Balogh Gábor: Egy éve még nem a verseny volt a fő

"Tavaly ősszel már jártam Sydneyben, a Világkupa-döntő idején, ám akkor nem versenyezhettem, mert beteg voltam. Az olimpia öttusaversenyeinek helyszíneit azért én is bejártam, feltérképeztem. Semmi különleges nincs bennük, arra alkalmasak, hogy jó versenyt lehessen rendezni. A városba is bejutottunk egyszer-kétszer, és bevallom, nekem az Operaház messziről jobban tetszett, mint közelről. Belülről azonban nem láttam. Viszont eljutottunk a híres Akváriumba, láttam cápákat is, és nagyon tetszett. Mint ahogy az állatkert is, ahol szabadon mászkálhatnak az állatok, simogattam koalát és wombatot is. Szóval változatos programunk volt, amelyből nálam akkor csak a versenyzés hiányzott. Most azonban az lesz a fő..."

Sárfalvi Péter: Barátkozni kell a gondolattal

"Az olimpia az a verseny, amelyre egész évben készülök, mindent ennek rendeltem alá. Sydneyben kell csúcsformában lennem. Kicsit már izgulok... Ahogy közeledik az olimpia ideje, úgy jut egyre többször az eszembe a verseny. Hogy mi lesz aznap, amikor nekünk kell szerepelnünk? Amikor rágondolok, érzem, hogy feszültebb vagyok. Persze még odébb van az olimpia, olyan nagy izgalmakat még nem élek át, és nem is akarom, hogy Sydneyben nagyon izguljak, mert akkor esetleg leblokkolhatok. Szóval barátkozni kell a gondolattal, mert az olimpia légköre mindenkit megfog. Ám ha előre felkészülök rá, foglalkozok vele, talán könnyebb lesz a helyszínen."

Simóka Nóra: Állandóan Sydney jár a fejemben

"Ha meghallom azt a szót, hogy olimpia, mostanában mindig az jut az eszembe, hogy le tudjam futni a háromezer méteres távot. Sajnos ez foglalkoztat, mert még mindig fáj a lábam. Nagyon elkeserít... Az egyébként fantasztikus, ami körülvesz minket. Mindent megkapunk, mindenki másként kezel minket, nem úgy, mint amikor például világbajnokságra készülünk. Most azok az edzők is megkérdezik, miben segíthetnek, akiknek egyébként nem vagyok a tanítványuk. Hihetetlen! Szinte nincs olyan pillanat, amikor ne az olimpia járna a fejemben. Már ezerszer lejátszottam gondolatban, hogy Sydneyben a lőállásban állok, már az egész mezőnnyel levívtam az asszóimat, és lefutottam a távot. Az is érdekes, hogy minden helyen elképzeltem már magam az elsőtől a huszonnegyedikig. És bár minden gondolatom Sydneyben jár, még ma sem hiszem el, hogy én is ott leszek az olimpián. Amikor beszélgetünk, mindig úgy fogalmazok, hogy X és Y is megy az olimpiára, nem pedig úgy, hogy jön. Úgy vélem, hogy az olimpia a nagyok versenye, én meg még kicsi, fiatal vagyok... Atlantáról már vannak emlékeim, de akkor még nem volt kapcsolatom például Martinek Janival, hiszen csak akkor kezdtem öttusázni. Néha láttam őt a Honvédban, de semmi több. Most meg már ő is segít nekem, tanácsokat ad. De az olimpia nekem még így is más világ..."

Vörös Zsuzsanna: Olimpia -- vagyis október elseje

"Nekem az olimpia azt jelenti, hogy október elseje. Ez a két fogalom most szorosan kapcsolódik egymáshoz. És ha nem akarnám, akkor is tudomásul kellene vennem, hogy egyre közeledik a nagy nap, hiszen a Nemzeti Sportban napról napra látom a visszaszámlálást, hogy már csak ennyi és ennyi nap van hátra az olimpiáig. Egyrészt várom az olimpiát, ugyanakkor izgulok is, hogy mi lesz, mi vár rám Sydneyben. Mindenesetre itthon még egy csomó teendő vár. A vidéki edzőtáborozások miatt még ruhapróbán sem voltam, úgyhogy erre is ezután kell időt szakítani. A formaruhát láttam már, ám kíváncsi vagyok, rajtam hogyan fog mutatni. Mert sok olyan egyenruha volt már, ami tetszett ugyan, ám hozzám mégsem illett, rajtam nem állt jól. Bár a női öttusa eddig még nem szerepelt az olimpiák műsorán, a közvetítések idején mindig ott ültem a tévé előtt. Az a fantasztikus hangulat így is elvarázsolt. nem is tudok egyetlen eseményt, egyetlen mozzanatot kiragadni, mert az olimpiát egészében kell nézni, úgy csodálatos. Eddig elsősorban az öttusa rokonsportágait figyeltem, a vívást, a lovaglást és az úszást, de nagyon szeretem az atlétikát is. Nagy fájdalmam, hogy a megnyitón mi még nem lehetünk ott, így csak a tévén keresztül nézhetem a parádét. És attól tartok, a záróünnepségre sem jutok majd el. A mi versenyünket az utolsó napon, október elsején rendezik meg, amikor a záróünnepséget is. És bár a kiírás szerint délután véget ér a versenyünk, én ezt kizártnak tartom. Biztos, hogy nem fogják tudni tartani a tervezett időpontokat, csúszni fog a verseny. Az egy óra húsz perc nem elég a lovaglásra, no meg a lövészet és a vívás közötti egy órácska is kevés lesz ahhoz, hogy átöltözzünk, bemelegítsünk. Hiába lesznek közel a versenyszínhelyek, már a második számtól valószínűleg csúszni fog a verseny. Bevallom, félek, hogy a záróünnepségről is lemaradok. És emiatt szomorú vagyok."

