Egyik edzése után a lelátón üldögélve kicsit félve kérdezte meg Csollány Szilveszter: lehetséges-e az, hogy ő legyen az Év sportolója Magyarországon?

Csollány lett a bajnokok bajnoka

A torna ugyanis, noha szép csendesen sikerágazatává vált a magyar sportnak (1976 óta minden olimpiáról éremmel, mi több, 1996-ot kivéve aranyéremmel térnek haza versenyzőink), talán nincs annyira reflektorfényben, mint az úszás, vagy éppen az állandó aranyesővel kényeztető kajak-kenu.

Szóval, Csollány Szilveszter üldögélt a Tornacsarnok lelátóján, és azon morfondírozott, hogy egy felejthetetlen gyakorlattal a háta mögött, egy olimpiai aranyéremmel a nyakában vajon mit ér ő a magyar sportéletben.

Vajon mit érhet az az ember, aki majd egy évtizede a sportága legjobbjai közé tartozik, aki állt már (de mennyiszer!) olimpián, világbajnokságon és Európa-bajnokságon is dobogón, akinek gyakorlatát tágra nyílt szemmel bámulják, tanulmányozzák (!) riválisai, és aki nemcsak a tornasport barátai, hanem az egész ország szimpátiáját kivívta?

Vajon mit érhet az az ember, aki az idény több tucat versenyéből mindössze kétszer talált legyőzőre, és pályafutása legfontosabb fellépésén, a sydneyi olimpián élete legjobbját tudta a világ elé tárni?

Vajon mit érhet az az ember, aki - ugye emlékeznek még - olyan felszabadultan, átszellemülten, odaadóan és sokak számára könnyfakasztóan tudott örülni a sydneyi SuperDome pódiumán, és aki a siker pillanatában sem feledkezett meg arról, hogy a kamerába mosolyogva elhadarja: Szilviának és Szimónának, azaz a családnak is köszönhető ez a győzelem.

Vajon mit érhet az az ember, aki a mindennapos hajtásban, az edzések monotóniájában, az elvárások terhe alatt megáll egy pillanatra, felemeli fejét, és eltűnődik azon: ki is ő és mi is a dolga a világban?

Álljunk meg mi is egy pillanatra!

Mert a reflektorfény most Csollány Szilveszterre szegeződik.

A gyűrű olimpiai bajnokára.

Az Év legjobb sportolójára.

Hát látod, lehetséges, kedves Szilveszter!

Nemzeti Sport 2000.12.20.