Ha valaki közvéleménykutatást tartana az öttusázók körében, mitől tartanak leginkább egy versenyen, többségük - de lehet, hogy mindenki - azt mondaná, a selejtezőtől.

Sárfalvi csoportmásodikként lett finalista

Az 1994-es sheffieldi világbajnokság óta ezzel a módszerrel kínozzák az egyébként is embert próbáló sportág képviselőit. Ezek ismeretében nem csoda, hogy már a rajtnál mindenki olyan pozíció megszerzésére örekszik, hogy a záró futásban ne kelljen kiadnia minden erejét, mert egy nap pihenő után újra versenyezni kell, ráadásul akkor már a lovaglással egészül ki a selejtezőbeli négy tusa.

A négy magyar versenyző közül elsőként a C-jelzésű csoportban szereplő, olimpiai ezüstérmes és világbajnok Balogh Gábor vágott neki a sorsdöntő 3000 méternek. Méghozzá a biztos továbbjutást jelentő tizedik helyről. Döntőbe kerülése nem forgott veszélyben, egy helyet még előre is lépett. Meglepetésre kiesett viszont a sydneyi bronzérmes fehérorosz Dovgal.

Az A-csoportosok következtek, köztük a második helyen az egyéni induló Sárfalvi Péter, valamint az újdonsült Eb-bronzérmes Fülep Sándor. Sárfalviért nem kellett aggódnunk (megtartotta pozícióját), annál inkább a kilencedik helyről rajtoló Fülepért, akit több remek futó követett. Fülepnek nagyot kellett futnia. Futott is! Nyolc versenyző haladt elöl, őket követte egy négyes boly - köztük Fülep -, amelynek egyik tagja biztos kiesőnek számított, míg egy másiknak a sorsa mástól is függött. A 11. helyről induló svéd Svensson, valamint a hárommal hátrébb startoló mexikói Salazar megelőzte Fülepet, aki így a 11. helyen ért célba.

Ha tizedik, biztos továbbjutó. Így viszont meg kellett várni, hogy a másik csoportokban milyen eredményt értek el a tizenegyedikek. A magyar táborban megindult a számolgatás. Mivel a C-csoport tizenegyedikjének, a grúz Csulukadzénak a pontszáma eddigre ismertté vált - 4192 ponttal zárt a grúz fiú - , Fülepnek az addig meglévő 3172 pontjához legalább 1020-at kellett futnia, hogy ő legyen az egyik továbbjutó tizenegyedik. Balogh Gábor átváltott fejszámolásra, és nyugtatgatta csapattársát, hogy bőven megvan a döntős hely. Olyan remek időt futott ugyanis Fülep, hogy biztosan többet ér el az összesítésben 4192-nél. Így is lett! A 4304 pont toronymagas továbblépést jelentett.

Az utolsó csoportban - már szakadó esőben - csoportjában ötödikként rajtoló Horváth Viktor futását már nyugodtan vártuk. Harmaddikként ért célba.

Mind a négy magyar bejutott tehát a vasárnapi döntőbe. Mondhatnánk: nem történt semmi, hiszen két nap múlva kezdődik minden elölről.

Pedig nagyon nagy dolgok történtek pénteken: versenyzőink megalapozták a vasárnapot.

Férfi selejtező (94 induló). A vasárnapi 32-es döntőbe jutottak (a három csoport első tíz helyezettje, és a két legjobb tizenegyedik). A-csoport: Csian Csen-hua (kínai), Sárfalvi Péter (magyar), Dietz (német), Zadnieprovskis (litván), Toader (román), Akszenov (fehérorosz), Tiidemann (észt), Turkin (orosz), Svensson (svéd), Salazar (mexikói), Fülep Sándor (magyar). B-csoport: Meljah (fehérorosz), Stefanek (lengyel), Horváth Viktor (magyar), Deleigne (francia), Bisov (fehérorosz), Kravcsenko (ukrán), Galkin (orosz), Krungolcas (litván), Tkacsuk (ukrán), Pecci (olasz), Hancock (brit). C-csoport: Walther (német), De la Vega (mexikói), Mojszejev (orosz), Zemaitis (litván), Johansson (svéd), Hantov (bolgár), Sedlecky (cseh), Capalini (cseh), Balogh Gábor (magyar), Valentini (olasz)

A gyep titka

Az angolok a sport területén sok mindenről híresek, így például a golf- és krikettőrületükről, a rögbiről és a labdarúgásról. Természetesen nem véletlenül alakult ez így, hanem mert jók is ezekben a sportágakban. És hogy miért lehetséges ez? Többek között azért, mert az alapvető feltételük - vagyis a fű, a gyep, a pázsit - adott ehhez. Millfieldben tapasztaltuk, hogy a fűnyírás külön mesterség, művészet. A világbajnokságnak otthont adó oktatási intézmény hatalmas területén külön brigádok foglalkoznak a fűnyírással. Más kezeli a teniszpálya gyepét, megint más a golfpályáét. A csodás, jellegzetes angol fű titkát is sikerült megtudnunk: mindennap, és lehetőleg ugyanabban az időben kell nyírni a füvet. És ez egy olyan szentírás, amit be is tartanak. Kifigyeltük, hogy tényleg mindig ugyanabban az órában jelenik meg mondjuk a teniszpálya felelőse, és akkurátusan nekilát a feladatának. Mondják: a fűnek is lelke van, ennek megfelelően kell bánni vele.

Füredi Marianne, Nemzeti Sport 2001.07.21.