Pécsi Gábor szerint frissnek kell lennie annak, aki nyerni akar

Balogh és Sárfalvi: az egyiknek sikerül

Pécsi Gábor azt mondja: könnyebbség, hogy két fiú indulhat Sydneyben. Balogh és Sárfalvi mindketten tudnak annyit, hogy akár az aranyat is hazahozhatják. Balogh és Sárfalvi, pontosabban Sárfalvi és Balogh, hiszen az előbbi a drzonkówi Eb-győzelemmel, majd Balogh a budapesti világbajnoki címmel kvalifikálta magát az olimpiára.

A kvóták névre szólnak, azaz már tavaly nyáron eldőlt, hogy Hanzély például nem utazhat. Illetve egy esetben igen, ha Sárfalvival valami történne, hiszen az Eb-ezüstjével ő a tartalékja. A legjobb barátjáé.

-- Az a tapasztalatom, hogy az esélyeknek úgy az ötven százaléka szokott bejönni, azaz az egyik srác kiemelkedő eredményt érhet el Sydneyben -- elemzi az esélyeket Pécsi Gábor szakmai igazgató. -- No persze, ez inkább csak hosszú távon igaz, de mégiscsak jobb a két esélyes, mint az egy.

-- A kvóta nélküli Hanzély pedig ez idő alatt szépen kivonulóban van az öttusából.

-- Sajnos, ő egyfelől a kvalifikációs rendszer áldozata, másrészt az utóbbi időben az eredményei sem voltak túlzottan jók. Vele abban maradtunk, hogy edzésben marad, olyan állapotban tartja magát, hogy, ha kell, bevethető legyen. Ez elsősorban a fizikai állóképességre vonatkozik, mert az ő irdatlan rutinjával a technikai számokban könnyebben felveheti a ritmust.

-- Ha kell. Ám egyelőre Sárfalvi, no meg Balogh a biztos indulónk.

-- Bármi előfordulhat. Mert, őszintén szólva, én már egy szimpla lovasedzés miatt is izgulok, nehogy most, ilyen kevéssel a rajt előtt, történjen valami.

-- Ön szerint Sárfalvi melyik énjét mutatja meg Sydneyben?

-- Csak remélni merem, hogy a pozitívat, a világklasszist. Hiszen Atlantát elszúrta, tavaly az Európa-bajnokságon olyan formát futott, hogy egyszerűen képtelenség volt megverni, tátva maradtak a szájak, aztán a budapesti vébén a jó váltó és a jó selejtező után borzasztó volt a döntője. Ugyanakkor a nemzetközi mezőny első kvótáját ő szerezte, tehát nyugodtan készülhetett az olimpiára, nem kellett idegeskednie a részvétel miatt.

-- Az utóbbi idők eredményei ebből a nyugalomból keveset mutattak meg.

-- Peti valamiért elbizonytalanodott, az elvben indokolt stabilitás odalett, és versenyszituációban az edzéseken még megnyugtató lövészete is leromlott. Pedig a nyitószám, a jó vagy rossz antré meghatározza az egész napot, ma már egy elrontott kezdéssel vége is az éremálmoknak.

-- A köztudottan kiválóan lövő Balogh esetében ez hatványozottan így lehet.

-- Baloghnál inkább az az érdekes, hogy akár jól, akár rosszul sül el a lövészete, ezt miként dolgozza fel, miként emészti meg. Volt már példa mindkettőre, és mert Gábor rendkívüli képességű, ösztönös vívó, a folytatásban nem mindegy, milyen a lelkiállapota. Majd kiderül, bárcsak már ott tartanánk!

-- Mennyit számít, hogy a hagyományos júliusi-augusztusi időpont helyett most az ősz közepére esik az esztendő legfontosabb versenye?

