Megérdemelten ünnepelték Csollány Szilvesztert és Supola Zoltánt is, akik nagyszerűen képviselték hazánkat Sydneyben. A Dunaferr SE két tornásza közül előbbi aranyérmet szerzett gyűrűn. A 30 éves kiválóság teljesen kimerülten érkezett haza, no de megérte! A pihenésre azonban majd csak két nap múlva keríthet sort, hiszen szerda este a dunaújvárosi elöljáróság rendez számukra ünnepélyes fogadást. Persze nemcsak nekik, kettőjüknek, hanem a dunaferres kézilabdás nőknek is.

- Alig van erőnk, szinte hihetetlen, hogy mennyire fárasztó egy ilyen út - mondta bágyadtan Csollány. - Én szerdán utazom Dunaújvárosba, ahol aznap este nagy ünnepséget tartanak a helybéli sportolóknak. Utána azonban pihenek, van mit bepótolnom a családommal. A tornával azonban nem állok le, hiszen még jó néhány versenyem lesz az idén.

Supola Zoltán ugyan kevésbé van az érdeklődés középpontjában, pedig a lólengésben megszerzett hatodik helye szintén jó teljesítmény. Ez különösen akkor igaz, ha belegondolunk, hogy Supola egész évben sérülésekkel bajlódott, az olimpia előtt még arról beszélt, hogy az év végéig még versenyez, aztán vége. Befejezte. A remek sydneyi eredmény után azonban megváltozott a véleménye.

- Úgy döntöttem, hogy folytatom a versenyzést, nem hagyom abba az év végén. Hogy pontosan hogyan és meddig, azt talán jövő tavasszal tudom majd megmondani - árulta el Supola. - A sérült kezem természetesen nem gyógyult meg, de mostanában egyáltalán nem panaszkodhatom. Szilveszterrel ellentétben, nekem egy csöpp pihenőm nem lesz. Szerda este lesz a fogadás, aztán másnap irány az edzőterem, a jövő hétvégén ugyanis Németországba, a soros Bundesliga-fordulóra megyek. Beszélni fogok Vereckei István szövetségi kapitánnyal is a válogatottságommal kapcsolatban.

A Színes Sport, 2000.10.04.