A magyar sikersportágak közül az öttusa is a végére maradt, a két magyar férfi induló, Balogh Gábor és Sárfalvi Péter kilenc napi versenyvárás után szombaton végre elkezdhette a tusakodást. Az elmúlt évtizedben a korábban négy napig tartó verseny lebonyolítása tovább egyszerűsődött, nincs csapatverseny, csak egyéni, az is csak a kiválasztottak - a kvalkifikációkon túljutottak - számára. Az egynapos viadal egyszerűnek tünik, a világ legjobb 24 öttusázója reggel először lő aztán vív, majd úszik. Rövid pihenő után a lóhátra pattan, majd fut egyet.

És minden tusa egy-egy izgalmas dráma.

Balogh Gábor (elöl) és a győztes Szvatkovszkij a célbaérkezés után

1.

A hajnal - bár a 6.45-ös kezdést fél órával későbbre tették - már a Dom tövében található kettes pavilonban érte a mezőnyt, a korai óra ellenére több ezer ember volt kíváncsi a lövészetre, amiből, mint tudnivaló, nem sokat lehet látni. Talán azért, mert volt a mezőnyben egy szem ausztrál, bizonyos Robert McGregor. (Végül a szerény huszadik helyen végzett. )

Ami a magyarokat illeti, kezdéskor Balogh rendben volt, nem fájt semmije, kellő feszültséggel várta a rajtot. Sárfalvinak viszont fájt a háta, a hátizma.

- Ez egyrészt zavarja Pétert- mondta dr. Béres György, a válogatott orvosa -, másrészt pedig a vívásban és a futásban sem tudja majd azt nyújtani, amit valójában tud. Gond lehet az is, hogy már hetek óta nem tud rendesen lovagolni a hátsérülése miatt.

Mindegy, össze kell szorítani a fogakat, menni kell, futni kell, szenvedni kell, ez ilyen sportág.

Negyed nyockor dördültek el a fegyverek, bár nagy ropogásról és zajról nem beszélhettünk, amióta a légfegyvert bevezették inkább csak csattanások, kattanások hallatszanak.

Az ausztrál rendezők megoldották, hogy a lövészet és a vívás helyszine között körülbelül tíz méter - nem elírás, tíz - legyen a távolság. A pavilon egyik felében lőttek, a másikban meg vívtak a fiúk. Ilyen egyszerű ez, csak éppen nagy terem kell hozzá.

A nagy tét meglátszott a lövészeten, a számot a mezőny egyik legjobb lővője, a fehérorosz Dovgal nyerte, ám közepes, 186 körös eredménnyel. A magyarok közül Balogh ugyan két körrel elmaradt a tavalyi budapesti világbajnokságon elért teljesítményétől, de a 181 körrel is versenyben maradt. Sárfalvi viszont gyengén kezdett, 174 körrel, az ezért járó 1024 ponttal csak a 17. helyen várhatta a vívást.

Pécsi Gábor, szakmai igazgató:

- Mintha kicsit álmos maradt volna a mezőny, pedig már reggel szépen sütött a nap. Persze, nem ez befolyásolta, hogy az eredmények némileg elmaradtak attól, amit várni lehetett. Mindenki gyengébben lőtt egy kicsit, így aztán senki nem került hátrányba. Balogh pontosan célzott, a 181 kör magában hordozza a szép eredményt. Sárfalvi teljesítménye, körszáma, éppen határeset. Innentől kezdve mindennek sikerülnie kell Péternek, ha helyen akar lenni. Nehéz lesz...

2.

A költözködés viszont nem volt nehéz, a versenyzők a tíz métert hamar leküzdötték, s máris várta őket az öt pást, amelyeken helyezések dőlhettek el két óra alatt, nyolc és tíz óra között. A vívás ugyanis nagyon jól fizetett, egy tusért 40 pont járt. A csarnokban tökéletes rend uralkodott, még az edzőket sem engedték be a pások mellé, így aztán csak távolról osztogathatták a tanácsokat.

