A Nemzeti Sport - folytatva a hagyományokat - az esztendő végéhez közeledve igyekszik csokorba szedni és megmutatni, milyen évet zártak 2001-ben a különböző sportágak. Lapunk az idén második egyéni világbajnoki aranyérmét szerző Balogh Gábort választotta az esztendő legjobb magyar öttusázójának, míg a nemzetközi mezőnyből a brit Stephanie Cooké lett az év legjobbja cím.

Az 1998-as világbajnokságon szerepelt először a felnőttek között - 1997-ben még csak a váltóban kapott szerepet -, és a Mexikóban elért hatodik helyével (a csapat tagjaként ezüstéremmel zárt) a magyar csapat legeredményesebb versenyzője lett. És ehhez a címhez azóta is ragaszkodik.

Ki ne emlékezne a két évvel ezelőtti margitszigeti világbajnokság záró futására, ahol az akkor 23. születésnapja előtt álló versenyző hatalmas csatában, szinte önkívületi állapotban a célba érve győzött a nála jobb futónak tartott cseh Capalini előtt? Ez a siker nemcsak az Év öttusázója címet hozta a fiatal versenyzőnek, hanem az újságírókra is olyan hatással volt, hogy Év sportolójának választották. A tavalyi, az olimpiai év talán az "ezüstesztendő" elnevezést is kaphatná, hiszen a világbajnokságon, valamint az olimpián is a dobogó második fokára állhatott fel.

Hosszú és megérdemelt pihenő után vágott neki az új olimpiai ciklus első esztendejének, és a kezdet kissé döcögősre sikeredett.

"Nem indult túl fényesen az idényem. Az olimpia után elfáradtam, úgy éreztem, egy kicsit talán ki is égtem. Mély nyomokat hagyott bennem a kilencvenkilences és a kétezres év, igazából nem is pihentem ki magam" - elevenítette fel az évkezdetet július végén, második világbajnoki győzelme után.

A millfieldi sikerrel sporttörténelmet írt, mert a legendás Balczó Andrást leszámítva ő az egyedüli magyar öttusázó, akinek kétszer is sikerült egyéni világbajnoki címet szereznie. A jelenlegi versenyzők közül is csak ketten, az orosz Szvatkovszkij (1994, 1995) és a francia Deleigne (1997, 1998) voltak képesek duplázni.

Második aranyérme után érettebbé, megfontoltabbá vált. Nyilatkozatai mellett cselekedetei is jelzik a változást.

"A mostani győzelmem nagy siker, de itt, a világbajnokságon is az olimpia élt bennem - folytatta Balogh. - Most három hónap teljes pihenő, teljes kikapcsolódás következik, mert a mögöttem lévő három év nagyon hosszú volt, sokat kivett belőlem. Október közepén hosszú alapozásba kezdek, és ezt szeretném a következő évben is megcsinálni, hogy az ötkarikás játékok évére teljesen kész állapotban legyek. Mert a fő célom az olimpia."

A szavakat tett követte: kéthetes mátraházi futótáborozással kezdte meg a felkészülést az új idényre, annyit futott, mint még soha, napi két edzést teljesített, ami délelőtt kétórányi, délután valamivel kevesebb futást jelentett. Egyszer sem kellett noszogatni, örömmel, az olimpia érdekében tett mindent.

Athén lebegett a szeme előtt akkor is, amikor vívásban új edzőt, a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győzőt választotta mesteréül.

Balogh Gábor nem titkolja, minden cselekedetét az olimpiai győzelem vezérli. Azt pedig csak titokban reméli, hogy a világbajnoki arany ezúttal is az Év sportolója címet hozza a számára.

(füredi), Nemzeti Sport 2000.12.07.