felpuhítottuk az első alapelvet és még inkább a félelemre, az elrettentésre helyeztük a hangsúlyt. Felvethető lett ugyanis: ha a doppingszer nem károsítja az egészséget, akkor alkalmazható lenne. Ez esetben nem sérülne az esélyegyenlőség, hanem a gyógyszerelés bevonulna a felkészítés tudományába. És ettől a megközelítésről már csak egyetlen lépés az a felfogás, hogy mindenki eldöntheti, milyen egészségkockázatot vállal a siker érdekében. Ennyiből is kiderül, mennyire kidolgozatlan az etikai háttere a kérdésnek, vagy még pontosabban, a kérdéskör filozófiája.

- A helyzet annál is bonyolultabb, mert a modern sportban, a sportágak jelentős részében, elsősorban ezek élmezőnyében, hallatlanul megemelkedett az edzés- és versenyterhelés. Mindkettő gyakran és jelentősen meghaladja az erkölcsi és egészségi szempontból tolerálható mértéket. Úgy következtethetünk tehát, hogy a "piac" által meghatározott élsport kvázi legálisan teszi éppen azt számos versenyzővel, játékossal, amitől a doppingolás tiltásával óvni akarjuk.

- Igen, az ördögi kör ott zárul be, hogy a dopping egyik életben tartója a nemzetközi, illetve hazai versenynaptár mindinkább fokozódó igénybevételt jelentő ritmusa. Ehhez járul még a teljesítménykényszer. És látszólag az azt gerjesztő sportvezetői és üzleti körök meg etikailag védettek. Sőt ott tüntetnek a doppingellenesség élvonalában, hiszen, mint emlegetik, a doppingolás árnyékot vet az élsportra, rontja a piaci kilátásokat. Hipokrízis a javából! Amit tovább erősít, hogy a növekvő pénzekből szükségszer?en több jut a versenyzőnek, a stáboknak, ezzel mintegy reménytelenné téve a ritmus csökkentését, netán a kiszállást az ördögi körből. Az üzletben tehát érdekazonosság, a doppingban viszont érdekellentét érvényesül a politika, a vezetés, a piac és a szakma között. A gondot még csak tovább bonyolítja, hogy a divatos doppingok - így elsősorban az anabolikus készítmények, az állóképességiekben az EPO - mérsékelt adagja orvosi-élettani megfontolásból, egészségvédelemből indokolt lenne számos sportágban. Amiért ez zsákutca lett, az a dopping-járvány elhatalmasodása, a szerek kritikátlan alkalmazása, a normális napi adagok ötvenszeres, százszoros bevetése.

- Elméletben egyszer? a megoldás: vissza az alapokhoz, a sport lényegéhez, a fair playhez, a győzzön a jobb eszmeiségéhez! Nem illuzorikus ez manapság?

- Illuzorikus? Valójában, bármilyen furcsa talán, a fair play nem erkölcsi, hanem alapvetően filozófiai kérdése a sportnak. A sport lényege egyfelől a teljesítmény, másfelől a verseny. A sport a testkultúra, a kultúra része. A kulturális teljesítményben kiteljesedik a személyiség, ez örömöt, harmóniát nyújt, visszaigazolja azt a szenvedést, amelyet a felkészülés testi-lelki kínjai olykor jelentenek. A testkultúra azonban nemcsak egyéni, hanem közösségi érték is, sokféle úton. Színvonala meghatározza egy ország ifjúságának, tágabb értelemben lakosságának egészségét, a szó teljes testi-lelki-szellemi értelmében.

- A doppingolás a "győzni minden áron" gondolkodás merőben másfajta filozófiát vall.