Pécsinek - sajnos - igaza lett, már ami a vívást, meg az egész verseny nehézségeit illeti. Sárfalvi Péter rosszul kezdett, kifejezetten rosszul. A győzelmek alig gyűltek a neve mellett, a vereségek azonban igen. Baloghot nem lehetett megállítani a verseny első felében, 11:2 volt a győzelmek és a vereségek aránya, amit egészen egyszerűen szenzációs. Ha valaki netán nem látta volna a csarnokban az asszóit, az is tudhatta volna, hogy Balogh mikor nyert a páston, mert valamennyi győzelmét hatalmas üvöltéssel nyugtázta.

Aztán, mint minden jónak, ennek is vége szakadt egyszer. A vívás második felében, mitha kicsavarták volna a fegyvert Balogh kezéből. Sorra jöttek a vereségek, egyik a másik után, szinte győzelmek nélkül.

Nem véletlenül jegyezte meg Kovács Endre, a Spanyolországban dolgozó edző:

- Nagy kár, hogy sora mennek el a csörtéi. Ilyenkor úgy kellenének ezek a pontok, mint éhezőnek egy falat kenyér. Biztosan nagyon hiányoznak majd a végén. Szerencse, hogy a többieknek is van hullámvölgyük, így nem tudnak elszökni. Nem bánnám, ha már vége lenne...

De, nem volt még vége, így maradt arra idő, hogy Balogh, ha nem is feltámadjon, de egy kicsit magához térjen, s újabb ordításokkal fejezze be a második tusát.

A végét, nevezhetjük akár jónak, akár rossznak is. Balogh 14 győzem mellett 9 vereséget kényszerült elkönyvelni, ezzel a negyedik helyen fejezte be a második tusát. Ezért 920 pont járt, Balogh az összetettben a harmadik helyen állt. Sárfalvi 12 győzelmet szerzett, 11-szer szenvedett vereséget.

- Bejött a hullámvölgy, ezzel sajnos számolni kell egy ilyen idegőrlő versenyen. Ez van, megyünk tovább, akármi lehet még - mondta Pécsi. Gábor

Irány az uszoda!

3.

Ahol néhány napja még a világ legjobb úszói versenyeztek, ott most az öttusázók vendégeskedtek. Az érdeklődés azonban maradt, ha nem is érte el az akkori méreteket. Több ezer ember ült a lelátón, pedig a három futam, jó, ha húsz percig tartott.

Új sztárt harangoztak be a hozzáértők. A neve Chad Senior , 26 éves, s a mexikói Világkupán harcolta ki az olimpiai részvételt. Floridában él, valamikor úszó volt, edzője az a (volt) lengyel Janusz Peciak, aki olimpiát nyert 1976-ban, Montreálban.

A csapatban világbajnok Senior 2:02.20 perces idejével csak a második helyet szerezte meg ugyan a német Walther mögött, de ez is elég volt ahhoz, hogy az úszás után az élre kerüljön, megelőzve a francia Clergeau-t és Baloghot. Balogh jó úszással, 2:07.90 perces idővel a kilencedik helyet szerezte meg a számban, így összetettben megtartotta a harmadik helyet. Sárfalvi az úszásban 15. lett - az ideje 2:09.55 perc - az összetettben a 13. helyen állt.

Ezután olyan színhelyre költözött a mezőny, ahol még tán sosem rendeztek öttusaversenyt, nemhogy olimpiai döntőt.

4.

Békeidőben a sydneyi polgárok baseballmérkőzéseken szurkolnak a stadionban. Igen, a baseball otthonában kapott albérletet néhány órára az öttusa.

Mondták, ígérték a rendezők, hogy minden rendben lesz a lóállománnyal, becsületesen belovagolták őket, ráadásul a tulajdonosok nem akarnak gagyival szolgálni a nemzetközi élmezőnynek. Nos, az ígéret csak félig-meddig vált valóra... A lovak, tisztelet a néhány kivételnek, azt csináltak, amihez éppen kedvük volt. Nem véletlen, hogy nem volt hibátlan teljesítmény, az egy hibával végzők száma is csak négy lett. Hol vannak azok a jó magyar öttusalovak a Tattersaalból? Négy öttusázót kizártak - köztük a veszélyesen felnyomult Papucot is -, egyébként pedig volt minden a pályán: bukás, ellenszegülés, kitörés és verés. Különösen az utolsó akadállyal, az Opera nevet viselővel gyűlt meg a baja a versenyzőknek. Olyan ravaszul volt megépítve, hogy majdnem mindegyik ló megbotlott benne.

