Az 1980-as moszkvai olimpián írta be végleg magát a magyar öttusasport könyvébe, amikor a csapatversenyek után ezüstérmet akasztottak a nyakába. Persze, Horváth László, a népszerű Vöri addig is sokat hallatott magáról, hiszen tízszeres országos bajnokként, több világbajnoki éremmel a zsebében mindenki (el)ismerte. A későbbiekben sem fordított hátat szeretett sportágának, 1982-89-ig junior-, majd 1989 és 1991 között felnőtt szövetségi kapitányként segítette tanítványait az eredményes szereplés felé vezető hosszú és rögös úton, az elismerést és dicsőséget hozó sikerek felé. Az 1992-es barcelonai ötkarikás játékok előtt a magyar csapat legbiztosabb utazójának számított, ám végül csak a tévé képernyőjén keresztül szurkolhatott a magyaroknak.

Becsapottnak és megsemmisítettnek érezte magát, de nem engedte, hogy a kétségbeesés eluralkodjon rajta. Új kihívás után nézett, és ezt a számára addig ismeretlen sportágban, a triatlonban találta meg. Itt próbált meg maradandót alkotni, bebizonyítani az őt leíróknak, hogy tévedtek. Nyolc év alatt az új sportágában megbecsülést szerzett, a magyar triatloncsapat szakmai vezetőjeként részt vehetett a sydneyi olimpián.

Horváth László és Molnár Erika az elkövetkező időben az úszás gyakorlását tartja a legfontosabbnak

Bevallom őszintén, egy kicsit tartottam a találkozásunktól, hiszen tanítványának, Molnár Erikának a vártnál gyengébb ausztráliai szereplése miatt mostanában igen sokan bírálják a trénert. Hiába az eddigi sikerek, a közvélemény a legutolsó produkció után alkot véleményt, az pedig nem sok dicsekvésre ad okot. Bár egy kicsit ő is furcsállta, hogy pont most, a sydneyi kudarc után akarok vele interjút készíteni, de állt elébe.

Mielőtt belevágtunk volna a beszélgetésbe, beültünk egy étterembe, s megkérdeztem, hogy kér-e üdítőt vagy kávét. ăMindkettőt" - válaszolta, és amikor elővettem a pénztárcámat, hogy lerójam a tartozásomat, amikor jött a pincér, határozottan közölte: ő fizet. Persze tiltakoztam, mire így érvelt: ăNézze, én körülbelül százötven kiló vagyok, azaz valószínűleg erősebb önnél. Hagyja az egészet, én fizetek" - s egy mosoly kíséretében rendezte a számlát. Mivel nem vagyok a magam ellensége, engedtem az ăerőszaknak."

- Hirtelen távozott az öttusasportból, pedig előbb junior-, majd felnőttkapitányként is sikeres edzőnek számított. Mi volt ennek az oka?

- Közölték velem, hogy szakmailag nem látják megalapozottnak a válogatott sikeres olimpiai szereplését. Azt mondták, hogy a sikerek ellenére váltaniuk kell, és ez ellen nem tudtam mit tenni.

Az újrakezdésen gondolkodott

- Az egész kissé mondvacsináltnak tűnik a számomra. Kilencvenegyben, az Európa-bajnokságon Madaras mellett a csapat és a váltó is aranyérmet szerzett, a világbajnokságon pedig Madaras bronzot, a csapat ezüstöt, míg a váltó aranyat hozott haza. Ezután furcsa, hogy valakiben felvetődik a váltás gondolata.

- Pedig így történt. Később kiderült, hogy Török Ferinek köszönhettem a kirúgásomat, aki féltékeny volt, hogy olyan sikereket érhetek el a srácokkal, mint ő Szöulban. Visszavette tőlem a kapitányságot, aztán csapat csak ötödik lett az olimpián, amiért Mizséréket nagyon sajnáltam. Akkor nagyon csalódott voltam, de mostanra már tisztáztam az ügyet vele, és őszintén kijelenthetem, hogy jóban vagyunk. Persze, még mindig kicsit fáj, de már kár rágódni rajta, borítsunk fátylat a múltra. Egyébként is: most már a triatlonistákkal foglalkozom.

- Egy összetett sportág helyett egy másik kombinatív sportágban kezdett dolgozni. Miként jött az ötlet, hogy a triatlonban is szerepet vállaljon?

- Elbocsátásom után nagyon "magam alatt voltam", nem érdekelt semmi. Illetve egyvalami igen, az, hogy bebizonyítsam, hibáztak azok, akik lemondtak rólam. Még az is megfordult a fejemben, hogy újrakezdem az öttusázást, de rájöttem, hogy több mint negyvenévesen ennek már nincs értelme. Közben az UTE öttusázói mellől is eltanácsoltak, mondván, ilyen edzőt bármikor találnak. Ekkor keresett meg Gedővári Imre, a lila-fehér klub akkori elnöke, és megkérdezte, hogy lenne e kedvem foglalkozni a triatlonistákkal.

