- Vasárnap, a célbaérkezés után szinte földöntúli, elfúló hangon azt ismételgette, hogy "megvan" meg hogy "hihetetlen". Emlékszik rá, vagy magát teljesen kifutva, öntudatlan állapotban mondta ezeket?

- Emlékszem, mindenre emlékszem, ami történt - feleli Balogh Gábor, aki a millfieldi világbajnokságon 1999 után másodszor lett egyéni aranyérmes. - Most furcsa érzések kavarognak bennem. Az biztos, öt olyan számot teljesítettem, amilyennel bármikor elégedett lennék.

- Komolyan is gondolta, hogy ez hihetetlen, vagy ez csak úgy kiszakadt önből?

- Igen, így éreztem, mert nem indult túl fényesen az idényem. Az olimpia után elfáradtam, úgy éreztem, egy kicsit talán ki is égtem. Mély nyomokat hagyott bennem a kilencvenkilences és a kétezres év, igazából nem is pihentem ki magam. Ezért mondtam, hogy hihetetlen, mert életem legkeményebb napja volt ez a verseny. Ami viszont nagy pozitívum: a döntőben soha, egyetlen pillanatra sem adtam fel fejben, holott régebben előfordult ilyen. Horváth Viktor igazi ellenfél volt, nagyon megleckéztetett, és izgultam, hogy a futásban olyan befutó lesz, hogy egymás mellett esünk be a célba. Erre nem került sor, mert gyilkos taktikát választottam, az elsőtől az utolsó méterig teljes erőből futottam. A második körben, úgy ezerötszáz méternél három másodpercre csökkent a négy másodperces előnyöm, ez tartott körülbelül kétezer-ötszázig. Ott egy sunyi emelkedő volt, amit tiszta erőből futottam meg, mert tudtam, hogy az kell, csak így van esélyem. No, ekkor tizenegy másodpercre nőtt az előny. Hátra is néztem Viktorra, hogy mennyire van tőlem. A cél előtt kétszáz méterrel azonban elzsibbadt a lábam, azt hittem, nem tudok befutni, csak a szívem vitt be a célba.

- Horváth Viktorral szinte különcsatát vívtak az aranyéremért. A lövészetet ő nyerte, a vívást ön, aztán két hasonlóan teljesített szám, az úszás és a lovaglás következett. Figyelte őt menet közben?

- Nem, nem figyeltem Viktort, próbáltam elhatárolódni tőle. Mert igaz ugyan, hogy csapattársak voltunk, de a legfőbb vetélytársammá lépett elő. Annyit láttam, hogy egész nap nyugodt volt, legalábbis annak tűnt, ám ez csalóka volt.

- Gábor nem kérdezett semmit a verseny állásáról, én meg nem akartam ezzel terhelni őt - kapcsolódik a beszélgetésbe Rátonyi Gábor, Balogh szakosztály-igazgatója. - Óriási dolognak tartom, hogy ennyire képes volt koncentrálni, kizárt mindent maga körül, csak a feladatot látta. Persze a magyar csapattól azért eljutottak hozzá információk. Bevallom, a selejtező kis csalódást jelentett, mert ott fejben nem azt hozta, ami rá jellemző. De szerencsére egy nap pihenő elég volt arra, hogy a döntőre magára találjon. Én a verseny közben ötször haltam meg, ő viszont a legmélyebb bugyrokból is elő tudta szedni azt, amire az adott pillanatban, az adott versenyszámban szüksége volt. Eddigi nagy versenyei alapján drámai hősnek nevezem magamban, legalábbis a futásai mind ezt bizonyítják. A margitszigeti vébén a nála jobb futó csehLibor Capalinit hajrázta le, a tavalyi vébén és az olimpián is nagy futása volt, még ha nem is nyert. Most győzni tudott a futással.

- Az egy hónapja rendezett Európa-bajnokságon nem mutatta be, hogy mire is képes futásban. Sőt nem megfelelő fizikai állapota miatt aztán a váltóbeli szereplést le is mondta.

