Valószínűleg egyetlen szakosztály sem büszkélkedhet azzal, amivel a csepeli öttusázók: minden versenyzőjük országos bajnok. És az is több mint valószínű, hogy máshol sokkal jobban megbecsülnék az aranyérmeseket, mint Csepelen.

Az egykor olimpiai és világbajnokokkal, illetve érmesekkel -- például Balczó András, Villányi Zsigmond, Maracskó Tibor, Dobi Lajos -- büszkélkedő szakosztály ma a létéért küzd. Ez a küzdelem nem ma kezdődött -- lapunkban is többször beszámoltunk róla --, ám az egyesület vezetői mintha eddig nem hallották volna meg a segélykiáltásokat.

-- Drámai a helyzetünk -- tör rögtön a lényegre Hanzély Ákos, a Csepel-Dunapack szakosztályigazgató-versenyzője, mellesleg többszörös világ-és Európa-bajnok. -- Hárman alkotjuk a szakosztályt, Palya Sándor, Sárfalvi Peti, világ-és Európa-bajnok társam, és én. Az utánpótlás mostanra gyakorlatilag megszűnt, ami nem is csoda, hiszen a klubtól semmiféle támogatást nem kapunk. Az egyedüli edző, Szomov Sándor minimálbéren él. A legszomorúbb az, hogy a jövő sem biztat semmi jóval, mert az egyesület anyagi helyzete nem rózsás. A két hete rendezett közgyűlésen felszólaltam, próbáltam számonkérni a vezetőkön az elszámolást, mert a gazdálkodás átláthatatlan, ám az érintettek sértve érezték magukat, hogy egyáltalán kérdezni mertem. Pedig való igaz, hogy nem tudjuk ellenőrizni a pénzek elosztását, mert az alapszabály szerint a klubelnöknek teljhatalma van, közgyűlést pedig csak ötévente (!) tartunk.

+ Az említett közgyűlés óta új elnök, Losonci Flórián áll az egyesület élén...

-- Bízunk benne, ő demokratikusabb lesz, mint az elődje volt, és a gazdálkodást átláthatóbbá teszi.

+ Ha a klub nem is támogatta a szakosztályukat, a szponzoruktól kapott pénz csak segített valamit...

-- Biztos segített volna, de mi abból semmit sem kaptunk, mert másra költötték. Amikor rákérdeztem, azt felelték, kellett a fizetések kifizetésére. Sőt, november elején a MOB-tól is kaptunk műhelytámogatást, ám azt is a klub vette fel, nem jutott el hozzánk. Pedig nagy szükségünk van a pénzre, mert adósságai vannak a szakosztálynak. Az uszodának például nem tudtuk még megfizetni az uszodahasználati díjat, és a szövetségnek is tartozunk. Egyébként a Dunapacknak ezúton is köszönünk mindent, reméljük, az idei világ- és Európa-bajnoki sikereink után továbbra is kitartanak mellettünk.

+ Keményen fogalmaz.

-- Lehet, de sajnos, mindez igaz. Húsz éve vagyok a Csepel versenyzője, de ilyen nehéz helyzetben még nem voltak az öttusázók. A közgyűlésen elnökségi taggá választottak engem is, talán tudok tenni valamit a szakosztályért, bár tudom, hogy a mozgásterem minimális.

Hanzély után természetesen megkérdeztük az új elnököt, Losonci Flóriánt, akiben nagyon bíznak az öttusázók.

-- Tudom, hogy kegyetlen a helyzet, Ákos panaszai jogosak. Ám azt is tudni kell, hogy egyesületünk az egyetlen olyan polgári klub, amely a létesítményei működtetését maga látja el, és nem központi forrásból, vagy valamelyik minisztériumtól kapja rá a pénzt. Nálunk minden saját kézben van, így kell biztosítanunk a tizenkét szakosztály létezését, fizetnünk a fűtést, a világítást, és még sorolhatnám. Előfordult, hogy dönteni kellett, kikapcsolják-e a világítást, vagy valamilyen módon előteremtjük a pénzt... A feladatom komplikált, de minden erőmmel azon vagyok, hogy rendbehozzam a szakosztályok helyzetét. Amikor Hanzély Ákos nálam járt Sárfalvi Péterrel, megígértem nekik, hogy kapcsolatunk korrekt lesz, és a szakosztályok által megszerzett pénz a jövőben csak őket illeti, másra nem lehet fordítani.

(füredi), Nemzeti Sport 1999. december 11.