Emlékeznek még Arkagyij Rajkin Magyarországon is szállóigévé vált mondására? Az egykori szovjet humorista-előadóművész állapította meg oly sokszor, hogy "valami van, de nem az igazi". Nos, vasárnap reggel, a világbajnokság zárónapján mi is ezt gondoltuk, amikor megláttuk a férfiváltónk lövészetben elért eredményét. A 271 kör (1156 pont) ugyanis nem rossz, de lehetett volna jobb is.
Különösen azok után, hogy a hagyományos versenyen mindhárom fiú, Balogh Gábor, Fülep Sándor és Horváth Viktor is szenzációsan célzott. Szóval valami van, de nem az igazi - mert tudunk ennél jobbat is. A számot egyébként az ukránok nyerték (278/1240), ők megugrottak a többiektől, de utánuk szoros volt a mezőny. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány megfogalmazása szerint minden csapat a megszokottnál gyengébb eredményt ért el, talán azért, mert lassan ment a vezénylés, Magyarországon például pörgősebb a lebonyolítás.

Vártuk, hogy ha a rendezők nem is pörögtek az elején, majd versenyzőink teszik ezt, és parádéznak a páston. Sajnos, nem ez történt. Nem volt valami felemelő érzés látni a vereségeiket. A 62 győzelem mellett 73 vereséget szedtek össze - vagyis erősen mínuszban zártak, csupán 604 pontot szereztek, és összetettben a 9. helyen álltak.
"Nem is emlékszem, mikor született ilyen vívóeredmény - kesergett Hegedűs Ferenc, a válogatott vívóedzője. - Bármilyen összetételű magyar csapattól ez nagyon kevés."
Hát igen, nem ehhez szoktunk. A medencében hiába remekeltek a fiúk, az úszás nem a legjobban "fizető" száma az öttusának. Ekkor különösen sajnáltuk a páston elhullajtott 12-12 pontokat, ami egy-egy győzelemért járt.
Még leírni is furcsa, de a lovaglásra a második kanyarban szólították a mieinket. Vagyis nem voltunk a mezőny első felében, a nyolc között. Jól lovagoltak versenyzőink, egy-egy akadályt vertek - érdekes módon mindhárman ugyanazt az akadályt, a hetes számút. Kár, hogy a többiek nem hibáztak anynyit, amennyi nekünk a jelentős előrelépéshez kellett volna. A lóállományt ismerve nem meglepő, hogy hibátlan produkció nem volt, az viszont érdekes, hogy két, egyáltalán nem öttusa-nagyhatalom szerepelt a legjobban a lovaglásban: Kanada és Japán.
A záró 3x1500 méteres futásnak a hetedik helyen vágtak neki versenyzőink, és egy helyet előrelépve ugyanúgy hatodikak lettek, mint az egy hónapja rendezett Európa-bajnokságon.

Tavaly világ- és Európa-bajnok volt a magyar váltó, igaz, más összeállításban. Akkor Fülep, Horváth és Kállai Ákos képviselte színeinket, Kállai most a májusban elszenvedett sérülése miatt csak nézője volt az eseménynek.
A férfiak a csapatversenyben szerzett világbajnoki címmel térnek haza, ami remek eredmény, bárki elfogadná. De nekünk valahogy mégis hiányérzetünk maradt, talán azért, mert bíztunk egy jó befejezésben, egy csattanóban, ami arany is lehetett volna - de érem mindenképpen.
"Jobb eredményt vártunk a hatodik helynél, igaz, nap közben nem sok okunk volt az optimizmusra. Most is a vívás tépte szét a szebb álmokat, mint a hagyományos versenyen. Ilyen vívással nem lehet előrébb végezni! Erre a produkcióra az sem magyarázat, hogy az ellenfeleknél mindenhol szerepelt legalább egy friss erő, nekünk viszont nem volt módunk a cserére. A lövészetben is benne maradt néhány kör a csapatban, különösen a szenzációs egyéni eredmény után volt ez kevés. Nagyon jól úsztak a fiúk, mindhárman jól lovagoltak, és futásban is jól küzdöttek. Okos pozícióharcban megszerezték a hatodik helyet. A vébé előtt azt gondoltam, hogy a váltóban is harcban leszünk az éremért, a staféta és az egyéni szereplés nekem és a versenyzőknek is csalódás" - fogalmazott Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány.

FM, Nemzeti Sport 2002.07.23.