- Milyen érzés teli hassal mérlegre állni?

- Szenzációs - válaszolta Bárdosi Sándor, a sydneyi olimpia nyolcvanöt kilós ezüstérmese, aki az isztambuli kontinensbajnokságon tett balul sikerült hetvenhat kilogrammos kitérő után a brassói Román Nagydíjon ismét régi kategóriájában indult, és ezüstérmet szerzett. - Az ember kellemesen megvacsorázik, aztán elsétál a mérlegelésre, ahol látja azt a sok beesett arcú pofát. Ez a kedvenc részem a versenyeken.

- A hangjából kihallik, nem szeretett fogyni.

- Ki szeret? Csak az tudja, mit élünk át ilyenkor, aki már próbálta. Ez nem olyan, mint amikor valaki kihagy egy-két vacsorát, mert derékban szorítja a nadrágja.

- Úgy tűnik, súlyával együtt a hangulata is lassan a régi lesz.

- Pedig most meglehetősen rossz passzban vagyok. Édesanyám beteg, s ez erőteljesen kihat a lelkiállapotomra. Sokkal ingerültebb vagyok, mint általában - meg is látszott a brassói teljesítményemen.

- A döntőig nagyon sima verseny volt.

- De a fináléban ismét elborultam. Kaptam egy nyakast a töröktől, persze rögtön visszaadtam, a bírók pedig csak ez utóbbit látták. Mire feleszméltem, már két ponttal ment az ellenfél.

- Ezek szerint a bírókat okolja a vereségért?

- Szó sincs róla! Az a baj, hogy túl sok az önbizalmam, mondhatni túl nagy a pofám. Aztán amikor egy bizonyos ponton már túllépek, jól elvernek. Tíz meccsből mondjuk háromszor kikapok, kétszer biztosan a nagy arcom miatt.

- Szóval jókor jött az újabb pofon?

- Minden pofon, amiből tanul az ember, jókor jön. Csak az nem jó, ha túl sok van belőlük. Akkor már nem léleképítő, hanem -romboló hatása van. De inkább most verjenek meg, mint a világbajnokságon. Nem is baj, ha azt hiszik rólam, hogy kakaós tekercs vagyok... Majd, ha a vébén meg akarnak enni, kiderül, szúrom a torkukat...

- Nagyon ki akarja köszörülni az isztambuli csorbát.

- Nem merek jósolgatni, fogadkozni meg teljesen fölösleges, hiszen ki az a hülye, aki nem nyerni megy egy világbajnokságra. De nagyon szeretnék érmet hozni New Yorkból!

- Ha jól tudom, a szent cél érdekében már meg is tette az első lépéseket.

- Kedden délelőtt elkezdődtek a válogatott keret edzései. Igaz, ez még nem a közvetlen világbajnoki felkészülés, inkább csak olyan ráhangoló jellegű.

- A július vége viszont már keményebbnek ígérkezik.

- Vár minket Szlovákia! Kellemes környezet, kényelmes szállás, gyönyörű hegyek...

- Amikre öröm lesz felfutni...

- Így van. Alapozunk egy jót, aztán irány a Lengyel Nagydíj. Szerény véleményem szerint jól elvernek majd minket, hiszen Komáromi Tibi biztosan meghajt előtte bennünket.

- Még jó, hogy rá tudott pihenni a felkészülésre.

- Túl sok időm nem volt, de kellemesen telt. Lent jártunk a horvát tengerparton, még a búvárkodást is kipróbáltam.

- Szemüveggel műanyagpipával?

- Ennél azért komolyabb volt. Van egy búvár ismerősöm, aki odaadta a felszerelésének egy részét.

- Micsoda könnyelműség!

- Jött velem mindenhova, megmutatta, mit hogyan kell csinálni, ráadásul csak olyan részeken engedett merülni, amely teljesen biztonságos volt. Nagyon tetszik a dolog, úgyhogy amint lehetőségem lesz rá visszamegyek. Igaz, kicsit költséges sport.

- Reménykedhetünk tehát, hogy nem fordít hátat a szőnyegnek, holmi tengeri csillagok és korallok kedvéért.

- Jó dolog lent úszkálni a mélyben, de sokkal jobb fent állni a dobogón...

Nemzeti Sport 2001.07.11