A keddi nap legnagyobb magyar esélyese a 69 kilós súlyemelőnk, Márkus Erzsébet volt. Már az előzetes esélylatolgatások jó eredményt sejtettek, hiszen a ranglistán szombathelyi emelőnél csak a kínai junior-világbajnoknak Lin Vej-ningnek volt jobb eredménye, igaz, ő 12 kilóval ért el többet az idén, a 252 kilós eredményével vezette a ranglistát. Mögötte a bolgár Trendafilova és Márkus állt, egyaránt 240-240 kilóval. Ezek a tények pedig rendkívül szoros versenyt ígértek.

- Reálisan tekintve az aranyra nincs esély, ehhez nagyot kell rontania a kínainak, vagyis ki kellene esnie. Erre pedig nincs sok esély - mondta dr. László Imre, a Magyar Súlyemelő-szövetség elnöke. - A végő helyezéstől függetlenül azonban jó eredményt várok Erzsitől. Olyant, amelyre büszkék lehetünk majd később is.

Márkus Erzsébet gyakorlatilag hazai közönség előtt versenyezhetett, hiszen a lelátókon, a néhány ausztrál és indiai nézőn túl szinte csak magyarok ültek.

Már mindenki befejezte a szakítást, még a nagy rivális Trendafilova is, amikor Márkus, Lin és az indiai Mallesvari kezdte el dolgoztatni a lapozókat. A magyar és az indiai egyaránt 105 kilót kért, Lin eggyel feljebb ment, 107.5-töt tétetett a rúdra. Mindhárman teljesítették. A második gyakorlatnál Márkus teljesítette a 110-et, akárcsak a kínai. A dobogón elért teljesítményüket nézve egyformán álltak - és mégsem. Az esélyesek között ugyanis Erzsébet mérlegelt a legtöbbel, 68.52-vel, ami azt is jelentette, hogy egyenlő teljesítménynél hátrányban volt a többiekkel szemben, amiből az következett, hogy neki mindig följebb kellett menie 2.5 kilóval, ha az élre akart kerülni.

Nos, a szakítás harmadik körében ez sikerült is neki. Lin alulmaradt a 112.5-tel szemben, a magyar lány viszont megbirkózott a súllyal, ami nemcsak a szakításban elért győzelmet jelentette, hanem azt is - bizony nem gyakran írhatunk le ilyen örömteli hírt mostanában - , hogy világrekordját is megünnepelhette a lelkes magyar közönség előtt. Mivel az indiai nem jutott tovább a 110-nél, Márkus az első helyről várhatta a második fogást, a lökést.

Az a bizonyos szép helyezés egyre inkább kézzel fogható közelségbe került. A nagyok - s ezúttal nem csupán a három eddig emlegetett hölgyre gondolunk - 125 és 132.5 kiló között kezdtek "szállingózni" a dobogóra. A számunkra természetesen az volt a legérdekesebb, hogy vajon mikor jelentkezik az első gyakorlatára Márkus. Nos, tapadva az indiaira, 125-ön nyitott, gyönyörű, tiszta gyakorlattal. A kínai Lin 132.5-öt kért, ami azt jelentette, hogy visszavette a vezetést. Másodszorra bátran emeltetett, öt kilót rákért, ám ez már túl sok volt neki. Ettől függetlenül azonban Márkust fölfelé kényszerítette, hiszen az a bizonyos testsúly...

A 137.5 azonban már sem a magyar olimpikonnak, sem az indiainak nem sikerült, így aztán kialakult a sorrend, amelyben nem a felemelt kilók döntöttek, hanem a mérleg nyelve. Azzal, Márkus magasabb testsúlyával dőlt el ugyanis az aranyérem sorsa, hiszen mindkét lány egyaránt 242.5 kilóval zátrta a versenyt. Az olimpián újonc női súlyemelés tehát számunkra jól mutatkozott be, az éremre esélyes sportolóink közül Márkus Erzsébet pályafutása legfontosabb versenyén csúcsformában szerepelt, s megszerezte csapatunk második érmét.

NŐK

63 KG

Olimpiai bajnok: Csen Hsziao-min (Kína) 242.5 - világcsúcs, a régi: 240 Csen Jüe-lien, 1999. nov. 23. (112.5 - világcsúcs, a régi: 110, Lej Li, 1999. máj. 2.,130), 2. Valentyina Popova (Oroszország) 235 (107.5, 127.5), 3. Joanna Hatzijoanu (Görögország) 222.5 (97.5, 125) 4. Saipin Detsaeng (Thaiföld) 222.5 (102.5, 120), 5. Kim Jong Ok (Koreai NDK) 205 (90, 115), 6. A. Phillips (Ausztrália) 190 (82.5, 107.5), 7. J. Pérez (Spanyolország) 187.5 (85, 102.5), 8. N. Kopel (Argentína) 182.5 (80, 102.5)

69 KG

Olimpiai bajnok: Lin Vej-ning (Kína) 242.5 (110, 132.5), 2. Márkus Erzsébet (Magyarország, egyesület: Szombathelyi HVSE; edző: Antalovits Ferenc) 242.5 (112.5 - világcsúcs, a régi: 111.5 Liu Tung-ping, 2000. júl. 6., 130) - országos csúcs, a régi: 240, Márkus 2000. máj. 6., 3. Karnam Malleswari (India) 240 (110, 130, 4. M. Trendafilova (Bulgária) 232.5 (100, 132.5), 5. D. Kerkelova (Bulgária) 232.5 (100, 132.5), 6. I. Kaszimova (Oroszország) 230 (100, 130), 7. P. Thongsuk (Thaiföld) 225 (100, 125), 8. B. Prei (Lengyelország) 225 (100, 125)

A verseny után felhívtuk a súlyemelősport két olimpiai bajnokát Földi Imrétől (1972), és Baczakó Pétertől (1980), valamint Márkus Sydneyben tartózkodó edzőjét Antalovits Ferrencet, aki 1978-ban világbajnoki bronzérmet nyert Gettysburgban.

