Balogh Gábor hihetetlen mérleggel zárta a vb-t, három arany érmet nyert. Sajnos nem lehetett többet...

Feszültség és feledékenység

Vasárnap reggel nyolc óra, a világbajnokság utolsó versenyszámának, a hagyományos férfiversenynek a rajtja. A hatalmas sátorban, az alkalmi lőtéren szinte egy gombostűt sem lehet leejteni, akkora a tömeg.

úristen! Ennyien kíváncsiak a lövészetre? Mi történt? Itt éjszakáztak az emberek, hogy jó előre biztosítsák a helyüket? Ki tudja? Mindenesetre tény, hogy több százan figyelik a magyar versenyzők, Balogh Gábor, Hanzély ákos, Sárfalvi Péter, valamint az egyéni induló Madaras ádám bevonulását.

Míg a 32 tagú mezőny tagjainak többsége talán már a célzásokra gondol, a kétszeres egyéni világbajnok Dmitrij Szvatkovszkijt egészen más foglalkoztatja. Mégpedig az, mikor ér vissza az a mikrobusz, amellyel kihozták őt a lövészet színhelyére. Az orosz versenyző ugyanis abban felejtette a pisztolyát. és ha a rajtig nem teszi meg az újabb kört a busz, ha nem érkezik meg a fegyver..., no, abba még belegondolni sem akart. Szerencsére a busz és benne a pisztolytáska megérkezett, így Gyima is elfoglalhatta a lőállást.

-- észrevettem én, hogy a buszban maradt a táska, de akkor már elhúzott a jármű. Utána próbáltam nyugtatni magam, hiszen az idegeskedés úgysem használ. Megjött a busz, lőhettem. Talán mégis ez a kis epizód volt az oka, hogy gyengébb eredményt értem el, mint terveztem. Néhány kör bennem maradt -- mondta a sportág egyik királya.

Hát igen, még az olyan rutinos versenyzők is hibázhatnak, mint Szvatkovszkij. Persze, feledékenységének magyarázata lehet, hogy sérülése, láboperációja miatt az idén egyetlen versenyen sem vett részt, úgyhogy elszokhatott a viadalok hangulatától.

A mieinknek nem maradt a felszerelésük a szállodában, sem a buszban -- csupán néhány kör a pisztolyukban. A májusi Európa-bajnokságon 191 kört elérő Balogh most 183-at teljesített, úgy, hogy egy hetes is becsúszott nála -- ez a harmadik helyhez volt elég. Sárfalvinak hatosa is volt, mint ahogy Hanzélynek is. A viszonylag gyenge lövészet ellenére csapatunk megnyerte a számot -- egy kört (12 pont) vert a fehéroroszokra.

-- Az Európa-bajnokságon elért eredményekhez képest az egész mezőny gyengébben lőtt. Ez érthető is, hiszen a világbajnokságokon mindig feszültebb a légkör, no meg most plusz terhet jelentett a sportágunkban szokatlanul hatalmas nézősereg. Látszólag Hanzély volt a legnyugodtabb a rajt előtt, mégis az ő lövészete esett szét a legjobban. A másik három versenyzőnk éves átlagához képest annyival lőtt kevesebbet, mint a finálé többi tagja. A lövészetet úgy szerettük volna zárni, hogy az egyéni és a csapatversenyben se essünk ki az érmekért zajló küzdelemből. Ez sikerült, és bizakodva várjuk a folytatást -- összegzett Pécsi Gábor technikai igazgató.

Sírunk és nevetünk

Ha a lősátor dugig volt, akkor a vívóteremben -- vagyis a volt fedett uszodában -- még a csillárokon is lógtak az emberek.

Hihetetlen!

Piros-fehér-zöld színű arcok és zászlók mindenfelé. A dobszó és a kereplő el sem hallgat. Nos, kellett is a biztatás, mert, sajnos, a páston sem igazán ment a mieinknek -- pontosabban Balogh Gábor kivételével nem szórták a tusokat.

Szerencsére a válogatott legfiatalabb tagja remekelt, belépett az ezresek klubjába -- azaz ezer ponttal a szám győztese lett.

Hanzély 850 pontja nem lett volna rossz, ha előtte jól lő a világbajnok. ám mivel a lőtéren csupán 171 körig jutott, így már aggódni kezdtünk.

