FONTOS


  

Westel Világkupa-döntő
A világbajnok Balogh Gábor a kilencedik helyen végzett a budapesti viadalon
Végül Zadnieprovskis örülhetett

Talán meglepő lesz a következő mondat, mégis igaz. Nem magyar versenyző győzött a Westel Világkupa-döntő vasárnapi férfiversenyében, a sportág szurkolói mégse nagyon szomorkodtak. Az aranyérmes és ezzel az athéni kvóta tulajdonosa nem más, mint Andrejus Zadnieprovskis, a litvánok 27 éves világ- és Európa-bajnoka.


Balogh Gábor lett a legjobb magyar, ám kvótát sajnos ő sem szerzett (Fotó: Németh Ferenc)
A nagyon szimpatikus, szerény versenyző már tiszteletbeli magyarnak tekinthető, a világversenyekre mindig Magyarországon, valamelyik edzőtáborban, a magyar versenyzőkkel együtt készül fel. És már tudja a magyar alapszavakat is, hibátlanul ejti ki a nem könnyű "öttusa és köszönöm" kifejezéseket. Szóval, ahogy szombaton a nőknél, úgy vasárnap a férfiaknál sem sikerült megragadniuk versenyzőinknek az első lehetőséget, vagyis győzelemmel biztosítani a helyet az athéni olimpia mezőnyében. Pedig biztatóan indult a nap. Kétszeres egyéni világbajnokunk, Balogh Gábor 186 körrel kezdett, és a szám győztese, a német Dietz ennél csak egy körrel volt jobb. A tavalyi vb-ezüstérmes Horváth Viktor 181, Sárfalvi Péter pedig 179 kört ért el. Joggal volt elégedett Balogh, bár azt is hozzátette, hogy nem a lövészet, hanem a vívás és a lovaglás lesz a vízválasztó. Horváth Viktor sajnálta, hogy remek kezdés, három tízes után visszaesett. Sárfalvi véleménye igen tömör volt: "Ennyi sikerült. Sok volt a nyolcas. Majd a folytatás dönt."
Ehhez nem kellett nagy jóstehetség, mert valóban a folytatás döntött. Ugyebár az öttusa nem egy számból áll, úgyhogy a lövészet után még felelőtlenség lett volna végeredményt hirdetni. A páston Balogh kitett magáért - összetettben feljött a bronzérmes helyre -, sajnos társairól ezt nem lehetett elmondani. Horváth többre képes a most bemutatottnál, Sárfalvi pedig gyenge volt.
A margitszigeti Hajós Alfréd Uszodában az öttusázók a vízilabdázókat váltották a medencében, de míg a pólósok aranyérmesként szálltak ki a vízből, az öttusázók inkább negatív élményekkel. Balogh visszaesett a hetedik helyre, Sárfalvi a huszonharmadikra, egyedül a tavalyi vb-ezüstérmes Horváth javított két helyet, így a 12. volt három szám után. A lovaglás előtt a zord idő még csak fenyegetett, pár perc után elállt az eső, ám a futás előtt már özönvíz zúdult a pályára. Zuhogó esőben vágott a háromezer méternek a mezőny, élén az oroszok fiatalja, Galkin, őt hét másodperccel (28 pont) követte Zadnieprovskis. Balogh a hatodik, Horváth a tizenegyedik, Sárfalvi pedig a huszonkettedik helyről rajtolt. Galkin közepes futó, Zadnieprovskis viszont futógép. Három hete a San Franciscó-i világbajnokságon, a lovaglás előtt mindenki biztosra vette a litván újabb aranyérmét. Lova azonban nem így akarta. Zadnieprovskis elmondta, hogy a vb után egy hetet pihent, amikor rengeteget aludt, de utána szorgalmasan készült a Vk-döntőre. "Jó formában vagyok, de hát Amerikában is abban voltam. Csak a lovaglás tépte szét a szép álmokat ... " - mondta még a nap elején Zadnieprovskis. Most viszont a lovaglást nem rontotta el, bár ezúttal sem volt teljesen elégedett a teljesítményével (három verés), de a futást minimális hátránnyal kezdte az említett Galkin mögött. És ejtsünk néhány szót a záró számról, a szakadó esőben rendezett futásról. Minden tiszteletünk a versenyzőké, akik ilyen körülmények között is a maximumra törekedtek. Galkint hamar megelőzte a litván klaszszis, és hiába próbálta segíteni a másik futógépet, az idei Európa-bajnok, az 1999-es vb-ezüstérmes cseh Capalinit társa, az idei világbajnok az ezúttal 25. (!) helyről rajtolt Sedlecky, Zadnieprovskis ellen nem volt gyógyszer.
Ami nem sikerült a litvánnak a világbajnokságon, vagyis az, hogy a 2000-es vb után újabb aranyérmet nyerjen, az sikerült most. Első lett a Vk-döntőben, és már biztos indulója az athéni olimpiának. Jó helyre került a kvóta.

Westel Világkupa-döntő, Hajógyári-sziget
Férfi verseny (32 induló): 1. Andrejus Zadnieprovskis (litván) 5600, 2. Libor Capalini (cseh) 5544, 3. Sergio Salazar (mexikói) 5528, 4. Szabirhuzin (orosz) 5512, 5. Galkin (orosz) 5508, 6. Ivanez (francia) 5500, ... 9. Balogh Gábor (magyar) 5440 (lövészet: 186 kör/1168 pont, vívás: 916 pont, úszás 2:11.00/1228 pont, lovaglás: 1144 pont, futás: 10:04.44/984 pont), ... 12. Horváth Viktor (magyar) 5320 (181/1108, 804, 2:07.31/1276, 1144, 10:03.37/988), ... 20. Sárfalvi Péter (magyar) 5072 (179/1084, 748, 2:15.09/1180, 1092, 10:08.37/968)

Emlékezés a veretes múltra

Az óbudai Hajógyári-szigeten rendezett kétnapos Westel Világkupa-döntőről bizton állíthatjuk, hogy összekapcsolta a múltat, a jelent és a jövőt.
A jelent a mai klasszisok képviselték, vagyis a fináléban szerepelt 32 férfi és 29 női versenyző. A jövő pedig elsősorban 2004, az athéni olimpia, amelynek első kvótaszerző versenye volt a mostani, és a két győztes, az olasz Claudia Corsini és Andrejus Zadnieprovskis már megváltotta repülőjegyét a hellén fővárosba. És hogy mi a múlt? Az a 75 év, amely a magyar öttusázás mögött van. Az esemény ugyanis tisztelgés volt az ősök előtt, ezt szolgálta az a vasárnap esti hajókirándulás is, amelyre meghívást kapott mindenki, aki valamilyen formában sokat tett a magyar öttusáért, azaz minden olimpiai, világ- és Európa-bajnok, no és a jeles szakemberek.
Egy pavilonban a Magyar Posta - kedves gesztusként - alkalmi bélyegzéssel látta el azt a képeslapot, amelyen a legendás lovasedző, Tóth Béla látható, amint az öttusakirály Balczó András edzését irányítja. (A képeslap szintén a Világkupa-döntő alkalmából készült.)
Tóth Béláról más módon is meg akarnak emlékezni az utódok: az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert csapat tagja, Kovácsi Aladár kezdeményezte, hogy a Nemzeti Lovardában állítsák fel a kitűnő lovasedző szobrát.

FM, Nemzeti Sport 2002.08.12.

ÖTTUSA

KÉPEK

 

 
LINKEK