- Meg kívánja takarítani a kulturális teljesítményhez vezető utat, rövidre zárva a célt "A cél szentesíti az eszközt" elv jegyében. Minden egyénnek, sportközösségnek, a sportpolitikának el kell döntenie, hogy melyik filozófiát teszi magáévá. Mert csak ha a gondolkodásbeli, felfogásbeli alapokat tisztázzuk, lehet egyáltalán esélyünk a sikerre az oktatás-m?velődés és a kommunikáció területén. Nem vitatom, hogy parciális eredmények elérhetők, és szükség is van például az anabolikus szteroidok egészségkárosító hatásának meggyőző megjelenítésére, akár az iskolai oktatásban, de ennél lényegesen többről, átfogó - filozófiai-etikai alapokon nyugvó - program megvalósításáról van szó a sportéletben, tágabb értelemben a közoktatás és a felsőoktatás rendszerében, hogy a "Ne doppingolj!" tilalom hatását a "Ne ölj!, Ne lopj!" parancsolatok erejével szükséges közvetíteni.

- Az idézett parancsolatok betartását azonban csak elrettentő törvények, illetve büntetések szavatolhatják.

- Némelyek esetében igen. De reményeim szerint a többséget mégsem a tilalom, hanem a pozitív üzenet tarthat a tisztesség útján, tarthat vissza a törvényszegéstől, hogy ne mások vagyona, élete árán, hanem saját tehetsége révén érvényesüljön, mert ennek van csak értéke.

-Előadása során azt mondta, a helyzet azért is olyan nehéz, mert " Az elmúlt évtized arról szólt, hogy szinte csak a pénz vált értékké a formálódó polgári demokratikus társadalomban", s hogy " A négy évtizedes ateista-materialista korszak talán kevesebbet rombolt az evidens erkölcsi értékrenden, mint a pénz egyedüli értékké válása".

-Őszintén így érzem, s ezért is népszer?tlen egy olyan területen a dopping ellen hatékonyan fellépni, amely klasszikus értékeket testesít meg egyfelől, de a pénz katalizálta mai hihetetlen fejlődését másfelől. Mégsem engedhetünk a klasszikus értékekből, mert ezek nélkül kiürül, értelmetlenné válik a sport.

- Ebben az ellentmondásokkal, konfliktusokkal súlyos helyzetben a kommunikációnak ön rendkívüli jelentőséget tulajdonít.

-Kommunikációnak a sportéleten belül és kommunikációnak a sport és a társadalom között. Bármennyi írás jelent is meg, rádió- és tévériport játszódott már le a doppinügyekben, az a jellemző, hogy a sportmozgalom, annak szereplői nem beszélték ki ezt a kérdést, ezt az árnyat. Inkább megtanultak együtt élni vele, amiből rengeteg torzulás adódott. A kár fel sem mérhető.

- A sajtó, amely természeténél fogva a szenzációkra éhes és negatív jelenségekre vadászik, nyilván viselhet némi felelősséget a dopping-hisztérikus közhangulatért. De magáért a helyzetért nem felelős?

- Nem, a jelenségekért nem hibáztatható, de ha már szerepet vállal, akkor sokoldalúbbá és mélyebbé illene tennie a kommunikációt. A megfelelő kommunikációval érhető el ugyanis elsősorban a kívánt értékrend kialakulása és megszilárdulása. A dopping visszaszorítása, az új nemzedékekben a doppingfertőzöttség csökkentése - feltételezve, hogy a teljesítményspirál és a pénzspirál összefüggése tovább hat - csak a belső értékrend megszületésével képzelhető el. Akárcsak más szférákban. A "Ne lopj!" parancsolat korlátait jól jelzi a korrupció, amely egyfajta társadalmi elfogadottság miatt nehezen korlátozható. A doppingolás korlátozása is csak egy értékorientáció révén valósulhat meg, amelyhez - ha ez nehezebb feladat is - egy pozitív értékközvetítést vállaló, színvonalasan kommunikáló média meghatározó módon járulhat hozzá.

Ben Johnsontól Jaap Stammig, 1988-tól 2001-ig egyre többen váltak a doppingjárvány áldozatául

Gallov Rezső, Nemzeti Sport 2002.01.02.