- Szófiában már tudtam volna futni, de küzdeni nem tudtam - ismeri el Balogh. - Most éreztem, hogy Viktor jó formában van, de nem sejtettem, mire lesz képes. Az idén kétszer is megvert futásban. Telefonon megbeszéltük a taktikát futóedzőmmel, Serfőző Sándorral. Nagyon kifutottam magam. Ha ennek ellenére Viktor nyert volna, fejet hajtok előtte.

- Valóban annak köszönheti a sikerét, hogy minden, amit tud, amire képes, most előjött belőle. Rémisztő, hogy milyen magas pontszám kellett a győzelemhez - teszi hozzá Rátonyi.

- Mennyiben különbözött az első, kilencvenkilences vébésiker a mostanitól?

- Idén jobb számokat produkáltam, mint az otthoni vébén. A futás is keményebb volt, vagyis most nehezebb volt győzni. Két év alatt annyit változtam, hogy nem engedtem be a fejembe azt a gondolatot, hogy kikaphatok. Nem bosszankodtam mondjuk egy-egy vívóvereség után, mindig csak előre néztem, pedig futás közben is volt egy-két holtpontom.

- A mostani győzelem értékét növeli, hogy rövidebb felkészülés után sikerült nyernie. Az olimpia után elfáradt, leeresztett, sok volt az ünneplés is. Ám ha rövid felkészülés után is képes volt erre, akkor a jövőben is bízhat abban, hogy össze tudja kapni magát, amikor kell. Csak sajnos Gabi néha kishit? - vélekedik Rátonyi.

- Hogyan tovább?

- Nem áll meg az élet, keményen kell dolgozni. Az olimpiáig a világ élvonalában akarok maradni, hogy aztán Athénban győzni tudjak. Sydney után is megkérdezték tőlem, hogyan tovább? Akkor is azt feleltem, amit most, hogy az Európa- és világbajnokságokon az első hat között akarok végezni, majd az olimpiát meg akarom nyerni. Remélem, ez a világbajnoki cím válasz a bennem kétkedőknek, mert voltak ilyenek. És itt mondok köszönetet az edzőknek és szakembereknek, akik hozzásegítettek ehhez az eredményhez. Szóval a mostani győzelmem nagy siker, de itt, a világbajnokságon is az olimpia élt bennem. A verseny pihenőnapján is erről beszélgettünk mesteremmel, hogy hogyan csináljam az olimpiáig. Most három hónap teljes pihenő, teljes kikapcsolódás következik, mert a mögöttem lévő három év nagyon hosszú volt, sokat kivett belőlem. Október közepén hosszú alapozásba kezdek, és ezt szeretném következő évben is megcsinálni, hogy az ötkarikás játékok évére teljesen kész állapotban legyek. Mert mint mondtam, a fő célom az olimpia.

(füredi), Nemzeti Sport 2000.07.24.

Azt hiszem, lapunk választása nem kíván különösebb magyarázatot, olimpiai ezüstérmesünk vasárnaptól a világ tetejéről szemléli a férfi öttusasport mezőnyét.

- Fantasztikus versenyző, kiváló sportember - mondta Rátonyi Gábor, Balog Gábor (képünkön) edzője. - Bár a szövetség a gyengébben sikerült Európa-bajnokság után kihagyta a világbajnoki váltócsapatból, Gábor nem sértődött meg, hanem kétszeres erőbedobással küzdött. A selejtezőben még döcögött a szekér, ám vasárnap káprázatos produkcióval lepte meg ellenfeleit. A lövészete jól sikerült, vívásban kétszáz ponttal teljesített többet, mint a selejtezőben. Az úszásban megint javított, s a negyedik tusában is bizonyított, holott nem kapott könnyű lovat. A futásban pedig remekül taktikázott, s megérdemelten lett a világ legjobbja. Nagyon mély gödörből jutott fel ismét a csúcsra, amiben az akarati tényezők rendkívüli jelentőséget kaptak. Az olimpia után későn kezdtük a felkészülést, míg, akik nem voltak Sydneyben, előbbre tartottak. Ennek ellenére megmutatta, hogy mekkora sportember valójában. Hozzátenném, hogy Viktor nemes ellenfél volt, tiszta szívből gratulálok neki is a teljesítményéhez.

Pálszabó Zoltán, A színes sport 2001.07.23