A lehetőségekhez képest pergőn zajlott le a Magyar Öttusa-szakszövetség sporttörvény által előírt közgyűlése (pontosabban két közgyűlése) szerda délután a Budai Sportcentrumban.

Az első összejövetelen Császári Attila elnök beszámolójában örömmel említette meg, hogy három új szakosztállyal gyarapodott az öttusacsalád, régi fellegvárakban éledt újjá a sportág, így a Pécsi Vasutas Sportkör, a Szolnoki Honvéd és a Budai Honvéd kapcsolódott be újból az öttusázás vérkeringésébe.

A sporttörvény által megkövetelt alapszabály-módosítás már némi zökkenővel járt, ám miután kompromisszumra jutottak a küldöttek, elfogadták a beszámolókat.

A szünet utáni második közgyűlés legfontosabb feladata a tisztújítás volt. A "sikeres csapaton ne változtass" elv alapján továbbra is bizalmat kapott a vezetőség, még ha a posztok elnevezése változott is. Elnök maradt Császári Attila, általános alelnök lett a korábbi társelnök, Kálnoki Kis Sándor, szakmai alelnök Medvegy Iván, gazdasági alelnök Pakucs János. Az új elnökség megerősítette posztján Pécsi Gábor technikai igazgatót, akinek új elnevezése főtitkár, valamint Pálvölgyi Miklós szövetségi vezetőedzőt és Kulcsár Antal női szövetségi kapitányt.

F.M., Nemzeti Sport 2001.03.29.

- Bejött a papírforma?
- Tulajdonképpen igen. Szándéka szerint már a tavalyi közgyűlésen is négy évre választott vezetőséget a tagság, most csak a sporttörvény előírásai miatt tartottunk tisztújítást. Akkor, mielőtt megpályáztam az európai szövetség elnöki posztját, kíváncsi voltam rá, hogy itthon támogatnak-e.

- A mostani közgyűlésen volt egyáltalán vita?
- Igen, de csak az alapszabály körül: megpróbáltunk eleget tenni a sporttörvénynek. Azt hiszem, sikerrel, hiszen folyamatosan konzultáltunk a sportminisztériummal, bár amíg nincs meg a bírósági bejegyzés, egy sportág sem mehet biztosra. Kötelező szervezeti változás az is, hogy Pécsi Gábor, az eddigi technikai igazgató főtitkárként dolgozik tovább.

- És átadott egy feladatot, a férfiválogatott szövetségi edzője Pálvölgyi Miklós lett.
- A két funkció szétválasztása már több mint egy éve napirenden van, hiszen a marketingmunkát, szervezést, pénzügyi irányítást, illetve a szakmai feladatokat hosszú távon egy ember nem láthatja el. Tudtuk ezt az olimpia előtt is, de akkor nem akartunk váltani.

- És hogyan értékelték az olimpiát, az egy ezüstöt?
- Elfogadhatónak, bár különösebben büszkék nem voltunk rá. Lehettek volna jobbak az eredmények, és nemcsak az ausztrál lovak hibáztak. Vannak tanulságok is, de nem olyanok, amelyek személyi változtatásokat követelnének, már csak azért sem, mert ugyanez a szakmai csapat állt a háttérben az aranyakat hozó budapesti világbajnokságon is.

- Az öttusázók nem tüntettek a Magyar Olimpiai Bizottság idei támogatási pénzei ellen. Elégedettek a harminc millióval?
- Azt nem mondanám, mert a sportág hagyományai, eredményei a többiekkel összehasonlítva nagyobb összeget is indokoltak volna. Elfogadtuk ezeket a számokat, mást úgysem tehettünk volna, de azt kértem, hogy ne ez legyen a jövőben a viszonyítási alap. Abban bízunk, hogy a MOB még az idén talál újabb forrásokat.

- A közgyűlésen három új szakosztály is bemutatkozott. Örülnek a megalakulásuknak, vagy inkább terhet jelent, hogy nem nyolc, hanem tizenegy klub kér támogatást?
- Örülünk, mert az öttusa a piramiselv alapján épül fel.

- Nem túl drága a sportág ahhoz, hogy így legyen?
- Nem, mert a bázist nálunk a két- és a háromtusa jelenti. Kétségtelen, hogy uszoda nélkül az öttusa csak álom, azzal együtt viszont bárhol realitás lehet, nem kell hozzá feltétlenül lovarda meg vívóterem. A lovaglást húszévesen is el lehet kezdeni, aki viszont tizenöt évesen gyenge úszó, abból soha nem lesz öttusázó. Vagy akiről kiderül, hogy nem bírja a futást, annak nem érdemes pisztolyt vagy párbajtőrt a kezébe adni. A lövészetnek afféle jutalmazási szerepe is lehet, mint ahogy az is óriási élmény, ha valaki lóra szállhat, vagy a páston a találata után először gyullad ki a lámpa. Szóval, Coubertin báró jól találta ki ezt az öt számot.

- Ha már a bárót említette, vajon ráismerne-e még a kedvenc sportágára a sok szabályváltoztatás után?
- Kétségtelen, hogy kellemesebb helyzetben van a tenisz, amelynek a szabályai egy évszázada nem változtak, nekünk azonban jóval nehezebb a dolgunk. Alkalmazkodnunk kellett televízióhoz, figyelembe kellett vennünk marketingszempontokat, ráadásul nem függetleníthetjük magunkat öt sportág mindenkori szabálymódosításaitól. Ha a vívók felszerelést cserélnek, követnünk kell őket, a robbanófegyvert biztonsági szempontok miatt is kellett felváltania a légpisztolynak és így tovább.

- Azt a változtatást viszont, amellyel most a lovaglásban kísérleteznek, az öttusázók kényszerítették ki. Ilyenkor fel szokott vetődni a kérdés: előbb-utóbb biciklizni kell a lovaglás helyett?
- Ilyen veszély nincs, az öt szám biztosan változatlan marad. Ami a lovaglást illeti, van olyan megközelítés, hogy ebben csak veszíteni lehet, az induló pontszámból, az 1100-ból vonnak le a hibák után, és nullával is be lehet fejezni ezt a számot. Most azzal próbálkoznak, hogy a teljesített akadályok után pluszpontokat kapjanak a versenyzők. Majd a kísérleti év végén eldől, hogy elfogadja-e a módosítást a kongresszus, aztán az athéni olimpiáig már nem változnának a szabályok.

- Mi, magyarok mintha nehezebben törődnénk bele a változtatásokba, mint a konkurencia, nálunk a tradíciók miatt még mindig szent dolog az öttusa.
- A változtatás inkább a sajtónak és a nézőknek neuralgikus pont, meg a volt versenyzőknek, mindegyikük azt mondja, hogy az ő idejükben volt az igazi az öttusa. A nagyok valamennyien úgy adták át a stafétabotot - Szondy vagy Benedek Balczónak, ő Szombathelyinek, Villányinak, ők később Mizséréknek -, hogy ez már másik sport. De azért a következő korosztály mindig megtalálja a szépséget benne.

Lépesfalvi Zoltán, Magyar Hírlap 2001.03.31.