Így csendesedik el a siker hangja... Az atlantai olimpián több mint négy éve nyert aranyérme után "a vízcsapból is Kiss Balázs folyt". A veszprémi kalapácsvető sérülés miatt tavaly nem indulhatott el az olimpián Sydneyben, ezért az elmúlt hónapokban csend veszi körül. A VEDAC atlétája az elmúlt héten Los Angelesben járt.

Miért repült a világ másik felére?
- Orvosnál voltam.

Közelebb nem talált?
- A Los Angelesben élő professzornál voltam, akit sajnos már jól ismerek, korábban is kezelt. Megvizsgálta a sérülésemet, akupunktúrás kezelést kaptam a nyakamra. Ez sokat használt, és ha itthon is találok megfelelő szakembert, akkor ezt folytatom.

Ezek szerint még mindig nem teljesen egészséges?
- Tavaly nyáron nyakizomszakadásom volt, emiatt kellett lemondanom az olimpiai indulásról. Egyébként már nem érzek fájdalmat, de a dobásoknál a nyakam még mindig érzékeny.

A korábbi évekhez képest hol tart a felkészülésben?
- Nem hasonlítanám a korábbi évekhez, mert most teljesen más menetrend szerint készülök. A legfontosabb célom, hogy teljesen egészséges legyek, és augusztusban a világbajnokságon érjem el a csúcsformámat, ezért két hónappal eltolódik a felkészülésem, amit máskor márciusban szoktam csinálni, azt az idén majd csak májusban teszem. Mindent a jó világbajnoki szereplésnek rendelek alá.

Közben a hazai riválisai Dél-Afrikában edzenek, vagy Szombathelyen a téli versenyeken hetvenhat méter körül dobnak.
- Ez engem nem zavar, csak magamra figyelek. Szerencsére enyhe tél volt, így Veszprémben is megfelelő körülmények között tudtam edzeni. A hét elején visszatért télnek viszont nem örültem, kedden például hóviharban edzettem.

Magányos farkasként. Nem hiányoznak a társak?
- Ezt én már megszoktam Amerikában is, igaz, ott egy csoportban edzettem, de külön úton jártam. Amikor havas volt a pálya Veszprémben, akkor az edzésen kidobtam hat kalapácsot, majd felhúztam a csizmámat, kimentem a pályára, összeszedtem a kalapácsokat, és egyszerre húztam vissza a dobókörhöz. Az edzéseken mindig ott van Szabó Ernő, akivel a szakmai kérdéseket meg tudom beszélni.

Fizikailag hogy van?
- Jól. Egyre erősebb vagyok.

És lelkileg?
- Az olimpiával már nem foglalkozom, csak előre tekintek. A négy hónapos kényszerpihenő jót tett a lelkemnek. Vasárnap vendégként részt vettem testi fogyatékosok egy versenyén, s őszinte csodálattal figyeltem ezeket a fiatalokat, akik súlyos betegség után is százszázalékos erőbedobással tudnak küzdeni. Ilyen elszánt akarok lenni ebben az évben.

Ez méterekben mit jelenthet a versenyeken?
- Ilyesmikről én nem szoktam beszélni. Úgy tervezem, hogy a világbajnoki válogatóviadalokon kezdek el majd versenyezni. Az olimpiai eredmények is azt mutatták, nyolcvan méteren felüli, stabil forma kell ahhoz, hogy az embert ne érje kellemetlen meglepetés, például egy világbajnoki selejtezőn.

Salánki Miklós, A Színes Sport 2001.02.22