-- Nagyon várom már a versenyt. Szeretnék túllenni rajta -- feleli Simóka Nóra, a Honvéd-Steffl húszéves öttusázója, amikor a kedden kezdődő budapesti junior-világbajnokságról faggattuk. -- Nehéz sorozat áll mögöttem, és már kezdek fáradni. Egészen pontosan nagyon fáradtnak érzem magam. Persze most már csak könnyített edzések várnak ránk, úgyhogy a rajtig megváltozik ez az érzés.

-- Ha már említette a zsúfolt programot: egy hónapon belül váltóban aranyérmes lett a felnőtt Európa-bajnokságon, aztán a junior-kontinensbajnokságon egyéniben és váltóban is a dobogó tetejére állhatott, csapatban pedig bronzérmet vehetett át. Számított ilyen éremesőre?

-- Egyáltalán nem. Tavaly év végén mind a két lábamat megműtötték, és az új idény a kihagyások miatt nem kecsegtetett sok jóval. A korábban műtött bal lábam teljesen rendben van, ám a jobb térdem a terheléstől fáj. Béres György doktor úr megállapította, hogy betokosodott a seb, és a verseny után majd rendbe teszi. Addig meg kibírom... Szóval a junior Európa-bajnokságon a váltóaranyban reménykedtem, az egyéniben azonban egyáltalán nem hittem. Bár címvédőként utaztam Ustí nad Labembe, nem hittem, hogy két egymást követő évben győzni tudok. De nagyon jól lőttem, száznyolcvanöt körrel életem legjobbját értem el, és utána a többi számmal sem volt gond. Még a lovaglással sem, pedig hasonló lovat kaptam, mint az olimpián, és a melegítőpályán megszenvedtem vele, aztán mégis összhangba kerültünk.

-- Az idén indulhat utoljára a juniorok között...

-- Tudom, mire gondol. Hogy az éremgyűjteményemből csak az egyéni vébéarany hiányzik. Nagyon jó volna aranyéremmel búcsúzni a korosztálytól. Bevallom, kicsit félek. Tudom, hogy esélyesnek tartanak, és valójában én is aranyat várok magamtól. Ezüstérmes már voltam, két éve, tehát csak az első hely jelentene előrelépést. Én mindent megteszek érte.

-- Segítséget jelent, hogy hazai közönség előtt kell versenyeznie?

-- Most mindenképpen. Az idén ugyanis minden világversenyt külföldön rendeztek, és másból sem állt az életem, mint csomagolásból, utazásból, kipakolásból. Végre nem kell vándorolni. No és a hazai környezet biztonságot is jelent, mert még ha a vártnál gyengébben is szerepel az ember, az is jobban elviselhető a család és az ismerősök körében.

(füredi), Nemzeti Sport 2001.07.27.