-- Az egyik szemem sír, a másik meg nevet -- fogalmazta meg valamennyiünk érzéseit Hegedűs Ferenc, a válogatott vívóedzője a pengecsata után. -- Nagyon örülök Balogh szenzációs vívásának, ám a másik három fiú valamivel a várakozás alatt szerepelt. Sárfalvin és Hanzélyon nagyon látszottak a fáradtság jelei. Ennek ellenére a csapatversenyben további kétszáznegyven ponttal tudtuk növelni az előnyünket. Remélem, ezt meg is őrzik a fiúk a nap végéig. Hanzélyról még annyit mondanék, hogy szerintem a gyengébb lövészet is hatással volt a vívására. A selejtezőben a kitűnő célzás a páston is szárnyakat adott neki, most pedig inkább bénította a lövészet eredménye.

Bár a páston hagytunk jó néhány tust -- a lényeg az volt, hogy összetettben Balogh és a csapat is aranyérmes helyen állt.

és ami még fontosabb: a japán Kurousu győzelmével zárult 200 méteres úszás után is ez volt a sorrend.

Felemás lovaglás

A negyedik versenyszámra még nagyobb tömeg volt kíváncsi, egyszeriben szűk lett a Sziget. Rengetegen rekedtek a stadionon kívül.

A lovaglás első fordulójában másodikként szállt nyeregbe Sárfalvi Péter, aki Lordot húzta. Nos, a ló nem viselkedett "úriember" módjára, mert hat akadályt is levert, és a tetejébe még ellenszegülés és időtúllépés is a számlájára írható. Az idei Európa-bajnok kénytelen volt 913 ponttal megelégedni -- és ez kevés.

Már ami Sárfalvi egyéni érmes álmait illeti. Mert a magyar csapat, ugye, biztos érmesként kezdte a napot, hiszen csupán három válogatott jutott teljes csapattal a döntőben.

Sárfalvi után figyelni kellett a másik két komplett gárda, a fehérorosz és a litván tagjai is, hogy ők mire képesek. Nos, a fehérorosz Bisov is sokat hibázott (920 pont) -- tehát a magyar csapat tartotta az előnyét.

Ebben a kanyarban utolsóként szólították pályára az összettben élen álló Balogh Gábort, Aladár nyergében.

Rátonyi Gábor, Balogh mestere elmondta, hogy tanítványa ismeri Aladárt, de nincs különösebben jó emléke róla. Nem ez az a ló, amelyet ki akart húzni. Igaz, sorsolhatott volna rosszabbul is...

Junior-világbajnokunk, a tavalyi vb hatodik helyezettje, a hatos, összetett akadály A-elemét leverte, aztán már csak egyszer hibázott. Remek!

A szépséghiba annyi volt, ami a kedvünket kissé elrontotta, hogy a cseh Capalini csupán egy akadályt vert -- így Balogh előnye nyolc pontra csökkent vele szemben. Ez futásra átszámítva két (!) másodperc. Ráadásul a cseh fantasztikusan jó futó...

A második fordulóban Hanzély egy akadályt vert, Madaras pedig nagyon okosan lovagolva, a maximális 1100 ponttal fejezte be a negyedik tusát.

A hivatalos eredményre azonban várni kellett, mert Capalini lovaseredménye ellen óvást nyújtott be a magyar vezetőség. Már a verseny közben vita támadt, hogy egy vagy két akadályt vert-e le a cseh, ám akkor egyet könyveltek el.

Ez ellen tiltakoztak a magyar vezetők -- de az óvást a Jury d' Appel elutasította, így maradt a Balogh és Capalini közötti nyolcpont különbség.

Nehéz ügy...

A magyar csapat azonban biztosan vezetett a fehéroroszok (168 pont) és a litvánok (216) előtt. Kezdődhetett a matekóra: mivel egy pont négy másodpercet ér a futásban, így a fehéroroszok előtt 42, a litvánok előtt pedig 54 másodperc volt az előnyünk.

Duplán bearanyozott zárónap

A záró 3000 méteres futás előtt a csapataranyban biztosak voltunk, ám Baloghot féltettük. A két másodperc nagyon kevésnek tűnt.

Kár volt aggódnunk. A 23 éves titán az első körben ugyan még nem szakította le cseh ellenfelét, ám a harmadik ezren egyszerűen faképnél hagyta Capalinit, sőt, még hajrázni is volt ereje! Szinte önkívületi állapotban tette meg az utolsó métereket, a célszalagot átszakítva pedig el sem akarta hinni, hogy világbajnok, és ezzel olimpiai részvevő lett.

Magyar férfi öttusázó legutóbb tíz éve, 1989-ben, Budapesten lett világbajnok -- akkor Fábián Lászlót ünnepelték a lovin. Most Balogh miatt tombolt valóságos extázisban a több mint tízezer szurkoló, alkalmasint még azok is, akik a sétányra szorulva, a stadionon kívülről gyönyörködtek a fantasztikus sikerben, amelyet még csodásabbá tett az, hogy a tavaly Mexikóban ezüstérmet szerző Balogh, Hanzély, Sárfalvi trió ezúttal a dobogó tetejére állhatott!