A kétszeres világbajnok orosz Szvatkovszkijnak ugyan nem erőssége ez a vszám, ám találkozott lóháton Fortunával, s miután egy verőhibával megúszta a számot, a levegőbe csapott, s tett egy tiszteletkört.

Lehet, hogy már akkor érezte a jövőt?...

Balogh Gábor a Smooth Operator (magyarra fordítva: finoman működő, finoman irányító) nevű sötétpejt sorsolta, a jól idomított négylábú a pályán is igazolta nevét. Világbajnokunk legkisebb bizonytalanságára azonnal reagált, már a második akadályt leverte, majd utána még kettőt. Balogh azonban nem vesztette el a fejét, nagyon okosan rendezte lovát, éppen ezért volt bosszantó, hogy az utolsó akadályara közelről ugratott, ami azt jelentette, hogy 120 hibaponttal fejezte be a számot.

Nekünk az maradt, hogy számolgassunk.

Közben Sárfalvi átrendezte a pályát, 262 hibapontjával az utolsó lett azok közül, akik, befejezték ezt a tusát.

Édesapja, Sárfalvi Béla szomorúan konstatálta, hogy nem megy a fiának.

- Semmi sem sikerül Péternek, már reggel láttam rajta, hogy nincs egyben, ez nem az ő versenye lesz. Ráadásul tényleg fáj a háta, ami a lovaglás közben is zavarta, ráadásul a ló sem volt rendesen felkészítve. Persze, nem akarom erre fogni a gyenge teljesítményt.

A bolgár származású, amerikai színekben versenyző Velizar Iliev szép csöndben az élre lovagolt az összetettben, ő lett az, akit kergetni kellett a befejező tusában.

5.

A futás előtt egy óra szünetet tartottak, a pihenő alatt bömbölt a zene, a diszkó-hangulat egyáltalán nem illett egy öttusa versenyhez.

Öt órakor azonban elhalkult a zene, s jöttek az öttusázók, akik olyan kacskaringós pályán döntötték el a helyezéseket, hogy szédülősebb ember, jobb, ha végig sem sétál rajta... A háromkilométeres pályát bent a stadionban alakították ki, a versenyzők el sem hagyták a stadiont. Nem is teszett a vonalvezetés a nemzetközi szövetség tisztségviselőinek. Klaus Schormann, a szövetség elnöke szóvá is tette, hogy átláthatatlan volt a futás, a nézők nem tudták, ki hol tart.

Iliev és Clergeau indult az élről, negyedikként Balogh rajtolt. Iliev a táv felénél úgy elfáradt, hogy úgy ment el mellett Balogh és Szvatkovszkij, ahogy nem szégyellte. A második kilométer végére már az orosz állt az élre, nyomában Balogh Gáborral. Ekkor már egyértelmű volt, hogy köztük, csakis köztük dőlhet el az aranyérem. Az orosz beleerősített, ezt az iramot Balogh már nem tudta átvenni, leszakadt. Szvatkovszkijnak a végén integetni is maradt ideje, és ereje, a célbaérkezés után pedig rögtön letérdelt, hálát rebegett a sorsnak, hogy megadatott a számára a nagy siker. Balogh Gábor nem egész hat másodperccel a győztes mögött ért célba - ezüstérmesként.

Ezüstérmesként, amelyért alaposan megdolgozott ezen a fárasztó, nehéz napon. Voltak kiváló órái, s voltak hullámvölgyei az öt nehéz próbában, de állta a megpróbáltatásokat, s végül pályafutása eddigi csúcsára érve szerezte meg az ezüstérmet orosz ellenfele mögött.