-- Az idénykezdést emiatt eleve késleltettük, de a külső körülmények is ezt erőltették ránk, hiszen Sárfalvinak volt egy mély combizomhúzódása, Balogh pedig beteg is volt, sérült is, autóbalesetet is szenvedett, igencsak kijutott neki a jóból. De a leglényegesebb, hogy frissnek kell lennie annak, aki olimpiát akar nyerni. A huszonnégyes mezőny miatt ugyanis nagyon feszes, sűrű lesz a sydneyi program, a megszokottnál rövidebbek a szünetek. És ez óvatosságra is int.

-- Merthogy?

-- Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy mindent hirtelen, most akarunk bepótolni, az év eleji nehézségeket csak szisztematikusan, odafigyelve lehet kezelni, ezért rendkívül kényes a felkészülés mostani fázisa.

-- Mi van még hátra Sydneyig?

-- A következő két hétben klubszinten dolgoznak a fiúk, a vívóedzéseket pedig a párbajtőr-válogatottal együtt végzik. Aztán három hét Tata következik, majd az utolsó kilenc napon Budapesten gyakorol a keret.

-- Tizenkilencedikén érkeznek ki, akkor már négy napja tart az olimpia. Mivel a végén vannak az öttusa küzdelmei, nemigen lesz idejük másoknak szurkolni.

-- Először is: nem nézelődni megyünk az olimpiára, hanem tisztességgel felkészülni, aztán versenyezni. Lehet, hogy beleszakad a szívünk, de a saját dolgunkkal kell törődnünk, hiszen a forgatag elviheti az embert.

Kulcsár Antal: nem baj, ha Vörös egy számot sem nyer meg

Érdemes nagyot álmodni

Két kvótát tervezett Kulcsár Antal női kapitány, igaz, ebből az egyikre eleinte Partics Katalin tűnt esélyesnek, aki annak rendje és módja szerint meg is szerezte azt -- a görögöknek. Így aztán a már egy éve, budapesti világbajnoki címe óta biztos induló Vörös Zsuzsa mellé csak az utolsó pillanatban, a pesarói vébén futott be Simóka Nóra.

-- Hát nem indult valami fényesen ez az év -- mondja Kulcsár Antal. -- Partics, ugye, bejelentette, hogy görög színekben folytatja, az ügye éppen a vébé előtt intéződött, na, az ő helyére kellett találni valakit. A két Simóka lány és Füri Csilla jöhetett szóba.

-- Végül Nóra lett a befutó.

-- Igen, mert Csilla lövészete kevés a nagy eredményhez, a két Simóka közül pedig, elsősorban a jobb futásával, Nóra került ki győztesen. Igaz, Bea futóeredményei is sokat javultak tavaly óta.

-- Simóka Nórának megvan tehát a kvótája, ugyanakkor bajok vannak a térdével.

-- Sajnos, a térdszalagját biztosan műteni kell majd, de csak az olimpia után. Remélem, addig kibírja valahogyan. Mert az ő fejlődése egyelőre töretlen, holott csupán három éve öttusázik. Kérdés, mennyire lesz terhelhető a lába.

-- Vörös Zsuzsa az elrontott vébé után a fehérvári Eb-n gyorsan vigasztalódhatott.

-- Ő eleve erre készült, megbeszéltük, hogy a közönséggel és a szponzorokkal, no meg presztízsből nem teheti meg, hogy idehaza leszerepel. Ettől persze még minimum a nyolcba vártam a vébén, a tizenhetedik helyre én sem gondoltam. Sydneyben az fog a tizenkét aranyesélyes között dönteni, hogy ki mennyire lesz kiegyensúlyozott. Mert Zsuzsa fizikailag tökéletesen fel lesz készítve, erre mérget vehet. Én igazából azt sem bánnám, ha egyetlen számot sem nyerne meg, viszont...

-- Nem lesz furcsa az őszi időpont?

-- Későbbi vagy hosszabb alapozással át lehet hidalni az ebből adódó nehézségeket. Most átmeneti időszakot élünk, a problémák, ha jönnek, akkor most jönnek elő. De Sydneyben október elsején tavasz lesz, kibírható. Az előolimpián felmértük a helyszínt, a lovak például szenzációsan vannak belovagolva, hat-tizennégy éves telivérek, itthon is hasonlóakkal edzünk. Csak az lehet a gond, hogy egyszerűen meghaladják a mezőny lovastudását.

-- A szakág, ugye, most debütál az olimpián.

-- Én szeretem az újdonságokat, tavaly a magyar női öttusa első világbajnoki címe született meg, az idén az első váltóarany és az első Európa-bajnoki első hely -- kínálja magát, hogy az első olimpiai bajnokunk is összejöjjön. Ezért mindent megteszünk -- Zsuzsa nagyon készül, és én amúgy is mindig azt szoktam mondani, hogy érdemes nagyot álmodni.