A fiúk nem feledkeztek meg negyedik társukról, az egyéni induló Madaras ádámról sem, az aranyszekérbe őt is felvették maguk mellé, akárcsak Pécsi Gábor technikai igazgatót.

Szép volt, srácok!

és persze, szép volt, Vörös Zsuzsa!

Hatból négy aranyérmet nyertünk, volt hát miért ropni, merthogy a vb össztánccal zárult -- továbbá azzal az örökbecsű tanulsággal, hogy minden jó, ha jó a vége.

De hogy ennyire jó legyen minden, és ennyire jó legyen a vége is!? Ehhez alighanem kellett a Sziget, kellett a közönség -- és persze, kellettek ezek a fantasztikus sportolók.

Köszönjük, lányok, köszönjük, fiúk!

Tusatabló

39. férfi öttusa-világbajnokság, Budapest.

Egyéni. Világbajnok: BALOGH GáBOR (MAGYARORSZáG, egyesület: Honvéd-Steffl, edzői: Rátonyi Gábor, Balaska Zsolt, Hegedűs Ferenc, Sárfalvi Béla, Serfőző Sándor, Pécsi Gábor technikai igazgató) 5568 pont (lövészet: 183 kör/1132 pont; vívás: 1000 pont; úszás: 2:07.05 perc/1230 pont; lovaglás: 1040 pont; futás: 9:18.69 perc/1166 pont), 2. Libor Capalini (Csehország) 5510 (182/1120; 940; 2:03.60/1264; 1070; 9:31.14/1116), 3. Dmitrij Szvatkovszkij (Oroszország)5432 (175/1036; 970; 2:10.09/1200; 1100; 9:28.64/1126), 4. Imre Tiidemann (észtország) 5400, 5. Sebastien Deleigne (Franciaország) 5387, 6. Edvinas Krungolcas (Litvánia) 5378, . 13. Hanzély ákos (Magyarország) 5257 (171/988; 850; 2:11.91/1181; 1070; 9:18.10/1168), ... 16. Sárfalvi Péter (Magyarország) 5195 (178/1072; 790; 2:08.04/1220; 913; 9:10.14/1200), 17. Madaras ádám (Magyarország) 5183 (172/1000; 820; 2:14.17/1159; 1100; 9:34.10/1104).

Csapat. Világbajnok: MAGYARORSZáG (BALOGH GáBOR, egy: Honvéd-Steffl, edzői: Rátonyi Gábor, Balaska Zsolt, Hegedűs Ferenc, Sárfalvi Béla, Serfőző Sándor, Pécsi Gábor technikai igazgató, HANZéLY áKOS, egy: Csepel-Dunapack, edzői: Balaska Zsolt, Hegedűs Ferenc, Kárai Kázmér, Száll Antal, Pécsi Gábor technikai igazgató; SáRFALVI PéTER, egy: Csepel-Dunapack, edzői: Sárfalvi Béla, Balaska Zsolt, Hegedűs Ferenc, Pécsi Gábor techniki igazgató) 16 020 pont, 2. Litvánia (Edvinas Krungolcas, Andrejus Zadnieprovskis, Eugenius Seniuta) 15 590, 3. Fehéroroszország (Pavel Dovgal, Andrej Szmirnov, Alekszandr Bisov) 15 466, 4. Franciaország (Deleigne, Ibanez, Clergeau) 14 861, 5. Oroszország (Szvatkovszkij, Szabirhuzin, Turkin) 14 823, 6. Németország (Strangfeld, Dietz, Walther) 14 540.

Aranyszavak

Balogh Gábor: -- A futástól kicsit tartottam, mert tudtuk, hogy Capalini legalább tíz másodperccel jobb nálam. ám ez előtt a csodálatos közönség előtt egyszerűen nem lehetett lassan futni!

Hanzély Ákos: -- Fantasztikus volt ilyen közönség előtt versenyezni! Egyébként a vébé-díjak mellett, mint csepeli szakosztályvezető, Sárfalvi Pétert és jómagamat még külön megjutalmazom -- egy-egy Csepel SC pólóval.

Madaras Ádám: -- Engem még életemben nem tapsoltak meg ennyien. Igaz, hogy én sem érmet, sem serleget nem vihetek haza erről a világbajnokságról, de azt a szeretetet, amit a közönségtől kaptam, örökké őrizni fogom a szívemben.

