Minden kezdet nehéz. De hogy ennyire!??

A bolgárok nem számítanak kezdő rendezőnek - például tavaly junior-világbajnokságnak, 1997-ben felnőtt vb-nek, 1993-ban felnőtt férfi Eb-nek adtak otthont - , az Európa-bajnokság keddi női selejtezőjét mégis bakival kezdték.

Az A-csoportba osztott Vörös Zsuzsanna és Füri Csilla a kiírásnak megfelelően kora reggel a lövészetre, míg a B-ben szereplő két fiatal, Vojtkó Edit és Szathmáry Adrienn a vívásra kezdett melegíteni. Kis idő múlva meg kapkodhattak, hogy helyet cseréljenek egymással. Még szerencse, hogy csak néhány métert kellett megtenniük, mert mindkét terem az Eb-nek otthont adó Sportakadémia központi létesítményének ugyanazon az emeletén található. A kavarodást az okozta, hogy a hétfő esti technikai értekezleten 1-es és 2-es csoportról beszéltek a rendezők, kedden pedig már A és B szerepelt a tájékoztatókon. Talán még ez sem lett volna gond, ha az A felelt volna meg az 1-esnek, a B pedig a 2-esnek - mint ahogy azt logikusan mindenki gondolta. A bolgár logika azonban mást diktált...

Nos a gyors cserét követően azért csak elkezdődött a verseny.

"Már ráhangolódtam a lövészetre, most meg pillanatok alatt fel kell gyorsulnom. Egész más ritmust követel a két szám" - dohogott a világ- és Európa-bajnok Vörös.

Szerencsére utána már viszonylag rendben zajlottak a küzdelmek, a versenyzőknek pluszfeladatot csupán a szabadtéren rendezett úszás okozott.

"Nagyon hideg volt a víz, és a levegő is hasonlóan fagyos" - mondta a "partraszállás" után Füri, aki a szokatlan körülmények ellenére ismét bebizonyította, hogy a fizikai számokban van igazán otthon, csupán a brit Harland előzte meg csoportjában, Vörös hatodikként ért célba. A másik csoportban Szathmáry volt a leggyorsabb, Vojtkó tizedik lett.

Az időjárás nem csak az úszásban űzött rossz tréfát a versenyzőkkel. A hőmérséklet a hétfői megérkezés - akkor 29 fok volt - óta legalább tíz-tizenöt fokot esett, ráadásul az esti futás előtt hatalmas eső zúdult a pályára. Vörösék bemelegíteni is esőben voltak kénytelenek - ha a föntről hulló hideg vizet egyáltalán "melegítésnek" lehet nevezni.

A záró számban Vojtkó és Szathmáry is nagyot futva biztosította a helyét a legjobbak között, Vörös és Füri pedig már a rajt előtt is biztos továbbjutónak számított.

Meglepetésre kiesett a világbajnok dán Svarre, aki remek futó ugyan, de ezúttal olyan nagy volt a hátránya kedvenc száma előtt, hogy nem volt esélye a döntőbe kerülésre. További szenzáció, hogy a szakágban sokáig egyeduralkodó, ám klasszisaik visszavonulása miatt fiatalokkal szereplő lengyelek két versenyzője is kiesett, így a csapatversenybe már nem tudnak beleszólni. Mi viszont az egyéni és csapatérmekért is harcba indulhatunk csütörtökön.

Tusatabló

Női selejtező (41 induló). A csütörtöki 32-es döntőbe jutottak. A-csoport: Meyer-Efland (német), Vörös Zsuzsanna (magyar), Allenby (brit), Cerutti (olasz), Malm (svéd), Corsini (olasz), Velicsko (orosz), Grecsisnyikova (orosz), Malcseva (bolgár), Füri Csilla (magyar), Boenisz (lengyel), Delemer (francia), Vnukova (fehérorosz), Harland (brit), Vozenilková (cseh), Grodzicka (lengyel). B-csoport: Cook (brit), Partics (görög), Dolgacseva-Subenok (fehérorosz), Rublevska (lett), Nakaznaja (ukrán), Lewis (brit), Kalinovská (cseh), Vojtkó Edit (magyar), Baslakova (fehérorosz), Muratova (orosz), Bertoli (olasz), Grolichová (cseh), Szathmáry Adrienn (magyar), Fares (olasz), Vorobjova (ukrán), Günther (német)

Szófiai szösszenetek

Az öttusázónőkön nem fog az idő - legalábbis ezt jelzi az Eb rajtlistája. Az eddigi kontinensbajnokságok egyéni győztesei közül négyen Szófiában is rajthoz álltak: Dolgacseva-Subenok (1991 és 1999 bajnoka), Boenisz (1998), Allenby (1997) és Vörös (2000) harcba indult az újabb sikerért. Idzi (1989), Raisner (1993) és Kowalewska (1995) abbahagyta ugyan a versenyzést, de itt van a tavalyi év világbajnoka, a 40. születésnapja előtt álló dán Svarre. A rangidős egyébként Svarre, míg a legfiatalabb a 18 éves orosz Grecsisnyikova, aki a lánya lehetne a dánnak.

Szófiában rosszul jár az, aki nem a beszédre, hanem a bólintásokra hagyatkozik. A magyar csapat tagjait is többször megkavarta, hogy az otthoni "igen" bólintás itt "nem"-et jelent. Az igenlés után vártuk az ennek megfelelő cselekedetet - aztán észbe kaptunk, hogy nem otthon vagyunk...

Füredi Marianne, Nemzeti Sport 2001.06.20.