- És ön erre mit válaszolt? Tudta egyáltalán, hogy mi fán terem a triatlon?

- Ilyen korban belevágni egy új kalandba, nem egyszerű dolog. Éjszakákon át beszélgettem a felvetődött lehetőségről a feleségemmel, aki azt mondta, hogy számíthatok a támogatására, de a döntést magamnak kell meghoznom. Azonban azt is mondta, hogy ha így folytatom, tönkre fogok menni. Hatottak rám a szavai, és elfogadtam a felkérést. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy akkor értettem a triatlonhoz. Azt tudtam, hogy úszni, kerékpározni és futni kell pihenő nélkül, de csak ennyit és nem többet. Azonnal elolvastam a sportág szabálykönyvét, és bemagoltam a szabályokat. Büszkén mondhatom, hogy nálam jobban csak kevesen ismereik a szabályokat.

- A bemutatkozással viszont nem volt probléma, hiszen azonnal jöttek az eredmények. Ilyen kezdésre számított?

- Bíztam magamban és az elvégzett munkában. Februárban kezdtem el foglalkozni Lehmann Tiborral és Zsódér Zsolttal, és a május másodikai duatlon országos bajnokságon már Tibor bizonyult a legjobbnak, míg Zsolté lett az ezüstérem. Ezt három hónapos munkával értük el, úgy, hogy május elsején igazoltuk le a klubhoz őket, a következő nap pedig már bizonyítottak is. Ekkor újra visszatért az életkedvem.

- Az igazi változás később következett, amikor találkozott egy lánnyal, az akkor csupán tizenöt esztendős Molnár Erikával. Érezte, hogy mekkora tehetséggel hozta össze a sors?

- Felhívott egy ismerősöm, s azt mondta, hogy reggel hatra menjek le az uszodába, mert van egy tehetséges tanítványa, akivel nem tud megfelelően foglalkozni, és szívesen rám bízná őt. Megnéztem, beszéltem a szüleivel, akik áldásukat adták a közös munkára. Egyetlen kikötésem volt, az, hogy amint romlik a kislány tanulmányi átlaga, befejezzük az együttműködést. Ugyanis úgy tartom, hogy nem elég megfelelően sportolni, egy diploma és egy nyelvvizsga is szükséges a gondtalan megélhetéshez. És mivel Erikára úgy tekintettem, mint a saját lányomra, kötelezővé tettem a számára az olvasást és a nyelvtanulást. Ekkor még nem látszott, hogy mit is tud valójában, de bíztam benne, hogy eredményesen fogunk együtt dolgozni. Végül is nem csalódtam benne, hiszen az eredményei önmagukért beszélnek. A világranglistán 1997-ben második, 1998-ban ötödik volt az év végén, nyert Világkupa-versenyeket, és a magánéletben is megállja a helyét, beszél angolul, valamint elvégezte a Testnevelési Főiskolát. Egyedül az olimpia nem sikerült, amit nálam, higgyék el, senki sem sajnál jobban.

(Az olimpia ideje alatt többször volt alkalmam beszélgetni Horváth Lászlóval telefonon, így a kudarccal végződött női verseny után is. Sorra értékelte triatlonistáink teljesítményét, de amint Molnárhoz érkezett, elcsuklott a hangja. Először még csak kisebb szüneteket tartott a mondatai között, de a végén már nem tudta palástolni a bánatát, s szavak helyett zokogását lehetett hallani a kagylóban. Az utolsó mondat, amely elhagyta a száját, így hangzott: ăBocsánatot kérek azoktól, akik szurkoltak nekünk, de csalódást okoztunk nekik." Most valami hasonló szituáció kezdett kialakulni. Ahogy az egykori olimpiai ezüstérmes öttusázó beszélt a tanítványáról, újra gyanúsan csillogott a szeme, s egy-két könnycsepp futott végig az arcán. Ekkor vált világossá a számomra, hogy Horváth tényleg a lányaként szereti Erikát.)

Orvostól orvosig jártak

- Az elutazásuk előtt úgy nyilatkozott, hogy az első hatba várja Molnár Erikát, ez azonban túlzónak bizonyult, végül huszonharmadikként ért célba. Ennyire nem volt tisztában tanítványa képességeivel?