Sárfalvi Péter: -- A hazai közönség előtt szerettem volna az egyéni versenyben is az első hatban végezni, de a vívásom és a lovaglásom tragikusra sikeredett. Természetesen a két aranyérem mindenért kárpótol.

Pécsi Gábor: -- A tíz évvel ezelőtti világbajnokságot versenyigazgatóként éltem át, és azt hittem, azt az élményt nem lehet felülmúlni. A sors rám cáfolt, mert szakvezetőként még nagyobb boldogság volt a közönség szeretét érezni, és látni, hogy a versenyzők és edzők nagyon kemény munkája aranyérmekké vált.

Libor Capalini: -- Az volt a taktikám a futásnál, hogy tartom a lépést Gáborral, aztán lehajrázom őt. ám a selejtezőben kifutottam magam, és nem tudtam ilyen rövid idő alatt regenálódni.

Dmitrij Szvatkovszkij: -- Nagyon féltem ettől a versenytől, mert az idén a lábműtétem miatt egyszer sem tudtam rajthoz állni. Ehhez képest maximálisan elégedett vagyok a bronzéremmel, bár voltak számok, amelyekben elvesztettem néhány pontot.

Szavak a szigetről

Szalay Gyöngyi, hatszoros világbajnok párbajtőröző a férfiverseny alatt panaszkodva:

-- Szombaton még tévén néztem a világbajnokságot, és nagyon dühös voltam, mert pont azt megelőzve ment tönkre a készülék, hogy Vörös Zsuzsa a célba futott volna.

Medvegy Iván versenyigazgató a szombat esti pluszfeladatukról:

-- Este nyolc után szóltak, hogy vasárnap reggel nyolcig négy úszószemüvegre van szüksége Albert hercegnek és kíséretének. Végül, mivel már semmilyen üzlet sem volt nyitva, Lengyel Gabriella, az Aréna képviselője kénytelen volt soron kívül kinyitni az egyik sportboltjukat, hogy eleget tudjunk tenni a kívánságnak.

Mizsér Attila olimpiai bajnok öttusázó a verseny szünetében a medence lépcsőjén ülve, miközben a monacói herceg a vízbe ugráshoz készülődött:

-- Addig nem jövök ki a vízből, amíg Albert herceg be nem ugrik, mert így legalább elmondhatom: egy medencében úsztam vele.

Szintén Mizsér, arra a csipkelődő megjegyzésre, engedélyt kért-e tőle a herceg, hogy mellette úszkálhasson:

-- Nem, majd ezért még megfeddem a fiút.

Kósz Zoltán a vízilabda-válogatott kapusa, az Európa-bajnokságra készülő csapat a tagja a színészválogatottal vívott csatája után az elkésőkhöz:

-- Kár, hogy nem láttátok a meccset. óriási tömegverekedés volt a vízben. Hogy miért? Elborult az agyunk, mert vesztésre álltunk.

Tóth Frank válogatott vízilabdázó Sárfalvi Péter fogadalmára utalva, aki a vb előtt azt ígérte, ha valamelyik számban aranyérmet nyer, sohasem iszik többé alkoholt:

-- én csak azt remélem, nem kell majd hazugságon fogni Sárfalvit.

Móna István olimpiai bajnok öttusázó a férfiak rendkívül izgalmas lovasversenye alatt:

-- Ez egy jó ló. Ki ez?

Ugyancsak Móna István félreérthető megjegyzése nyakba akasztható VIP-kártyájáról:

-- Nekem van a legértékesebb lógóm.

Kulcsár Antal, a világbajnoknő Vörös Zsuzsanna nevelőedzője a szombati ünneplésről:

-- Ott toporogtam az eredményhirdetés után a hintó körül, amikor valaki szólt, hogy én is szálljak be Zsuzsa mellé. Most már bevallom, alig vártam, hogy valaki megkérjen erre.

Araujo újabb balszerencséje

Mint utólag kiderült, a hagyományos férfiverseny selejtezőjének legpechesebb versenyzője kétségtelenül a spanyol Juan Manuel Araujo volt. Kováts Endre tanítványa ugyanis -- mint azóta megállapították -- izomszakadást szenvedett futás közben. Pedig a 24 éves spanyol a pénteki zárószám előtt még csoportjának az élmezőnyébe tartozott, vagyis biztos döntőbe jutást jelentő helyen állt. A baleset a stadionba futásnál történt, amikor az egyébként remek futó hírében álló versenyző rosszul lépett, és ettől kezdve a vetélytársak sorra megelőzték. Végül kilencedikként ért célba, és ezzel -- mivel csupán nyolcan jutottak tovább csoportonként -- kiesett a további küzdelmekből.

