Tavaly tagja volt a váltóban világ-és Európa-bajnok válogatottnak, most pedig úgy néz ki, hogy nem lehet ott az alig egy hónap múlva a csehországi Usti nad Labemben sorra kerülő Európa-bajnokságon.

Kállai Ákosról van szó, aki a Westel Világkupa vasárnapi döntőjében, a vívás utolsó asszójában egy kitörés során megsérült, így a negyedik helyről kénytelen volt feladni a versenyt. A kitűnő versenyzőt azonnal kórházba szállították, de kedden már otthon értük utol.

- Hogy érzi magát? - hangzott az ezúttal egyáltalán nem udvariaskodó kérdés.

- Ahhoz képest, hogy vasárnap lábra sem tudtam állni, csak feküdtem a páston, majd hordágyon vittek a mentőig, jól vagyok. Már járkálgatok a lakásban. A hajolgatás még nem nagyon megy, akkor a vádlimban nyilallást érzek, ami iszonyúan fáj.

- Az első vizsgálatok szerint részleges combizomszakadást szenvedett, és a gyógyulása négy-hat hetet vesz igénybe. Vagyis elbúcsúzhat az Európa-bajnokságtól.

- Mit mondjak, letaglóztak az első vélemények. Ám aztán ultrahangos vizsgálaton voltam, mely után már elképzelhetőnek tartották, hogy csak két-három hetet kell kihagynom. A felépülés ugyanis sok mindentől függ, mindenkinél más és más időre van szükség. Én pedig mindent megteszek a mielőbbi gyógyulás érdekében. Dabason felkerestem doktor Lelik Ferenc sebészt, a sportsérülések specialistáját, aki már több híres versenyzőnek segített, és leszívta a vérömlenyt a combomról.

- Lelkileg hogyan viseli az állapotát?

- Egyszer így, egyszer úgy... most éppen bizakodom. Pénteken kell visszamennem ellenőrzésre, akkor már többet tudok mondani. A szombati országos bajnokságon sajnos nem indulhatok, de bízom benne, hogy a jövő héten már valami könnyített edzésmunkát végezhetek. Az a hét egyébként is könnyített lenne, úgyhogy nem lenne nagy a lemaradásom. Rajtam semmi sem fog múlni...

FM, Nemzeti Sport 2002.05.15.