Két arany- és egy bronzérem. Ezzel a gyűjteménnyel tért haza a szófiai Európa-bajnokságról Fülep Sándor.

Öt éve, egészen pontosan 1996 januárjában senki sem gondolta volna, hogy egy világversenyen ő lesz a magyar küldöttség legeredményesebb tagja. No nem a képességeit vitatta bárki is, mert hamar felfigyeltek a halk szavú öttusázó tehetségére. 1996 januárjában az életéért kellett küzdeni.

Egy edzésen a törött vívópenge beleszaladt a tüdejébe, és egy hónapig ápolták kórházban. Senki sem adott volna egy lyukas garast sem azért, hogy folytatni tudja a versenyzést, ráadásul ezt a kemény sportágat. (Sok mindent elárul Fülepről, hogy amikor a műtét után magához tért, első kérdése így szólt az orvosokhoz: versenyezhetek még?)

Folytatta, sőt már abban az évben csapatban junior-világbajnok lett. Később a felnőttek között elért eredményeivel is egyre többször hívta fel magára a figyelmet - aztán meg azzal, hogy a visszavonulást tervezgette. Klubja, az UTE egy minisztériumi döntés következtében nehéz anyagi helyzetbe került, egyik napról a másikra olimpiai és világbajnokok igazoltak jobb feltételeket nyújtó egyesületekhez. Őze István elnök és Deák Ferenc edző áldozatos munkája kellett ahhoz, hogy Fülepet maradásra bírják.

A kitartás eredményei már tavaly jelentkeztek, a fiatal versenyző kiharcolta a világ- és Európa-bajnokságon való részvételt. Igaz, első felnőttversenye, a tavalyi világbajnokság nem tartozik a kellemes élmények közé.

- Az Európa-bajnokság rajtja előtt nem nyomasztotta a tavalyi világbajnokság emléke?

- Értem a kérdést... Tavaly csapattag voltam a vébén, ám a selejtezőből nem jutottam be a döntőbe, így társaim érmes reményei is szertefoszlottak. Akkor nagyon bántott, hogy miattam alakultak úgy a dolgok, ám azóta sok minden megváltozott. Már a vébé utáni Európa-bajnokságon sem okozott gondot a döntőbe jutás, aztán idén Világkupát is tudtam nyerni, úgyhogy Szófiában nem tartottam a kieséstől.

- Pedig voltak pillanatok, amikor nagyon féltettük.

- Hát, nem volt egyszer? továbbjutni. A vívás egyharmadánál úgy tűnt, csupán hatszáz pont körül fogok végezni. Akkor a csapatra gondoltam, nehogy megint miattam vesszen el a társaim érme is, harcosabban vívtam, és ez bevált.

- Ha tudja a megoldást, miért nem vív mindig úgy?

- Nem tudom az okát, miért voltam az elején visszafogottabb. Talán éppen azért nem mertem kockáztatni, nehogy hibázzak. Egyébként nagyon sokat fogalalkozunk a vívásommal, és mindenki szerint fejlődtem. Ha nem is technikailag, de lelkileg mindenképp más felfogásban vívok. Ez kellett is, mert már elhatároztam, ha nem tudok vívásban javulni, nincs értelme tovább csinálni.

- A Szófiában nyert három érem azért csak erőt ad a folytatáshoz? Ráadásul a váltóaranyat "terven felül" szerezte.

- Nagyon boldog vagyok, és örülök, hogy nem hagytam abba, nem engedték abbahagyni az öttusát. Egyébként az Eb volt az első felnőttvilágversenyem, amelyen minden számban indulhattam. Váltóban még sosem versenyeztem, és most sem számítottam rá, csak Balogh Gabi visszalépése után jelölt engem Pálvölgyi Miklós kapitány. Örültem a lehetőségnek, hogy itt is kipróbálhatom magam, bizonyíthatok.

- Az érmek mellett mit őriz meg magában Szófiáról?

- Nem volt könnyű verseny! Megtanultam, hogy végig nagyon oda kell figyelni, egy percre sem szabad kihagyni, de feladni sem a reményt. Vívásban például volt plusz négyes sorozatom is, amit aztán negatív követett. A váltóban pedig épp az ellenkezője fordult elő: remek kezdés után hullámvölgybe kerültünk, azt hittem, oda az aranyérem, de aztán egymást segítve, buzdítva csak megszereztük.

- Már egy hónap sincs hátra a világbajnokságig. Mire számít Angliában?

- Ezek után gondolom, hogy csapattag leszek, de a kapitány még nem oszotta ki a szerepeket.

(füredi), Nemzeti Sport 2000.06.27.