Még el sem kezdődött a vb, máris sikerült a mieinknek, egészen pontosan az 1983-es születésű Varga Dánielnek az első tapsot kiváltania. Fórgyakorlás, védekező pozícióban az amerikai együttes, a sok szemlélődő között a görög válogatott, a vízilabda-bizottság (TWPC) emberei, és néhány uszodába tévedt munkásember. Amikor az ifikkel alig pár napja Eb-aranyat nyert pólóshoz (a hageni csapatból egyedül ő verekedte be magát a juniorok közé) került a labda, kezdődött a varázslat. Jobbra-balra, fel-le, körbe-körbe, és még ki tudja milyen irányban járt táncot Varga keze, majd pillanatok alatt egy kifacsart mozdulattal az egészet lereagálni képtelen védő, és a mukkanni sem bíró kapus között a kapuba vágta a megszárított labdát.

Hm...

Felszisszentek a jelenlévők, ki csettintett, ki összeütötte tenyereit, az ifikapitány, Godova Gábor viszont csak mosolygott. Ő tudja, mire képes ez az istenáldotta tehetség...

És persze a többiek. A többiek, akik egy végtelenül szerencsétlen lüneni nap után megfogadták, itt, Isztambulban, másként lesz minden. Egy éve a junior Eb-n jó játékkal sem sikerült legyűrniük a jugoszlávokat, ami azok után, hogy a spanyolok még ezt megelőzően kihasználták Szívósék pillanatnyi dekoncentráltságát, végzetesnek bizonyult.

Sírásra görbült szájak hebegték akkor, ez így nem mehet tovább. Ötödik helyen zártak. Ismerős eredmény az előző évi kuvaiti vb-ről.

"Törökországban azért is megmutatjuk!" - mondták a kiesést követően, és ismételték meg azóta százszor. Ezeknek a srácoknak jóformán egyetlen meccs sem volt olyan fontos az utóbbi tizenkét hónapban, egyetlenegy meccsre sem gondoltak annyit, mint a junior-vb-re. Az idő eljött, most lehet, most kell bizonyítani.

"Figyelem, nem az olaszokra, a kanadaiakra tessenek koncentrálni! A csúcsra éréshez az összes lépcsőfokra fel kell lépni. Óriásit lehet esni, ha csak egyet is kihagy bárki. És ha már a lépcsős hasonlatot említettem: felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ez nem mozgólépcső, itt menni, haladni kell! Varga Dani kivételével mindenkinek az utolsó korosztályos versenye, az utolsó lehetősége. Hadd ne mondjam, milyen jó ajánlólevél lenne egy aranyérem..." - tüzelte fiait a csütörtöki tréning előtt a Akgün Hotel halljában az első világversenyes kapitány, Merész András. A tizenhárom srác - Baráth, Jászberényi (kapusok), Haufe, Szűcs, Bánhidy, Kovács O., Paján, Ferkó, Kis G., Suti, Szívós, Varga D., Weszelovszky - "ette" a szavakat, lent az uszodában a csempék (amelyek végül épségben kibírták a medicinlabákat...) tudnának arról beszélni, milyen az, amikor ég a bizonyítási vágytól a magyar vízilabdás.

Hála istennek az autóbalesetet szenvedett Szívós Márton, Paján Viktor kettős is a többiekkel készült - a két kulcsjátékos az orvos, dr. Gábor Antal szerint a második hétre, a rázósabb, kieséses meccsekre nyugodt szívvel beállítható. Mint ahogy nyugodt a szíve az utánpótlás-igazgatónak, a fiúkat ízig-vérig ismerő Kemény Ferencnek is, aki "Gyerekek, én tudom, hogy meg tudjátok csinálni, bennetek van, ha megfelelő alázattal játszotok, sikerülnie kell!"- mondattal izzította tovább a parazsat.

A lüneni este (ahol a legvégén pont Varga Dani hibájából lőtték a jugók a mindent eldöntő gólt...) óta tudjuk: javítani sosem késő - csak 2001. augusztus 19-e után...

A csoportbeosztás

A-csoport: Kazahsztán, Jugoszlávia, Argentína, Egyiptom, Egyesült Államok, Venezuela. B-csoport: Dél-Afrikai Köztársaság, Németország, Spanyolország, Oroszország, Új-Zéland, Horvátország. C-csoport: Ausztrália, Szlovákia, Görögország, Szíria, Brazília, Irán. D-csoport: Olaszország, Magyarország, Mexikó, Törökország, Kanada, Kuvait. (Csoportonként az első négy helyezett jut tovább, aztán végig egyenes kiesésben folytatódnak a küzdelmek.)

A mieink csoportmeccsei

Augusztus 10., péntek: Kanada 13.45 (magyar idő szerint).
Augusztus 11., szombat: Olaszország 19.15.
Augusztus 12., vasárnap: Kuvait 15.
Augusztus 13., hétfő: Mexikó 16.45.
Augusztus 14., kedd: Törökország 18

AZ, Nemzeti Sport 2001.08.10.