Vannak nagy hagyományokra visszatekintő sportcsaládok, ahol több generáció is sikeres olimpikon volt. De olyan, ahol egy generáción belül akár négyen is esélyesek legyenek az ötkarikás részvételre, talán csak egy akad. Rendhagyó módon a lányok neve után ismerjük őket, mert a fiúk úgymond, beházasodtak, így aztán nyugodtan hívhatjuk a négy öttusázót, a Simóka Bea-Kállai Ákos házaspárt, és a Simóka Nóra-Kovács Gergő szerelmespárt Simóka családnak. Fiatalok valamennyien, huszonévesek. Válogatottak mindnyájan, nagy terveik vannak. De, nemcsak az öttusában. Beáék április végére várják a gyereket, ezért az idei lesz az utolsó utód nélküli karácsony. Nóra jobb térdét a héten megműtötték, így már az olimpia utáni második operációján van túl. Ez pedig, akár tetszik, akár nem, a karácsonyát nehezebbé teszi. De mindezek ellenére - mint mindig - szép lesz a karácsony a Simóka családban.

Nóra díszít, Bea főz

A helyszín a szülők lakása, mindig is itt töltötték a szentestét. Bármelyikük, bárhol lakott, a közös fa ott állt, huszonnegyedikén este a családtagok alatta helyzték el az ajándékaikat. A fa sorsa Nóra kezében van, ő felel a szépségéért. Ô díszíti és e tisztsége alól még a műtéte sem mentheti föl. "Legfeljebb féllábon ugrálok a fa körül. Meg különben is, Beának nincs elég esztétikai érzéke ehhez a szép munkához" - fordul nevetve a nővére felé.

Hölgyek, elegánsan. Nóra (balról) és Bea ügyel a részletekre

"Korábban ketten díszítettünk, de én egy ideje a lustaságom miatt leszoktam róla, így maradt a húgom. - magyarázza Bea. - Érdekes, de már régóta nincs csúcsdíszünk. Valamikor eltört, és azóta nem vettünk újat. Egyébként én sem leszek munka nélkül, segítek anyunak főzni.

A szülők rendszerint imádják gyerekeik keze munkáját, ami meglátszik a Simóka-karácsonyfán is. Nagy szeretettel rakosgatják fel még ma is a lányok általános iskolás korában ragaszgatott, hajtogatott papírokat, meg a sókerámia díszeket.

"Az igazat megvallva, mára lepusztult állapotba kerültek ezek a remekművek" - vallja Bea, de ez a szülőket egy cseppet sem zavarja. Az édesanya, Edit szerint a lányai igazi tündérek. Ezek után érthető a régi díszek tisztelete"

Nóra elég sokáig hitte, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Akkor derült ki számára az igazság, amikor mindketten biciklit kaptak ajándékbaÉ

"Abban az évben, először és utoljára, a gyerekszobában állt a karácsonyfa, mert a nappaliban voltak a bringák. Én kaptam a kempinget, Bea pedig egy nagy Csepelt. Apuval azonnal ki is próbálták, de én nem mehettem velük, mert nagyon hideg volt. Akkor a Hegedűs Gyula utcában laktunk, de a zimankó miatt ők sem jutottak messzebb az Országháznál." - meséli Nóra.

Az ajándék a lényeg

Annak, hogy kikerült a gyerekszobából a fa, szerepe volt annak is, hogy akkor az ünnep első napjára már egyetlen egy szaloncukor sem volt a fánÉ A lányok mindet leették, majd visszacsomagolták a papírba a nagy semmit. "Apu is evett belőle!" - árulkodik Bea, csökkentve a saját bűnüket. Azóta nem raknak szaloncukrot a fára, aki akar, vehet az asztalon lévő tálkából. A fáról tehát nem lehet nassolni, bár tegyük hozzá, a faragásával, a megvásárlásával már nincsen gond. Ugyanis műfát állítanakÉ

"Apu idegbeteg volt már a fa körüli hercehurcától, ezért néhány éve van műfánk. Ránézésre olyan, mintha igazi ezüstfenyő lenne, anyu be szokta fújni erdei illattal, ezért aki nem tudja, talán észre sem veszi. Csak egyszer sikerült rosszul a díszítés, amikor műhó is került a gallyakra. No, olyant többé nem csinálunkÉ" - meséli apja és a műfenyő történetét Nóra.

Az igazi felhajtás persze az ajándékok körül alakult ki. Bea kiskorában rendszeresen előre kikutatta, hol vannak elrejtve a meglepetések, mindent megtudott. Még a legapróbb lyukba is behatolt a cél érdekében, sőt, képes volt a Mikulás-csomagokat is kibontani, nehogy lemaradjon valamiről.

"Pedig az szent dolog volt - magyarázza az érintett -, de egyszerűen nem bírtam ki."

