Mostanában csendesebb vizeken evez. Elmúltak az olimpia utáni lázas, örömittas interjúk. Manapság nem adják kézről kézre a médiában, egyszer?en csak éli korábban megszokott mindennapjait. Csollány Szilveszter edz. Készül az őszi genti világbajnokságra, ami egy sikeres olimpia tükrében akár el is halványulhatna. Ám számára különösen fontos lenne a győzelem Belgiumban, hiszen a gyűrűn szerzett sydneyi aranyérme és az 1998-as szentpétervári Európa-bajnoki elsősége mellé már nagyon elkelne a legfényesebbikből egy vébéről is.

- Nem lehetnek túl szívderítőek a mindennapjai. Délelőtt és délután is a Tornacsarnokban gyűri magát, a múlt heti házi válogatót leszámítva egy hónapja nem volt igazi megmérettetése. Hogyan tud újabb és újabb erőt meríteni az edzésekhez?

- Évek óta ebben a ritmusban élek - mondja Csollány Szilveszter. - Mindig megvannak az unalmasnak tetsző felkészülési időszakok, amikor mást sem csinálunk, csak erősítünk, és ontjuk magunkból a gyakorlatokat. Persze, jó, ha az ember egy rövid időre felemelheti a fejét az igából, erre alkalmasak a pihenőtáborok vagy a felkészülési időszakba beiktatott nemzetközi versenyek.

- A jövő héten Pretoriába utazik egy nemzetközi viadalra, és még májusban arról beszélt, hogy a dél-afrikai túrára már egy egészen más gyakorlattal áll a pontozók elé...

- Azt a gyakorlatomat láthatják, amit a mesterfokú bajnokságon is bemutattam, de abban biztosak lehetnek, hogy az augusztusi Jóakarat Játékokra már elkészülök a világbajnoki produkciómmal. Aki a tornában él, az tudja, hogy nem lehet egyik napról a másikra egy komplett, új gyakorlatot összeállítani.

- Természetesen nem lehet, de egy kicsit úgy tűnt, hogy a tavaszi versenysorozatot sikerült az elmúlt idényre alapozva abszolválnia...

- Ezt cáfolnom kell. Január tizenkettedikén bevetettem magamat a Tornacsarnokba, és két hónapra rá már az új követelményeknek megfelelő tízpontos gyakorlattal álltam a pontozók elé a párizsi Világkupán. Ezt nem sokan mondhatták el magukról. És hogy jó úton haladok, azt a versenyeim is igazolták, az olimpia óta ugyanis egyetlen viadalon sem szenvedtem vereséget.

- Ugyanolyan tűzzel tudott versenyezni a tavaszi Világkupákon, mint az olimpiát megelőző időszakban, vagy éppen Sydneyben?

- Nem lehet ezt a két periódust összehasonlítani. Különben is, sok minden megváltozott az olimpia óta. A közszereplések és a hírnév adta elvárások bizonyos szempontból átformálják az ember életét. És ha már megjártad a csúcsot, nehéz újabb motivációt találni magadnak. Főleg így harmincon túl, amikor már tudod, hogy a pályafutásod vége felé jársz.

- A világbajnoki cím megszerzése mellett mi az, ami fel tudná rázni, ki tudná zökkenteni a megelégedettség állapotából?

- Talán egy vereség, egy olyan fricska, ami fájna, az talán újra lángra lobbantana. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelnek a versenyeim. Most is mindent megteszek azért, hogy a legjobb állapotban lépjek a gyűrűhöz, most is csúcsgyakorlatra törekszem... Csak be kell látnom, én is öregszem. Érzem, hogy kifelé tartok a tornából, és tényleg csak remélni tudom, hogy lesz erőm kitartani a kétezernégyes athéni olimpiáig.

- Pedig a magyar torna közeljövője nagyban függ az ön sikereitől, vagyis ha ön nem szállítja az eredményeket, Magyarországon nehezen lesz eladható a sportág...

- Ezt a terhet nem kívánom a nyakamba venni. Tornázom azért, mert szeretem ezt a sportágat. Tornázom azért, mert a válogatottnak szüksége van rám, és ha nem is mindegyik, de négy-öt szeren hasznára lehetek a csapatnak. Aki úgy gondolja, hogy képes leszek egyedül elhúzni ezt a sportágat a vállamon, az nagyot téved. Bár az elmúlt időszak eredményei szerencsére nem ezt mutatják, én is verhető vagyok, és mivel ember vagyok, hibázhatok is.

- Vagy feltűnhet egy új csillag a mezőnyben...

- Ez is előfordulhat, bár szerintem az elkövetkező években ugyanazok lesznek az ellenfeleim, mint eddig. A görög Dimosztenisz Tambakoszt az idén még nem láttam versenyezni, de az információim szerint nagyon készül. A fehérorosz Ivan Ivankov sem hagyta abba a versenyzést, mindössze azért volt bizonytalan körülötte a légkör, mert az edzője befejezte a pályafutását. A bolgár Jordan Jovcsev is edz még, bár legutóbb amikor beszélgettünk, azt mondta, legfeljebb még két évet vállal...

- És mi a helyzet kínai riválisával, a világbajnoki címvédő Tung Csennel?

- Ő olyan fantomfigura. Hol felt?nik, hol elt?nik. Megnyerte a tiencsini világbajnokságot, majd az olimpián, állítólag a csapatarany érdekében, kihagyták a válogatottból. Az idén egy kicsit megijedtem, amikor megláttam a nevét a cottbusi Világkupa rajtlistáján, de a versenyre ezúttal sem érkezett meg. Nem tudom, hogy ott lesz-e Gentben, ha indul, nagy csatára számíthatok.

- Még az is lehet, hogy megkapja azt a bizonyos fricskát?

- Előfordulhat. Mindenesetre fizikailag és mentálisan is egyre erősebbnek érzem magam, és négy világbajnoki ezüstéremmel a hátam mögött, gondolom elhiszi, hogy senki sem akarja jobban nálam ezt az aranyérmet...

Egy sikerszéria állomásai

2000. Sydney, olimpia	1. hely
2000. Budapest, mesterfokú bajnokság	1. hely
2000. Stuttgart, Vk	1. hely
2000. Párizs, Bajnokok Gálája	1. hely
2000. Glasgow, Vk-döntő	1. hely
2001. Párizs, Vk	1. hely
2001. Cottbus, Vk	1. hely
2001. Budapest, szerbajnokság	1. hely
2001. Riesa, csapat Eb	1. hely
2001. Budapest, mesterfokú bajnokság	1. hely

L.Á., Nemzeti Sport 2001.07.05.

Nem panaszkodhat arra, hogy tétlenkedik Csollány világ körüli úton Csollány Szilveszter a következő három hónapban bejárja a fél világot. Az olimpiai bajnok tornász tegnap utazott el a dél-afrikai Johannesburgba, ahol feleségének, Szilvinek a bátyja ed-zősködik. Csollány egy hétig lesz a sógor magánklubjának vendége, majd Pretoriába utazik, ahol egy versenyen vesz részt. Csollány új elemeket is beépített gyűrűgyakorlatába Utána hazajön, Tatán edzőtáborozik, majd Ausztrália felé veszi az irányt, ahol a Jóakarat Játékokon indul. Két nappal hazaérkezése után Kínába utazik, ahol egy rangos versenyen startol. Minden szer viadalára csak hat tornászt hívtak meg, ők versengenek a szerenkénti elsőségekért. tr, A színes Sport 2001.07.07.