-- Igaz, hogy már a tavaly májusi Európa-bajnokságon is ott lehettem, ám Drzonkówban még nem jutottam szerephez. Vésztartalék voltam Lengyelországban, és ez azt jelentette, hogy figyeltem a "nagyok" versengését, szoktam a számomra még ismeretlen légkört, és segítettem a mieinknek, amiben tudtam. No meg drukkoltam nekik. Aztán a margitszigeti világbajnokságon is ugyanez volt a helyzet, figyeltem és segítettem, például vívás előtt én melegítettem Balogh Gabival.

-- A jövő héten pedig már igazi szerepet is kap, hiszen a két olimpiai résztvevő, Balogh Gábor és Sárfalvi Péter mellett ön képviseli a magyar színeket a hagyományos egyéni és csapatversenyen. Ezek szerint már távol áll öntől a búcsú gondolata.

-- Mostanában igen, mert szerencsére a szövetség a segítségemre sietett, és szponzort talált nekem. Jelenleg a PanTel cég támogatja a versenyzésemet. Nélküle nem tudtam volna folytatni az öttusát, mivel klubom, az UTE nagyon nehéz helyzetben van, semmiben sem tud segíteni.

-- A tavalyi tartalékszerep után milyen célokkal vágott neki az új évnek?

-- Valamelyik világversenyen mindenképpen el akartam indulni, vagy a világ-, vagy az Európa-bajnokságon. A világbajnokság már bejött. És hogy ott lehetek-e a székesfehérvári Eb-n, az a világbajnoki produkciómtól is függ majd. Egyébként az idény elején, a válogatási harc kezdetén nemigen hittem, hogy én végzek a válogatási ranglista élén, hiszen olyan társakkal kellett csatáznom, mint Hanzély Ákos, Madaras Ádám, Kovács Gergely, Kállai Ákos.

-- Minek köszönheti, hogy sikerült?

-- Annak, hogy az első két Világkupán, Szöulban és Mexikóban nagyon jól szerepeltem. Ezek után az is "belefért", hogy a budapesti Westel Világkupán csak huszonhetedik lettem, mert a két jobb eredmény számított bele a válogatásba.

-- Budapesten mit rontott el?

-- A vívásom volt gyenge. Ez a szám, sajnos, a sebezhető pontom. Most már pszichológushoz is járok, hátha segít. Azt gyakoroljuk, hogy koncentrálok egy asszóra, aztán lazítok. Mert elképzelhető, az volt a gond, hogy folyamatosan három órán át akartam koncentrálni, az pedig nem ment.

-- Várja már a vébét? Izgul?

-- Nem izgulok, mert nem vagyok olyan típus. Persze, azért tartok a versenytől. Nagyon erős mezőny jön majd össze, hiszen ez az utolsó lehetőség arra, hogy valaki olimpiai kvótát szerezzen. Szóval nagy küzdelem várható. Még a döntőbe bejutni is komoly fegyvertény lesz. Az elsődleges célom nekem is a döntőbe jutás, a többit pedig majd meglátjuk...

(füredi), Nemzeti Sport 2000.06.11.