D-csoport, 1. forduló

MAGYARORSZÁG-KANADA 19-4 (3-0, 4-0, 8-2, 4-2)

Ataköy nyitott uszoda, 100 néző. V: Szadekov (orosz), Martínez (venezuelai)
Gól - emberelőnyből: 6/4, ill. 6/2

MAGYARORSZÁG
Baráth, HAUFE 3, SZűCS 2, Kovács O. 2, KIS G. 3, Weszelovszky 1, BÁNHIDY 3
CSERE: Suti 1, VARGA D. 3, Ferkó, Paján 1, Jászberényi (kapus)
Szövetségi kapitány: Merész András

KANADA
Garwood, Dorland, Mitchell 4, Cosic, Earle, Uni, Lark
CSERE: Wood, El-Sakkaray, Allan, Stein, Feltham
Szövetségi kapitány: Michel Roy

"Immediately!" (vagyis: azonnal!) - váltott morgósabb hangnemre Kemény Ferenc. Már mintegy negyed órája kérlelte szépen a sofőrt, a köréje gyűlt szervezőket, szállítsák vissza szépen a lakhelyére a magyar válogatottat, az Akgün Hotelbe, de azok csak nem akartak engedelmeskedni. A fentebb említett utasítás sem járt sikerrel, így az utánpótlás-igazgató kénytelen volt visszamenni az uszodába, és ott kiharcolni rajtengedélyt...

Mindeközben a kisbuszban aszalódott a társaság, amely azt megelőzően Kanada válogatottja ellen vívta első csatáját a világbajnokságon. A start egyébként nem indult zökkenőmentesen - mindezt természetesen ne magára a meccsre tessenek érteni. Először is itt volt Gianni Lonzi, a nemzetközi szövetség olasz mindenhatója - s ha már itt volt, rögtön némi életjelt is adott magáról. A csapatok felsorakozásánál vöröslő fejjel kérte ki magának, hogy a mi 3-as számú játékosunk kezében egy kulacs is éktelenkedik. Talán ha a tűző napon kicsit gyorsabban lezavarták volna a ceremóniát...

Mindazonáltal Lonzi megnyugodhatott, Bánhidy András, látván a feléje integető kezeket, félretette itókáját.

A találkozón aztán Bánhidy hamar "túltette magát" mindezen, gyors volt, lefordult, átlőtt, rendkívül hasznosan vízilabdázott. Az ellenfél huszonnyolc percig járt a magyar pólósuliba (csupán egyetlen valamire való játékosa, Mitchell ment át a vizsgán): Szűcs Levente parádés szerelései, lefordulásai, Kis Gábor erőtől duzzadó centerjátéka, a nyitógólt - micsoda bombagólt! - szerző balkezes, Haufe Tamás megúszásai, vagy Varga Dániel végtelenségig kilóbált lövései egyaránt megemészthetetlen tananyagot jelentettek a nebulóknak. Kapusainknak nem sok dolguk akadt (a kezdő, Baráth Ferenc amit kellett, megfogott), azaz ahogy vártuk, könnyed, laza edzőmeccs jelleget öltött a kora délutáni összecsapás.

A spanyol-orosz meccs után (mint kiderült, a sofőr csak az esti megnyitó utánra tervezte munkáját...) végül "hazaengedték" a csapatot, amelyre szombaton máris a csoportrangadó, az olaszok elleni ütközet vár. S hogy milyenek a taljánok? Jók. A felnőttek között is bemutatkozó Felugo, Dicostanzo és Mistrangelo fémjelezte együttest a fedett uszodában a Kuvait elleni mérkőzésén leste meg két kapusunk. Az első negyed végéig. 11-0-nál inkább visszamentek a nyitottba.

Azonnal.

Mestermérleg

Merész Adrás: - Átestünk a tűzkeresztségen, túléltük. Jöhetnek az olaszok.

Michel Roy: - Kisebb különbségű vereséget szerettünk volna kiharcolni. Ám így is továbbjuthatunk.

Iráni nem

Irán borított mindent. Várták, várták válogatottját, de az csak nem akart megérkezni. A FINA delegátusai a fejüket fogták, állítólag ilyet még ők sem láttak. Így a C-csoportban "csak" öt csapat szerepel, a meccsek időpontjai több helyütt változnak - miközben a két "nagyhatalom" Szíria és Brazília jelenlévői a tenyerüket dörzsölgették: egyikük garantált továbbjutó. Az edzéseiket látva már ez is nagy csoda...

AZ, Nemzeti Sport 2001.08.11.