Először is az, hogy a tavalyi három arany- és egy ezüstérem mellé ezúttal egy bronzot is nyertek. Másodszor pedig: most a nők vitték véghez azt a bravúrt, hogy a csapatarany mellé (Simóka Bea, Vörös Zsuzsanna, Füri Csilla) a hagyományos verseny egyéni aranyát (Simóka) és ezüstjét (Vörös) is begyűjtötték. A lányok több szempontból is sporttörténelmet írtak: megszerezték a szakág első vb-csapataranyát, és soha ennyi érmet nem nyertek világversenyen.

- Előzetesen aláírtam volna ezt az eredményt, sőt, kevesebbel is beértem volna, de szerintem bármelyik edző látatlanban elfogadna egy ilyen csúcseredményt. Bár korábban is nyertünk már érmeket, aranyat is, de ilyen sokat még nem - összegzett Kulcsár Antal női szövetségi kapitány.
- A sikert sosem kell magyarázni, de nem maradt önben hiányérzet?
- Nem. Simóka Bea személyében újabb világbajnokunk van, és az eddigi világbajnok Vörös Zsuzsa is kiválóan szerepelt, hiszen ezüstérmes lett. Füri Csillával pedig olyan csapatot alkottak, amelyet még a balszerencsés lósorsolás után sem tudtak megverni. Noha a sikert valóban nem kell magyarázni, azért hozzáteszem, hogy az egy hónapja rendezett, kevésbé sikeres Eb-t követően - amelyen a csapat negyedik, Füri ötödik és a váltó hatodik lett - a szakmán belül is többen "bombáztak", én mégis kitartottam azon versenyzők mellett, akik a válogatókon kiharcolták az indulás jogát. A lányok most azt nyújtották, amire képesek. Az én szerepem annyi volt, hogy a közepes kontinensbajnokság után is bíztam bennük, reméltem, hogy az ottani tapasztalatokat hasznosítani tudják. Nos, igazolták a válogatást, jelentős előnnyel lettek világbajnokok. Simóka Beának jót tett a szülés, a szakágnak jót tett Bea visszatérése.
- A váltóban a Pesaroban aranyérmet nyert trió lett a bronzérmes.
- Igen, újból összehoztam azt a csapatot, és jól is szerepeltek a lányok, de azt szeretném, ha még jobbak lennének, ha még jobb csapatot alkotnának. Hiszek abban, hogy az öttusaváltó nem más, mint hogy "együtt sírunk, együtt nevetünk", és ezt mindenkinek meg kell éreznie. Hogy érzékeltessem: nem csak akkor vagy a páston, amikor éppen te vívsz, lélekben akkor is ott kell lenned, amikor csak figyeled a társad asszóját. A lányoknak most is esélyük volt az aranyra, akárcsak Pesaróban, egészen addig, amíg ki nem húzták a lócsoportot. Akkor már nem volt esély a győzelemre. A bronzérem a küzdeni tudásnak köszönhető, ugyanis a futás előtt a negyedik hely volt az elvárható. A szenzációs, erőn felüli futással az üldöző oroszokat hamar kikészítettük. Női öttusázóink régebben nem a futótudásukról voltak híresek, most viszont jól teljesítettek a lányok. Tavaly érem nélkül zártuk ugyan a világbajnokságot, de előtte váltóaranyat, a Margitszigeten egyéni aranyat, 98-ban pedig egyéni ezüstöt és csapatbronzot nyertünk. Vagyis évek óta sikerül ott lennünk az élmezőnyben.
A férficsapat megőrizte világbajnoki címét, ám velük kapcsolatban hiányérzet maradt mindenkiben. Az mindenképpen dicséretes és a szakág erejét jelzi, hogy már a selejtező után biztossá vált az aranyérem - hiszen egyetlen más ország sem tudta mindhárom csapattagját a döntőbe delegálni, de a csapatarany mellől hiányzik még egy dobogós hely. Hiába, a mérce magasra került, és ezt most sem az egyéni, sem pedig a váltóbeli szerepléssel nem sikerült átvinni.
- A hagyományos versenyen és a váltóban is a vívás fosztott meg minket a jobb eredménytől - állapította meg Pálvölgyi Miklós, a férfiak kapitánya. - Ilyen produkcióval nem lehet az élmezőnyben végezni! A váltóban mutatott teljesítmény megerősítette azt a megállapítást, amely már a hagyományos verseny után is érlelődött: változtatni kell a vívófelkészülésen, a körülményeken, a hozzáálláson. Tudomásul kell venni, hogy a vívás kulcsszám. Minél több vívóversenyen kell elindulniuk a fiúknak, és hatni is fogunk rájuk, hogy elinduljanak. A vívókkal korábban sokszor készültünk együtt, ám az utóbbi időben az eltérő versenyprogram miatt ritkábbak voltak a közös edzések.
- A tavalyi három arany- és egy ezüstérem után most kevésnek tűnik az egy aranyérem.
- Ha csak egy kis szerencsénk van, most is nyerhettünk volna még egy érmet, és akkor már más a kép ... Sárfalvi Peti éremért futhatott volna, ha lovaglás közben nem szakad el a kengyelszíja. Ez kivédhetetlen helyzet, nem lehet rá felkészülni. Emellett azt hittem, a váltóban is harcban leszünk a dobogóért, a hatodik hely és az egyéni szereplés csalódás nekem is, a versenyzőknek is. Lehet, hogy a selejtezőben megnyert aranyéremmel mindenki megelégedett, és utána már nem tudtak újítani a fiúk. Egyébként az egész évi szereplésünket a vívás határozta meg, sajnos nem pozitív irányban. Tavaly óriási fölénnyel nyertük a csapatversenyeket, és lehet, hogy ez elterelte a figyelmet, míg mások megérezték a lehetőséget és éltek vele. Szerencsére nincs nagy baj, hiszen a többi számban jók voltunk.

FM, Nemzeti Sport 2002.07.24.