Az elmúlt hét végén rendezett székesfehérvári női Világkupa több meglepetéssel is szolgált. Például azzal, hogy egy egyiptomi versenyző, Omnia Fakhry végzett a második helyen, az aranyérmet pedig Vörös Zsuzsanna szerezte meg. Hogy miért számít meglepetésnek a világ- és Európa-bajnok Vörös győzelme? Mert bármilyen hihetetlen, hazai Világkupán korábban sosem sikerült nyernie a 25. születésnapját szombaton ünneplő kitűnőségnek.

-- A szombati nemcsak az első hazai Vk-sikerem volt, hanem az első Világkupa-győzelmem. Sokan nem akarják elhinni, pedig igaz, hogy hiába vagyok világ- és Európa-bajnok, Világkupát még nem tudtam nyerni. A legjobb eredményem egy bronzérem volt, amit még Darmstadtban szereztem három éve -- pontosít az Alba Volán versenyzője.

-- Hogyan lehetséges, hogy eddig nem tudott nyerni, és minek tulajdonítja a mostani első helyet?

-- Hogy eddig miért nem nyertem? Így jött össze... Úgy érzem, most a selejtezőben már "kiizgultam" magam, így a döntőnek nyugodtan vágtam neki, és ennek már a lövészetben meglett az eredménye, ugyanis 183 körrel megnyertem a számot. Persze, az is igaz, most jobb formában éreztem magam, mint a három hete rendezett madridi Világkupán, ahol ötödik lettem. Ez a verseny fontosabb is volt, mert beleszámít a világbajnoki válogatásba.

-- A lövészet után a páston is remekelt, hiszen 916 pontot szerzett, míg a nagy vetélytárs britek halványabbak voltak. Figyelte őket a verseny közben?

-- Nem, sosem szoktam figyelni az ellenfeleket, de még azt sem, én hogyan állok. Nem jó az, ha verseny közben számolgatni kezd valaki. Egyébként is, az öttusában az a mondás járja, hogy a lovaglásig nincs is értelme semmiféle latolgatásnak, mert ott képletesen és szó szerint is fejre állhat a mezőny.

-- Ezúttal is voltak akadályverések és csúnya esések is, ám ön a maximális, 1200 ponttal jött le a pályáról. Tudva azt, hogy az utóbbi időben ilyen-olyan okok miatt nem volt szerencséje ezzel a számmal, a mostani teljesítmény bizonyára visszaadta az önbizalmát.

-- Kicsit tartottam a lovaglástól, és nagyon szerettem volna fehérvári lovat húzni, hiszen azokat ismerem. Nem sikerült, de mégsem keseredtem el, ugyanis Rebellist kaptam. Azt a lovat, amellyel két éve a székesfehérvári Európa-bajnokságon aranyérmes lettem. Szóval, azért ismertem a lovat, tudtam, hogy kell vele bánni. A hibátlan produkció valóban jót tett a lelkemnek.

-- A futás előtt már megnyugodhatott, hiszen fél perccel vezetett az egyiptomi versenyző előtt, a brit "futógép" Harlanddal szemben pedig másfél perc volt az előnye.

-- Az egyiptomi képességeit nem ismertem, de gondoltam, hogy elég lesz az előnyöm. Abban viszont biztos voltam, hogy Harland nem tud befogni. Nem adtam ki mindent magamból, maradtak tartalékaim, de azt nem tudom, ha kellett volna, mire lettem volna képes. Most ennyi kellett a győzelemhez.

Nemzeti Sport 2002.04.30.