Vasárnap, helyi idő szerint délelőtt tíz órakor a férfiak versengésével folytatódott a sportág olimpiai premierje, a szombati női versennyel megegyező pályán és távokkal. A nézők érdeklődése mit sem csökkent az előző napihoz képest, amiben valószínűleg közrejátszott az is, hogy Michellie Jones csalódást keltő ezüstérme után ausztrál aranyra éheztek a hazai szurkolók. Igen nehéz és küzdelmes versenyre volt kilátás, hiszen tíz-tizenöt triatlonista pályázott közel azonos eséllyel az érmekre. A menők közül a legnagyobb favoritnak a brit Simon Lessing számított, aki olyannyira mindent a sydneyi aranyra tett fel, hogy még az utóbbi Világkupa-viadalokat is kihagyta. Mi magyarok Kuttor Csabával képviseltettük magunkat, az első húszba vártuk őt.

Már a start előtt örömhír érte a résztvevőket, az előző naphoz képest egy fokkal emelkedett az óceán hőmérséklete. A tizenhét fokos vízben való fürdőzés persze így sem ígérkezett könnyű feladatnak. Az ausztrálok nagy kedvence, Craig Walton tempózott az élen, szorosan követte őt Lessing, valamint a világranglistát vezető új-zélandi Hamish Carter. Ők hárman próbáltak meg elhúzni a többiektől, de igyekezetük nem járt sikerrel. Tisztán vezettek, ám a mögöttük lévő húszas boly nem tette meg azt a szívességet, hogy leszakadjon. Végüli Walton tizenhét perc alatt teljesítette a másfél kilométert, s elsőként ülhetett fel a kerékpárra. Kuttor Csaba a legerősebb számában igencsak kitett magáért, végig az üldöző boly elején haladva, tapadva az előtte úszókhoz, tizenegyedikként ért partot, egyperces hátránnyal az ausztrál mögött.

A biciklizés még jobban összerázta a mezőnyt. Láthattunk ugyan néhány kósza kitörési kísérletet, de ezek inkább látványosak voltak, mintsem eredményesek. Állandóan változott az élen haladó személye, a svéd Joachim Willen, a japán Takumi Obara, a világbajnok francia Olivier Marceau és honfitársa Stephane Bignet, sőt a görög Vassilis Krommidas is elmondhatta magáról, hogy a sportág olimpiai bemutatkozásán az élen tekerhetett. Kuttor is remekül tartotta magát, felvette az igen nagy iramot, még az is előfordult, hogy ötödikként pedálozott. S amikor minden a legszebb álmaink szerint alakult, következett a fekete leves. Elesett előtte az egyik japán és bár Kuttor fékezett, a mögötte haladók rálökték a szerencsétlenül járt ázsiaira. Folytatni tudta a versenyt, ám a hátránya akkorára nőtt az elöl haladókkal szemben, hogy minden esélye elúszott a jó szereplésre.

Közben a "semmiből" előjött dél-afrikai Conrad Stoltz, Marceau is nagyobb tempóra kapcsolt, s az utolsó kilométereken lerázva a többieket, közel egy perces előnnyel kezdhették a tízezer méteres futást, amely igazán parádés versenyt hozott. A mezőny egyre inkább kezdte utolérni a vezető duót, amelyből láthatóan sokat kivett a kerékpározás. Újabb meglepetésember, a német Stefan Vuckovic állt az élre, mögötte a kanadai Simon Whitfield haladt, az esélyesek közül mindössze az utóbbi években hazánkban élő, kazah Dimitrij Gaagnak volt esélye az éremszerzésre. Az olimpiai bajnoki cím végül az utolsó százötven méteren dőlt el, amikor a kanadai triatlonista faképnél hagyta a németet, s elsőként szakíthatta át a célszalagot. Harmadiknak a cseh Jan Rehula érkezett meg, míg óriási meglepetésre a nagy favorit Lessing csak kilencediknek. Kuttor Csaba minden erőtartalékát mozgósította a futásban, teljesítménye a harmincadik helyhez volt elegendő.

Férfiak

OLIMPIAI BAJNOK: SIMON WHITFIELD (Kanada) 1:48:24.02 óra, 2. Stefan Vuckovic (Németország) 13.56 mp hátrány, 3. Jan Rehula (Csehország) 22.62 mp h., 4. D. Gaag (Kazahsztán) 39.55 mp h., 5. I. Rana (Spanyolország) 46.86 mp h., 6. M. Stewart (Ausztrália) 50.50 mp h., 7. O. Marceau (Franciaország) 54.01 mp h., 8. R. Hug (Svájc) 57.28 mp h, .30. Kuttor Csaba (Magyarország) 2:41.50 p h.

Színes Sport 2000.09.18.