- Nem, erről szó sincs. Egy vírusos fertőzés húzta át a számításainkat. A tavalyi sydneyi Világkupán már betegséggel küszködött. Volt olyan eset, hogy elküldtem biciklizni, de fél óra múlva visszajött, hogy rosszul van, s negyvenfokos volt a láza. A világbajnokságon nem tudtunk indulni, de az edzéseket is ki kellett hagyni. Orvostól orvosig jártunk, akik értetlenül álltak Erika betegsége előtt. Végül kenetet vettek tőle és megállapították, hogy romokban van a kislány. Ekkor eldöntöttük, hogy az Európa-bajnokságon sem fog rajthoz állni, hacsak valami csoda nem történik vele. Aztán mégis megpróbáltuk a kontinensbajnokságot, de bár ne tettük volna. A kerékpározás alatt Erika rosszul lett, elhányta magát, én pedig lerángattam a bicikliről. A szó szoros értelmében, hiszen ő folytatni akarta a versenyt, de én tudtam, ha továbbmegy, azt nem fogja túlélni. Továbbra sem tudtunk megfelelően tréningezni, így a tiszaújvárosi Világkupának úgy álltunk neki, hogy ha az első tíz között végezne, akkor már boldog lennék. Végül huszonegyedik lett. Az olimpiát megelőző utolsó másfél hónapban sikerült csak az előírt edzésadagot elvégeznie. Aztán elindult egy ausztriai viadalon, ahol régi önmagát idézte. Újra éreztem az erőt benne, ez pedig optimizmussal töltött el. Sajnálom, hogy nem sikerült. Talán, ha van még két hetünk. De értsék meg: másfél hónap alatt nem lehet felkészülni egy olimpiára.

- Gondolom, már megtárgyalták az ötkarikás szereplést Erikával, és valószínűleg a folytatás is szóba került. Mire jutottak?

- Ausztráliában közel hat órán át beszélgettünk és végül megegyeztünk, hogy idő kell mindkettőnknek. Egy hónapot kértem tőle, így abban maradtunk, hogy visszatérünk a témára. Tudja, az a baj, hogy sokan sokfélét suttognak Erika fülébe, és nem képes eldönteni, hogy kinek higgyen, kinek fogadja el a tanácsát. Azt hiszem, hogy megcsappant a belém vetett bizalma, nem tudja eldönteni, hogy mitévő legyen. Ezzel pedig nem tudok mit kezdeni, elképzelhető, hogy szakításra kerül sor. Erikának az úszásán kell sokat javítani, de természetesen úgy, hogy a biciklizést és a futást sem szabad elhanyagolnia. Úgy terveztük, hogy a Kiss Lacinál fog majd edzeni, de ő abbahagyja a munkát. Felvetődött az is, hogy kimegy Amerikába az ötkarikás triatlonverseny úszószámát megnyerő Sheila Taorminához, aki korábban úszó volt. Egyelőre még nem dőlt el semmi, nem akarjuk elkapkodni. A következő olimpián még mindenféleképpen rajthoz akar állni, ami teljesen érthető, hiszen 2004-ben csak huszonnyolc éves lesz. Két év múlva kezdődnek a kvalifikációs versenyek, azaz négy helyett csak két esztendő áll majd mindenkinek a rendelkezésére, hogy megszerezze az indulási jogot. Ezenkívül lesz Európa-bajnokság és vébé is, valamint a bajnokságokon is jól kell szerepelni ahhoz, hogy a szponzorok továbbra is kitartsanak mellettünk. Sajnos, a mai világban a pénz határoz meg sok mindent.

Állítja, nem hibázott

- A minap tartottak elnökségi ülést, amelyen szakmai hiányosságokat is említettek Erika felkészülésével kapcsolatban. Jogos volt a kritika?

- Én vagyok a szakmai bizottság elnöke, ezért nekem kellett volna értékelnem a magyar csapat teljesítményét. Erre megfordult a helyzet, és én hallgattam, míg mások értékeltek. Én amondó vagyok, hogy a suszter maradjon meg a kaptafájánál, azaz mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. Most is azt mondom, hogy nem hibáztam, egyszerűen másfél hónap alatt nem lehet megváltani a világot.

- Nagyon csalódott az utóbbi hetek eseményei miatt?

- Az bánt a legjobban, hogy olyanok törnek pálcát felettem, akik egyáltalán nem értenek a sportághoz. Sokan akarnak belém rúgni, de megígérhetem, hogy nem adom fel a harcot és addig nem nyugszom, amíg Molnár Erika világraszoló eredményt nem ér el a következő olimpián!

(Beszélgetésünk során kétszer csörrent meg a mobiltelefonja, mindkétszer a felesége kereste, hiszen az unoka ment hozzájuk látogatóba, és mégsem járja, ha a nagypapa ilyenkor távol van a háztól. Ő azonban nem éreztette, hogy most már ideje lenne befejezni a társalgást, ugyanolyan beleéléssel folytatta tovább. Látszott rajta, hogy az öttusában való csalódása után a triatlonra tette fel az életét.)

PÁLSZABÓ ZOLTÁN, A színes sport 2000.10.17