Micsoda balszerencse! és ez már nem is az első eset. Az 1997-es szófiai világbajnokságon Araujo a vívás során sérült meg, ráadásul olyan súlyosan, hogy mankót kellett neki szerezni, hogy egyáltalán járni tudjon.

Aranyoskáink

Amikor Balogh Gábor, a barna, rövid hajú, szimpatikus fiatalember kis zöld gatyában, piros tornatrikóban bedübörgött, szinte bezuhant a célba, már-már elájulni készült. Tett még néhány lépést, aztán se kép, se hang. A felé ugró, addig tábortűz mellett ugráló, indiánt utánzó Maracskó Tibor karjaiba zuhant. Maracskó úr fogta, tartotta volna a holtfáradt öttusázót, aki ennek ellenére a fűbe rogyott, majd elterült.

Zutty!

Balogh Gábor, a barna, rövid hajú, szimpatikus fiatalember az elkövetkező mintegy másfél percet hanyattfekvésben töltötte, s vagy becsukta a szemét (álom, álom, édes álom...), vagy pedig a hihetetlenül tiszta kék eget bámulta, amelyen mindössze egy bárányfelhő, valamint egy birkatürelemmel helyben himbálódzó léghajó látszott. Balogh Gábor nézte, nézegette a horizontot, és talán azt kérdezte akkor magától: most csillag vagyok én, vagy mi...?

Aztán egyszer csak felkelt, és rövid beszédet mondott. A nézők ekkor már legalább öt perce csapkodták össze a tenyerüket, s félő volt, ha még tovább tart a vastaps, a lelátó népe bekerül a Guinness Rekordok Könyvébe.

Sebaj. Mindent bele!

Amikor Balogh Gábor, a barna, rövid hajú, szimpatikus fiatalember rövid lovaskocsizás, zászlólengetés és tömeghergelés után felugrott a már odakészített dobogó legeslegtetejére, a mintegy tízezer magyar és a száz In-Kalos rendező (ilyen békés tömegre sem vigyáztak még...) már ujjongott és szinte eufórikus állapotban volt. Ez jó. Nagyon jó, hogy itt, mi, magyarok együtt, és ennyien...!

A magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez... Mit lesz!? Lett!

De hagyjuk a pátoszt. A nézők is egyszerűen azt kiabálták: "Szép volt, fiúk!"

és volt, aki még pityergett is közben.

Amikor Balogh Gábor csukott szemmel, átszellemült arccal végighallgatta a Himnuszt, amely tízezer magyar torokból szállt a szerelmetes nyáresti ég felé, még senki sem hagyta el a helyét. Az emberek nem mozdultak. Nem unták a versenyt, a meleget és a győzelmeket.

Azt már nem.

Hisz oly ritkán jut itthon nekünk ilyesmi!

Tán tízévente, hogy így magunk ünnepelhetünk.

Amikor Balogh Gábor, a barna, rövid hajú, szimpatikus fiatalember megitta a maga kortynyi pezsgőjét és elment a többiekért, már készen állt újra a fogat. A győztesek fogata, amelynek a bakján ott kapaszkodott a piros-fehér-zöld festékkel bekent Sárfalvi Péter, Hanzély ákos, no meg Balogh. A hangulat már-már leírhatatlan volt. De azért most leírom.

Világbajnok Magyarország... Világbajnok Magyarország!

Ekkor már mintegy órája állt hol vigyázzállásban, hol ugrálva a közönség, s nézte, csodálta honfitársait, a győzteseket. Nemcsak a férfi csapatot, hanem Vörös Zsuzsát, a magányos hőst, Madaras ádámot, és ezt az egész csodálatos hetet, amely úgy repült el, olyan gyorsan hagytuk a hátunk mögött, mint egy nászutat.

Amikor Balogh Gábor, a barna, rövid hajú, szimpatikus fiatalember csapattársaival együtt előbb egy Volkswagenbe ülve, majd egy lovaskocsi bakján elhagyta a tett színhelyét, még mindig ott állt az a tízezer ember, aki kétszer hallgathatta meg a Himnuszt ezen a délutánon, és kétszer élhette át az összetartozás, a közös öröm semmihez sem hasonlítható érzését.

Aranyoskáink.

így beszéltek róluk.

S úgy indultak haza, hogy majd egyszer, talán újabb tíz év múlva, ismét...

Az öttusa vb-ről Csanálosi Beáta, Füredi Marianne, Malonyai Péter és Sinkovics Gábor tudósított, Nemzeti Sport 1999.július 19.