A szakemberek egyhangúlag elismerően szóltak arról a teljesítményről, amit a fináléban produkált a szeren, és ha az a fránya leérkezés nem lett volna...

- Elfelejtette már a Párizsban történteket?

- Nehezen lehet felejteni, már csak azért is, mert életem legjobb gyakorlatát fejeztem be egy "csodás" leüléssel - mesélte Nyeste Adrienn, aki a nyolcadik helyet szerezte meg a párizsi Európa-bajnokság felemás korlát döntőjében. - De szerintem nem is kell elfelejteni, hiszen újabb tapasztalatokkal és nagy meglepetésekkel szolgált ez a verseny.

- Éspedig?

- Először is most egy életre megtanultam, hogy valóban az utolsó pillanatig koncentrálni kell, másrészt pedig szembesültem azzal, hogy tényleg a legjobb korlátosok között vagyok a világon.

- Ezt eddig nem tudta lemérni?

- Igazából nem. Úgy utaztam el Franciaországba, hogy mindenképpen szeretnék a döntőbe kerülni, aztán látva a többiek gyakorlatát rájöttem arra, hogy az érem sem elérhetetlen a számomra. Ebben megerősített az is, amit a verseny után mondtak nekem a pontozók és az edzők. Szóval most úgy érzem, hogy akár dobogós is lehetek az olimpián...

- Nem sokan merik ezt kijelenti. Általában a sportolók nem szeretnek feleslegesen terheket pakolni a saját vállukra.

- Én vállalom azt, amit érzek. Kemény munka van mögöttem, soha életemben nem voltam még ilyen jó formában, és célok nélkül nem is érdemes elutazni az olimpiára.

- Ez így igaz, de néhány nappal ezelőttig még az is kétséges volt, hogy ön megy-e az olimpiára. Az elmúlt időszakban ugyanis kemény harcok mentek azért az egy kvótáért, amit a női szakágnak szerzett Ónodi Gabriella a tiencsini világbajnokságon.

- Ez engem egyáltalán nem érdekelt. Minden ezzel kapcsolatos gondolatot kizártam magamból, tettem a dolgomat, csak arra törekedtem, hogy jól tornázzak és hogy egészséges maradjak. Bíztam benne ugyanis, hogy a válogatási elveknek megfelelően minden a "pályán" dől majd el, és szerencsére nem csalódtam.

- Mi változik most a felkészülésében?

- Először is minden versenyt lemondtunk, így például nem utazom el Mexikóba se, ahol június közepén versenyeztem volna. Másrészt pedig új leugrást gyakorolok az edzőmmel Lukács Józseffel. A régi egy kicsit bizonytalan volt, ami ugye Párizsban is látszott, így szeretnénk megerősíteni a leérkezést.

- És erősítésképpen elviszi magával az olimpiára Tigrist, Alfot és Macit is?

- A kabaláimat nem hagyom itthon. Tudom, hogy egy kicsit gyerekesnek tűnik, de az idén mindig segítettek...

(lipiczky), Nemzeti Sport 2000.06.03.