"Én sohasem mertem volna ilyet csinálni - vallja be Nóra - inkább megpróbáltam finoman érdeklődni, kiszedni a titkokat, de sohasem sikerült, sikerül. Hiába vagyok biztos valamiben, a végén mégiscsak meglepetés lesz a vége. Legutóbb is, meg voltam győződve arról, hogy születésnapomra órát fogok kapni Gergőtől. Előtte egy hétig nyaggattam, hogy vallja már be, aztán a végén kiscica lett belőle.''

Az ajándékvásárlás persze a lányok kedvére való, jártasak is benne.

"Nagyszerű ajándékokat szoktunk választani egymásnak, ez tényleg igazi ünneppé teszi a szentestét - dicsekszik az egyik fő vásárló, Bea. - Mindenkinek el szoktuk találni a vágyát, egyedül anyuval nehéz a dolgunk, mert neki egyszerűen mindene megvan. De azért csak összehozunk neki egy-egy szép ruhát, parfümöt vagy fülbevalót. Tavaly összegyűjtöttük az aranyköpéseit, és díszkötésben átadtuk neki. Ilyenek szerepeltek benne: ?Kislányom, ne legyél kishitű. Olyan szép arcod van, hogy bármikor elmehetnél molettnek!= Vagy, hogy ?Hányszor mondtam már neked, hogy amikor beülsz a kocsiba, kösd föl magad!="

"Régebben mindig közös ajándékot vettünk a szüleinknek, de már vagy két éve külön-külön vásárolunk. A közös vásárlás azt jelentette, hogy mert nekem még nem volt pénzem, Bea fizetett, de a csomagon mindkettőnk neve szerepelt ajándékozóként. Amióta azonban nekem is van keresetem, igyekszem kitenni magamért. Tavaly tudtam először önállóan cselekedni. Minden pénzemet ajándékokra költöttem, nagyon élveztem" - mondja Nóra.

"Most is az a táska van nálam, amit tavaly kaptam a húgomtól - mutat rá a szürke retiküljére Bea. - De kaptam tőle rengeteg ruhát is. Nem volt nehéz dolga, nagyjából azonos a méretünk, egymás cipőit is hordhatnánk. Nem ritkaság, hogy karácsony előtt egy hónappal már megvannak az ajándékok, aztán csak várjuk, várjuk, hogy végre átadhassuk. Apunak könnyű meglepetést szerezni, mert nagyon tud örülni egy-egy blues-, vagy jazz CD-nek.

Simóka Bea és az ifjú férj, Kállai Ákos. Tavaszra már hárman lesznek

A nagy kérés

A szentestét együtt töltik, ilyenkor tényleg csak egymással vannak elfoglalva. A televíziót tilos bekapcsolni, csupán halk karácsonyi zene szól.

Az ajándékok átadása külön forgatókönyv szerint zajlik. Mindig az édesanya kezdi. Megfog egy csomagot, és átadja a címzettnek. Mindenki megnézi a meglepetést, együtt örülnek, majd az illető folytatja a húzást. Ez eltarthat akár két órán át, a hangulat egyre csak fokozódik. Igaz, ebből átmeneti kellemetlenség támadhat, hiszen csak a szerencse határozza meg, kire mikor kerül sor.

"Amikor Ákos először volt velünk szenteste - idézi fel a történetet a feleség, Bea -, jó sokáig nem került kézbe neki szóló ajándék. Jól nevelt fiú, ezért illedelmesen mosolygott, talán feszengett is az idő múlásával, mert azt gondolta, hogy megfeledkeztek rólaÉ De, úgy másfél-két óra múltán a nyakába szakadt minden."

Kovács Gergő, Nóra barátja a szent nap délelőttjén látogatja meg kedvesét, akkor ajándékozzák meg egymást. Neki is vannak otthoni kötelezettségei, ezért még nem csatlakozik az öttusa családhoz a halászléevéskor. Ünnepelnek persze közösen is, mert a klubjukban, a Honvédban is megtartják a karácsonyt.

A szentesték néha szentimentálisra, gyakrabban kifejezetten derűsre sikerednek. Egy azonban biztos, ilyenkor a sportról egyetlen szó sem esik. Akármilyen volt is az esztendő, bárhogy is szerepeltek a gyerekek, csak a szeretet létezikÉ

Simókáéké boldog, kiegyensúlyozott családÉ Korábban, 1989-ben volt egy vihar, egy nyári zápor náluk. A szülők elváltakÉ Még kicsik voltak a gyerekek, de Bea és Nóra egyaránt jól emlékszik az akkor történtekre. Talán nekik köszönhető, talán a szülők érzelmeinek, de a Simóka házaspár egy év után ismét egymásra talált. Nem házasodtak ugyan újra össze, de ismét úgy élnek, mint régen. Közös háztartásban, közös örömökkel, közös bánatokkal.

Ezek után Bea és Nóra a világ legtermészetesebb dolgát kérte csupán karácsonyi ajándékul a szülőktől:

Házasodjanak újra össze...

(gadácsi) , A színes Sport 2000.12.23.