Földi Imre: "Remélem, hogy Erzsi sikere mindenkit meggyőz a női súlyemelés olimpiai szereplésének létjogosultságáról. Őrülök, hogy a magyar nők folytatják az általunk teremtett hagyományt. Izgultam, sőt idegeskedtem, hogy Erzsinek sikerüljön megszereznie a győzelmet. Az egyik szemem nevet, de a másik sír: ha valaki akkor én tudom, mit jelent testsúllyal másodiknak lenni. A Miniszterelnöki Hivatal kulturális csoportjával szombaton én is elutazom Sydneybe. Szeretnék mihamarabb személyesen gratulálni neki, remélem az aranygéppel jön haza, mert akkor nem kerülhetjük el egymást."

Baczakó Péter: "Néhány percig úgy tűnt, hogy megszületik a sportág harmadik olimpiai aranyérme is. De nagyon kell örülni ennek az ezüstnek és a világcsúcsnak is. Erzsi edzéseredményei alapján látszott, hogy jó formában van, de ilyen fantasztikus szereplésre nem számítottam. Akkor kezdett igazán izgalmassá válni a verseny, amikor kiderült, hogy a kínai és az indiai lány mellett Erzsi is harcol az aranyért. Remélem, hogy a továbbiakban lesz még okunk az örömre az olimpián."

Antalovits Ferenc: "Nyolc éve dolgozunk együtt, Erzsi a kezdetektől fantasztikusan tudta önmagát motiválni. Ha valamit elhatározott, akkor azt tűzön- vizen keresztülvitte. Tanítványom mindent erre az olimpiai szereplésre tett fel. Elmondhatalanul boldog vagyok, hogy valóra vált az álma. Annál is inkább, mert kétszer én is lehetőséget kaptam az olimpiai részvételre, de sajnos, nekem Montrealban és Moszkvában sem sikerült jól szerepelnem."

A verseny után szinte alig lehetett a boldog ezüstérmes Márkus Erzsébet közelébe férkőzni, annyian vették körül, ráadásul a doppingvizsgálat miatt el is akarták "rabolni" tőlünk..

- Azt láttuk, hogy nagyon integetett a teleíziókamerák felé, mintha csak köszönteni akarna valakit.

- Ez pontosan így van, a kislányomnak, Krisztinának küldtem a puszikat, gondolom, nézte, s biztosan nagyon boldog.

- Csak nem boldogabb, mint az anyukája?

- Még az is elképzelhető...

-Csak nem azt akara mondani, hogy boldogtalan az ezüsttel?

- Azt azért nem, de azt sem állítom, hogy tökéletesen ellégedett lennék.

- A helyezésével, vagy az eredményével?

- Az eredménnyel tökéletesen boldog vagyok, hiszen az életem legjobbját értem el és "mellesleg" emeltem egy világcsúcsot is. Az bánt, az zavar, hogy már majdnem a kezemben volt az arany. Az indiaira nem számítottam, bár tudnivaló, hogy jó emelő. Nekem az a lehetőségem maradt, hogy végig a nyomában vagyok, tehát nem a saját tempómat diktálhattam. Ha nem kellett volna a 137.5-re mennem, talán más lett volna a helyzet. Azt hiszem, a 135-tel elbírtam volna. Így maradt az ezüst. Bár azt hiszem, ha ezt a verseny előtt felkínálják nekem, elfogadom.

- Megvárja az aranygépet, ami az érmeseket viszi majd haza az olimpia után?

- Még nem tudom, attól függ minden, meddig és hogyan bírom ki a kislányom és a családom nélkül - mondta a magyar olimpiai csapat második érmese, aztán már nem volt menekvés, menni kellett a doppingvizsgálatra.

Néhány perccel később feltűnt Fazekas Endre, a súlyemelő válogatott szövetségi kapitánya, aki nem tűnt tökéletesen boldognak.

- Már a kezében volt az arany - hitetlenkedett a szakvezető.

- Szinte szó szerint ezt mondta Erzsébet is.

- Mert ez történt. Arról nem beszélve, hogy úgy lemaradni az aranyéremről, hogy világcsúcsot szakít, az élete legjobbját éri el, egyformát teljesít a világ egyik legjobbjaként számont tartott kínaival, mint mondjak, bosszantó. Belül ugyan sírok egy kicsit, de kifelé mosolygok, gyönyörű estét szerzett mindnyájunknak Erzsi meg is érdemli, mert iszonyúan sokat dolgozott.. Szépen búcsúztatta a szövetségi kapitányt...

- Értsük ezt úgy, higy Fazekas Endre elköszön?

- Igen, ennyi elég volt, jöjjenek a fiatalok, én meg majd szurkolok, hogy nekik is legyen olimpiai ezüstérmes versenyzőjük.

A Színes Sport, 2000.09.20