Bármilyen fáradt is volt a befutó után, mosolyogva köszönte meg a magyar tábor buzdítását, amelyből bőven kijutott neki ezen a szombaton Sydneyben.

Ezüsttel fizetett érte!

Napzárta

Pécsi Gábor: "Tökéletesen elégedett vagyok Gabival, újra bebizonyította, hogy klasszis. S még csak 24 éves. Nagy öttusázó akart lenni, s az lett. Volt benne lelki tartalék, hogy akkor szedje össze magát, amikor arra legnagyobb szükség volt. Boldog vagyok, s most még azt is elviselem - igaz, nehezen -, hogy Sárfalvinak nem sikerült a mai nap. A magyar öttusa újra bebizonyította, hogy a legjobbak között van a helye."

Rátonyi Gábor, Balogh edzője: "Szeretnék maradéktalanul elégedett és boldog lenni, egy csöppet azonban zavar, hogy ilyen kevéssel maradt el Balogh az aranytól. Persze, nem lehet tudni, mit mozgósított volna az orosz, ha úgy hozza a helyzet... Szvatkovszkij megérdemelten nyert. Ő lassan harminc lesz, Gábor meg huszonnégy. Athénban, ha nem jön közbe semmi Balogh aranyérmes lesz".

Klaus Schormann: "Kitünő rendezés mellett újra bebizonyította a sportág, hogy nem lehet leírni."

Dmitrij Szvatkovszkij: "A verseny előtt nem álmodtam az aranyról, már akkor boldog lettem volna, ha megigérik, hogy dobogós leszek. A lovaglás után már éreztem, hogy bajnok lehetek, mert tudtam, kitünő a futóformám."

Balogh Gábor: "Egyelőre fel kell dolgoznom, ami történt velem, utána tudom csak értékelni a mai napot. Az éremnek örülök, hiszen egy olimpián nagyon nehéz feljutni a dobogóra, az viszont bánt, hogy a lovaglásom nem sikerült jobban. Hibáztam, talán ott vesztettem el az aranyat. Ebben persze az is közrejátszott, hogy a lovak felkészítetlenek voltak. Nem ezt igérték, ami lehet, hogy nekem az aranyérmembe került. "

Fábián László olimpiai és világbajnok öttusázó a helyszínen látta Balogh Gábort, aki folytatta a magyar öttusázók közelmúltbeli remek sorozatát. Az egyéni versenyben 1988-ban Martinek János első, 1992-ben Mizsér Attila második, 1996-ban Martinek János harmadik lett. Fábián szerint:

- Sokan és sokszor elmondták előttem, hogy az olimpia semmi máshoz nem hasonlító, okkal nagyobb a feszültség, a tét. Ezt figyelembe véve, Balogh Gábor szenzációsan versenyzett. Tavalyi világbajnoki győzelme után esélyesként érkezett Sydney-be, a terhet azonban elviselte. Huszonnégy évesen olimpiai ezüstérmet nyert, ami remek tett. Ráadásul, nagyon szoros versenyben lett második, hiszen a futásban csatázhattak a három éremért. A győztes Szvatkovszkijjal még én is sok nagy csatát vívtam, neki három próbálkozás után sikerült olimpiai aranyérmet nyernie. A sportág jövőjét tekintve kissé szomorúan láttam, hogy már csak huszonnégyen vetélkedhettek. Az viszont biztató, hogy a férfiak versenye iránt minden előzetes várakozást felülmúló volt az érdeklődés. Nem akartam hinni a szememnek, amikor reggel fél hétkor kiértem a lőtérre, ahol már több ezren várták a lövészetet. A víváson is sokan buzdították a versenyzőket, az úszáson pedig nézőcsúcs születhetett, még soha ennyien nem figyelték világversenyen ezt a számot. A tavalyi budapesti világbajnokságon azt hittük, hogy a Margitszigeten megdönthetetlen nézőcsúcs született, ám Sydney-ben legalább beállították a rekordunkat. A lovagláson és a futáson ott volt Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, ami azt is sugallhatja, hogy az öttusának helye van az olimpiákon.

Színes Sport 2000.10.01.