Molnár Erika olimpiai szereplését nagy várakozás előzte meg, mert az UTE tehetséges versenyzője a juniorok mezőnyében Európa- és világbajnokságot is nyert, majd a felnőttek között is a világ élmezőnyébe került, Világkupa-futamokat nyert, a világranglistán az előkelő második helyen is állt. Tehát úgy nézett ki, hogy Horváth László tanítványa egyenes úton jut fel az olimpia dobogóra. Az elmúlt években a magyar triatlonsport első számú versenyzője ugyan sokat betegeskedett, az olimpiai felkészülése sem volt zavartalan, a szakemberek mégis reménykedtek abban, hogy pályafutása egyik legfontosabb versenyén a legjobbak közé kerülhet. Erre a megméretésre készült, amióta tizenegy éves korában megismerkedett a sportággal. Rengeteget edzett, több ezer leúszott, letekert és lefutott kilométer van már mögötte. A sok gond ellenére sem mondott le az álmáról, s részt vett a triatlon olimpiai premierjén.

Molnár Erika Athénban feledtetheti a gyengébb sydneyi teljesítményét

- Több mint három hete fejeződött be Ausztráliában a nők versenye. Mivel telnek azóta a napjai?

- Főként pihenéssel. Hosszú és fárasztó év van mögöttem, az átlagosnál több kudarccal. Muszáj feltöltődnöm, hiszen jövőre újabb kihívásoknak kell megfelelnem. Hivatalosan december elsején van az első edzésem, de valószínűleg már a jövő héttől elkezdek kocogni. A nagy semmittevésben az erőnlétem megygyengült, de ezen nem csodálkozom. A versenyidőszakban mindennap már hajnali hattól úszom, s délután négykor is még futótréningen vagyok. Most pedig akkor kelek és fekszem, amikor akarok.

- Részese lehetett sportága olimpiai bemutatkozásának. Gondolom, felejthetetlen élményekkel lett gazdagabb.

- A televíziós közvetítésekben az olimpia misztikusnak tűnt számomra, fenntartásaim voltak az eseménnyel szemben. Elutazásom előtt úgy terveztem, hogy amint lehet, hazajövök. Aztán kint, Sydneyben rájöttem, hogy az olimpia fantasztikus dolog. Remekül éreztem magam, rengeteg híres emberrel találkozhattam. A falun belüli hangulat teljesen magával ragadott. Persze elképzelhető, ehhez hozzájárult az is, hogy amikor mi kiérkeztünk, még nem volt telt ház a faluban, s amíg nem akklimatizálódtunk, azt csinálhattunk, amit akartunk. A triatlonversenyek után pedig a többi magyar sportoló szereplését kísértük figyelemmel. Láthattam Kovács Ági és Csollány Szilveszter győzelmét. Felejthetetlen élménnyekkel lettem gazdagabb.

- Tudom, hogy már sok kritikát kapott, de elkerülhetetlen a téma. A verseny nem úgy sikerült az ön számára, ahogy azt előzetesen várni lehetett. Mi volt a gyengébb szereplés oka?

- Ez egy hosszú folyamat eredménye. Két éve az Európa-bajnokságon kezdődött el a kálváriám, egy kellemetlen gyomorfertőzéssel. Azóta rengeteg problémám volt, mindenfajta betegségből kijutott nekem. A legsúlyosabbnak az a torokfertőzés bizonyult, amely miatt nem tudtam megfelelően felkészülni az olimpiára. Pedig csak egy hétköznapi vírus támadott meg, de mivel annyira túlterhelt voltam, az immunrendszerem nem volt képes ellenállni a támadásnak. Sokat hagytam ki, csak az utolsó egy hónapban készülhettem rendesen. Ilyen rövid idő alatt pedig nem lehet csodát tenni.

- Nem az volt esetleg a probléma, hogy nem pihente ki kellően a betegségét, hogy túlerőltette magát?

- Régebben tényleg előfordult, hogy nem az orvosi előírásoknak megfelelően vészeltem át a betegségeket, de most nem ez történt. Az viszont igaz, hogy sok versenyen csak az olimpia miatt indultam el, ha nincs ilyen közel a nagy esemény, biztosan kihagyom őket. De muszáj volt rajthoz állni, mivel ott akartam lenni Sydneyben. A júliusi, fonyódi középtávú országos bajnokság óta nem voltam beteg, de bevallom őszintén, hogy jól sem. Én tisztában voltam vele, hogy mire lehetek képes Ausztráliában, hiszen ha egy hónapos felkészüléssel a hátam mögött jó eredményt érek el, az azt jelentette volna, hogy gyenge a mezőny.

- Mindezek ellenére a trénere, Horváth László az első hatba várta. Nincs ebben egy kis ellentmondás?

- Az edzőm maximalista, és a végtelenségig megbízik bennem. Nem ismer lehetetlent, a fél karját odaadta volna egy olimpiai sikerért. Ő is tudta, hogy kevés volt az idő a felkészülésre, de mivel egyre jobb teljesítményt nyújtottam, valószínüleg ezért várt pontszerző helyre. Tudom, hogy mire vagyok képes egészségesen, nem a véletlennek köszönhetem az eddigi sikereimet.

- A gyengébb úszását azzal magyarázta, hogy eltévedt. Az előre kijelölt, a triatlonisták által többször kipróbált pályán hogyan lehet rossz felé úszni? A mezőny elment jobbra, Molnár Erika pedig gondolt egy merészet és eltempózott balra?

- Nem így történt. Az első megkerülendő bója körülbelül 450 méterre volt a start helyéül szolgáló pontontól. Mivel a vízből nem lehet rendesen látni a bóját, az úszó kénytelen még a partról egy tájolópontot kinézni magának, amely felé úszva biztos lehet benne, hogy a legrövidebb úton halad a kijelölt cél felé. Ez most is így történt, a jelet a Botanikus kert mellett álló hatalmas fa jelentette számomra. El is kezdtem úszni, de amikor felnéztem, nagy meglepetésemre nem a fa, hanem a kert felé haladtam. Irányt kellett változtatnom, ami időveszteséggel járt. Azonban távol álljon tőlem, hogy ezzel magyarázzam a teljesítményemet.

- Említette, hogy pihenéssel tölti az idejét, de decemberben elkezdődik a kemény edzésmunka. Milyen tervei vannak?

- Természetesen folytatom a triatlont, hiszen még csak huszonnégy éves vagyok. Az elkövetkezendő másfél-két évben az úszásra fogom fektetni a hangsúlyt, mert ez a leggyengébb számom. Ebben kell a legtöbbet fejlődnöm, ezt az olimpiai szereplés is jelezte. A kerékpározásom közepesen sikerült, a futásban viszont a hatodik legjobb időt értem el. Úgy gondolom, hogy elérhetem a számomra ideális szintet. Ami pedig a jövő évi programot illeti: júniusban Európa-bajnokság, júliusban pedig világbajnokság lesz, amelyeken jól akarok szerepelni. A terveimben szerepel az ironman táv teljesítése is. Egy kicsit félek tőle, de nagyon szeretném kipróbálni magam. Elképzelhető, hogy előtte teljesítek egy maratonit is. De még semmi sem dőlt el, egyelőre élvezem a pihenést.

PÁLSZABÓ ZOLTÁN, A színes sport 2000.10.15