Csapatban és váltóban nyert összesen három világ- és két Európa-bajnokságot, egyéniben egy vb- és két Eb-ezüst a legjobbja Hanzély Ákosnak, akinek az atlantai olimpiai 6. hely miatt sem kell bánkódnia. Napjaink egyik legeredményesebb magyar öttusázóját "aranycsapatbeli" társai, Balogh Gábor és Sárfalvi Péter szorították ki a sydneyi keretből. A 31 éves Hanzély így július 5-én a székesfehérvári kontinensviadalon elért váltódiadallal búcsúzott a nemzetközi mezőnytől, s hazai szintű karrierjét is a koronázóvárosban fejezi be a vasárnapi országos bajnokságon. Deák Zsigmond

- Ez a harc lesz a végső, ez az országos bajnokság az utolsó? - kérdeztük Hanzély Ákost.
- Nagyon úgy néz ki, hiszen azt mondtam, hogy az idény végén befejezem, s nagyjából itthon ez az idény vége. Legfeljebb még valami háztömb körüli versenyen indulok.
- Van valami különleges célkitűzése búcsúképpen?
- Semmi különös, tisztességgel akarom befejezni. Ezt a versenyt amolyan ráadásnak tartom, úgyis nyertem már minden színű ob-érmet.
- Tisztességes befejezéshez tisztességes felkészülés szükséges.
- Most is vívóedzésről jövök, igaz ma már nem tréningezek napi három-négy, csak egy-két alkalommal. De az olimpiai felkészülési táborba is leutazom Tatára augusztus 20-tól, amolyan külsősként veszek részt a munkában.
- Miként motiválja magát idén annak tudatában, hogy csak egyik legjobb barátja és csapattársa, Sárfalvi Péter esetleges sérülése esetén kerülhet ki Sydneybe?
- Az én esélyem már tavaly elúszott, ez egy lefutott dolog, kár vele foglalkozni.
- Azzal viszont érdemes, hogy pályafutása kiemelkedő eredményeként nyert egyéniben két Eb- és egy vb-ezüstöt. Melyik a legkedvesebb?
- Az első, az 1995-ös baseli vb-ről, amikor igazán berobbantunk, ott ráadásképpen nyertünk a csapattal.
- Ön szerint miért nem léphetett fel soha az egyéni dobogó tetejére világversenyen?
- Mindig ott voltam a közelében, talán hiányzott belőlem valami plusz. De nehéz, s túl korai lenne ezt elemezni.
- Csapatban és váltóban viszont Baloghgal és Sárfalvival "bearanyozták" az utóbbi éveket. Milyen érzés megélni egy alapvetően egyéni sportágban a közös sikert?
- Ez egy érdekes kérdés, hiszen tényleg az egyéni eredményre készülünk s törekszünk. A tavalyi vb-n viszont igazi csapatként jelentünk meg a közvélemény előtt, mindenhol jól menedzselve. Az lehetett a titkunk, hogy a három különböző egyéniség kiegészítette egymást. Talán előnyös volt, hogy jól szintetizálom a dolgokat, de hogy milyen csapatjátékos vagyok, azt nem tudom. Soha nem űztem ilyen sportágat.
- Jövőképében milyen helyet foglalhat el az öttusa?
- Most inkább az üzleti életre koncentrálnék, van több vállalkozásom, nyomda, sportszervező kft. Lemondtam az öttusaszövetségben viselt elnökségi
tagságomról, talán egyelőre jobb távolabb kerülni, kívülállónak lenni. Ám teljesen nem szakadok el, maradok a Csepel szakosztály-igazgatója.
- Ebben a minőségében címvédést vár az ob-n a csepeli csapattól?
- Miért, tavaly mi nyertünk?
- Hát persze, Sárfalvi valami fura napszemüvegben állt a dobogó tetejére.
- Akkor természetesen meg kell védenünk a címünket.
- Melyik az igazi Hanzély, aki komolyan készülve jövőjére szakedzői és közgazdasági diplomát szerez, jogot tanul, vállalkozásokat üzemeltet, vagy amelyik Malacka-jelmezben futja végig a fedettpályás idénynyitót, majd babirusszákat fogad örökbe az Állatkertben?
- Tényleg megvan bennem ez a fajta kettősség, a komoly és a vidám énem. A sport mindezt megengedte, jó közeg volt mindkettő kiélésére. A civil életben már nem biztos, hogy hasonlóan ülnének a poénjaim.

Sporthírek 2000.08.02.