Néhány hete elkezdődtek a versenyeitek, hogyan állsz most?

Köszönöm jól, nyertem.

Mi volt a tét?

A májusi világbajnokságra szóló válogatóverseny volt a legutóbbi, nekem ugyan nem kimondottan volt érdekes, hiszen a tavalyi eredményem alapján biztos utazó vagyok. Edzésnek tekintettem, elég jól lőttem, de ez a teljesítmény még nem sokat jelent erre az évre, hiszen az olimpia óta szinte csak most vettem először fegyvert a kézembe.

Hogy történhetett ez meg?

Az olimpiára tettem fel az egész évet, sőt az azt megelőzőt is. Érdekes, hogy az olimpia után óriási ürességet éreztem magamban. Egyszerűen nem kívántam a fegyvert a kezembe, hiszen tavaly rengeteget lőttem, nagyon sok versenyen és edzésen vettem részt és az olimpia kiszedett belőlem úgymond mindent.

Elveszett a cél?

Akkor egy pillanatra igen. Az olimpia után iszonyatosan nagy üresség következett be, de aztán jött a sikert övező mámor. Így nem volt idő azon gondolkodni, hogy most mi következik. A pihenőidőszakban aztán leülepedtek az élmények, átgondoltam a dolgaimat, és egy teljesen új szakasz kezdtem az életemben.

Mennyire lehet megemészteni a sikert?

Szerencsés alkat vagyok, én nem ellenségeket szereztem azzal, hogy sikert értem el, hanem rengeteg barátot és nagyon-nagyon sok kedves új ismerőst. Ugyanakkor, úgy gondolom, nem változtattam meg az eredmény hatására, ha lehet, még szerényebb, de nem álszerényebb(!) lettem. Továbbá, sokkal boldogabb vagyok, ugyan eddig is boldog ember voltam, hiszen nagyon jó családom van, nagyon jó emberek vesznek körül.

Nem volt hosszú a szünet az olimpia óta?

Kényszerhelyzetben vagyunk, hiszen a téli időszakban nem tudunk edzeni. Ez a sportág abszolút szabadtéri, ezért télen mindig leállunk, csak fizikai felkészülést végzünk. Ez az év azonban különleges, mivel április 22-én már világkupánk lesz és május elején van a világbajnokság. Korán neki kellett állnunk -ha hidegben is- az edzéseknek. A hétvégi eredményemből úgy tűnhet, hogy ott folytathatom, ahol abbahagytam Ausztráliában, de nem így van. Ilyenkor mindíg jön egy kisebb visszaesés, amire persze keményen rá kell edzeni. A hűvösebb idő miatt, azonban jobb, ha csak koncentrálok, az összpontosítást gyakorlom. Ezt csak az értheti, aki ismeri a lövészetet. Nincs értelme a hidegben szétrázatni az izmokat a lövés eröltetésével.

Kik az itthoni ellenfeleid?

Két csapattársnőm, Göbölösi Ibolya és Vasvári Erzsébet, aki egyben a szövetségi edző is. Nagyon jól megvagyunk egymással, hiszen a versenyeken egymással, egymásért versenyzünk.

Úgy hallottuk, hogy van egy saját lőtered?

Sajnos nem a sajátom. Budaőrsön van egy, már 30 éve működő lőtér, amit most én működtetek. A klubom, mivel pénzzel nem tud segíteni, azzal támogat, hogy bérbeadják nekem és én hasznosítom. Lövetek és felkészítek leendő vadászokat a vizsgáikra, illetve a már gyakorlott vadászokat segítem lőtudásuk csiszolásában. Az ebből befolyó összeget fordítom a korongvásárlásra, rezsire, a versenyekre való nevezési díjak befizetésére, mivel a hazai versenyeket is saját zsebből kell finanszírozni. Nincs okom panaszra, hiszen nagyon örülök, hogy ezt a dolgot csinálhatom. Kint vagyok a levegőn és oktatni is szeretem az embereket. Most viszont a versenyeken van a hangsúly, hiszen mindjárt itt a VB.

Sportonline, 2001.04.19.