Kiss Balázs ismét dobókörbe áll
Nagy meglepetést okozott
kalapácsvető olimpiai bajnokunk, amikor lemondta a Sydney szereplés,
de akkor ő a jövőjére gondolt arra, hogy szeretne még sokszor
versenyezni, nem csak egy nagyot dobni. Kiss Balázsnak van még
néhány dobása, most például Japánban, mert oda utazik ezen a héten
versenyezni.
Lassan a szabadtéri versenyszezonban
vagyunk, s te azt mondtad az év elején, hogy ekkorra már ismét
verseny kész leszel. Hol tartasz a felkészülésedben? Éppen
útban vagyok a repülőtértre, Japánba utazom egy Grand Prix
versenyre. Igaz nem GP. szám idén a kalapács, de ez egy jó próba
lesz.
Azt is mondtad, hogy csak akkor állsz versenybe, ha
a régi Kiss Balázs vagy.
Nem mondhatom, hogy nem mondtam
ilyet, készülőben vagyok, de van még dolog. Tartom magamat annyira,
hogy még így is elvállaljak egy versenyt, meg most szükségem van
arra, hogy szokjam a versenyhangulatot. Több mint fél éve nem
versenyeztem, kizökken az ember a jó kis ritmusából, ami a
versenyekhez elengedhetetlen, ezt szeretném visszaszerezni. Már nem
először hívtak meg erre a versenyre, de tavaly nem tudtam részt
venni a nyakam miatt, idén viszont nem akarom kihagyni.
Hol tartasz most méterben?
Nem szoktunk erről
beszélni, nem szerencsés, ha dobra veri az ember, hogy éppen hol
tart. A versenyeken, még egy korai felkészülési időszakban is
kijöhet egy-két jó dobás, de egy folyamatos megfelelő
teljesítményhez idő kell, türelem.
Akkor úgy kérdezem,
hogy elégedett vagy e azzal a szinttel, amit a gyógyulásod óta
elértél?
Kell még munka ebbe gazdagon, meg egy érdekes
felismerést hozott a tavasz; elkezdtem érezni a koromat.
Ne viccelj, te voltál az egyik legfiatalabb a
mezőnyben!
Csak voltam, rövidesen belelépek a harmincba
és érzem ezt. Feltűnt, hogy lassabban regenerálódom, mint régebben.
Többet kell járnom masszőrhöz, ami '96-ban és az előtt, szinte szóba
se került. Úgy éreztem akkor, hogy korlátlanul terhelhető vagyok,
persze csak képletesen. Akkor még egy mohóifjú volta, most már
sokkal jobban megnézem, hogy mennyit és mit teszek, mennyit pihenek.
Úgy gondolom, hogy így is elérhetem az amit szeretnék.
Kialakult már benned az éhség a győzelemre, szeretnél már
megint nyerni?
Inkább a versenyzés iránti vágy van
bennem, a hangulata hiányzik, az izgalma, ha meg ez teljesítménnyel
is párosul szavam sem lehet egyenlőre. Tudom, hogy például Annus
Adrián már most 82 m-t dobott, de én azt a 3 hónapot szeretném
megfogni, amikor a leghatékonyabb vagyok. Körülbelül ennyi az az
idő, amíg fenntartható a jó forma. Nekem is volt olyan éven, hogy
májusban nagyokat dobtam, de kiderült, hogy nem lehet ezt fent
tartani egész évben. Nem csak egyszer akarok jót dobni, hanem egy
időszakában, a legértékesebben, az évnek és ez még nem jött el. Majd
június - július fordulója táján, amikorra mások, már vissza is
eshetnek, persze az is lehet, hogy ők akkor is jól dobnak majd, de
erre kicsi az esély. Meglátjuk rövidesen, hogy ki gondolkodik
helyesen.
Kell e még hordanod a nyakvédődet?
Igen, kell. Valószínűleg ez mindig így lesz most már. Nem
olyan régen volt egy álmom, amiben nélküle dobálgattam. Felriadtam,
hogy nem lehetek ilyen felelőtlen, eszembe jutott a fájdalom, az
elmúlt fél év kinlódása, nagyon rossz volt.
Van-e
valamilyen határidő, amikorra el kell készülnöd?
Az
adott időszakban az összes verseny fontos, nem lényeges nekem
annyira, hogy nyerjek, sokkal fontosabb, hogy jól versenyezzek. Én
már megnyertem a magam nagy versenyét. Egyenletes jó forma, ez a
célom és megint a régi Kiss Balázs leszek.
Sportonline, 2001.05.08.
|