-- Akkor kellemes, október elsejei ébredést!

Az NS szakértője: Martinek János
Az olimpiai győzelemhez vagányság is kell

"Szöulban még nem tőlem várták a nagy eredményt, hiszen társaimnak nagyobb nemzetközi rutinja és több sikere volt. Aztán két aranyéremmel jöttem haza. Még ma is melegség önti el a szívem, ha Szöulra gondolok. Az első olimpiám volt, nyertem is, no meg akkor még csodás volt az olimpia hangulata. Barcelonában nézőként, majd Atlantában ismét versenyzőként lehettem jelen, de egyik helyen sem éreztem azt a hangulatot, mert már a pénz diktált. Kilencvennégyben visszahívtak Szöulba egy versenyre, és milyen a sors: ott találkoztam először Pariginnel. A kazah fiú akkor még kezdő volt, aztán Atlantában lehajrázott minket... A pályafutásom során folyamatosan változott az öttusa, Szöulban még öt, Barcelonában már csak négy, míg Atlantában egynapos volt a verseny. Ma pedig öttusában az olimpia teljesen más verseny, hiszen csak döntőt rendeznek. Ám azzal, hogy bevezették a selejtezőt, akaratlanul is megfiatalították a mezőnyt. Most öt nap alatt három teljes versenyt teljesítenek a résztvevők, hiszen ott a váltó, a selejtező és a döntő. Ez sokkal jobban igénybe veszi a szervezetet, nehezebb regenerálódni. Az ötnapos formát én jobban szerettem, illetve úgy fogalmaznék: az ötnaposnál vártuk a versenyt, mert az volt a pihenés a megerőltető edzések után, hogy egy nap csak egyetlen tusát kellett teljesíteni. Ma inkább az edzéseket várják, mert a verseny nagyon kizsigerel mindenkit. Sajnos, tőlem tavaly májusban eltávolodott az újabb olimpia, amikor lábsérülést szenvedtem. Bár az atlantai éremszerzés után megfogadtam, hogy még egy olimpiának nekivágok, be kellett látnom, hogy már nem megy. Az öttusától nem szakadtam el, katonai vívó- és öttusaversenyeken továbbra is indulok. No és vívóversenybíróként az »igazi« öttusaversenyekről sem hiányzom. Sydneyben nagyon sűrű lesz a mezőny. Amikor még 66 induló volt egy-egy versenyen, közöttük volt tizenöt olyan versenyző, aki nyerhetett, és mindig ide tartoztak a magyarok. A 32 tagú mezőnyben már kevesebb a gyenge versenyző. A sydneyi olimpia 24 indulója között pedig csupán négy-öt gyengébb található -- afrikai, ázsia öttusázó --, akik csak a zónaszabály miatt szerepelhetnek. Szerintem az olimpiát nem megnyerni lehet, hanem elveszíteni. Ha valaki egy kicsit hibázik, a dobogóra még lehet esélye, de már nem nyerhet. A nagy hibánál az érem is elúszik. Az ötnapos versenyen az első napi hibákat másnap lehetett korrigálni, most viszont nincs idő a javításra. Hogy ezek után ki nyerhet Sydneyben? Az, akiben van vagányság, bátorság. Aki meg is meri azt csinálni, amit tud. A férfiaknál ilyen a két magyar, Balogh és Sárfalvi, valamint a francia Deleigne és az orosz Szvatkovszkij, aki nagyon készül, mert talán az utolsó lehetősége előtt áll. Hiába kitűnő öttusázó a litván Zadnieprovskis, benne nem érzem az olimpiai sikerhez kellő vagányságot. A női öttusában mi magyarok kicsit lemaradtunk a világtól, talán azért került háttérbe a szakág, mert nem volt olimpiai szám. Későn kezdtünk erősíteni... Még szerencse, hogy van egy Vörös Zsuzsánk, aki két egymást követő világbajnokságon is érmes lett, idén pedig Európa-bajnok. A lengyel, az olasz és az orosz versenyzők mellett esélye van a győzelemre. Simóka Nóri még nagyon fiatal, jövőre is junior. Tőle a kvóta megszerzése is nagy tett volt. Neki inkább a tapasztalatszerzés a lényeg, ő majd a következő, athéni olimpián lehet éremesélyes, mert ügyes kislány."

Martinek János kétszeres olimpiai bajnok (1988), olimpiai bronzérmes (1996)

(füredi), Nemzeti Sport 2000.08.08.

szeptember 30.: férfi egyéni verseny (7.00: lövészet; 8.00: vívás; 11.00: úszás; 13.50: lovaglás; 15.10: futás)