-- Nem volt könny? elérnem.

-- Ne is mondja, éppen most raktam le a telefont, egy újságíróval beszéltem. A beszélgetés végén jöttem rá, hogy elfelejtettem, hogy ki volt és melyik újságtól keresett. Súlyos, nem?

-- Baj van a memóriájával?

-- Zsong a fejem. Az elmúlt két napban több interjút adtam, mint korábban összesen. Mondjuk nem volt nehéz, hiszen eddig nem nagyon hívogattak az újságírók. Mindamellett kellemes érzés, hogy mindenki az én véleményemre kíváncsi, de fárasztó is.

-- Aludni volt ideje?

-- Azét volt, de például kedden reggel a Napkeltében kezdtem. Úgy volt, hogy a barátnőmmel hétfőn kora este autóba ülünk, és meg sem állunk a horvát tengerpartig. Ő egyébként teniszezik, Trunkos Juditnak hívják és nagyon szeretem. De visszatérve: úgy volt, utazunk, na azóta sem indultunk el...

-- Már nagyon menne?

-- Hát, jó lenne fújni egy keveset, persze mondom ezt úgy, hogy vasárnap este óta életem legszebb napjait élem. Csodálatos volt például, hogy amikor a reptérről hazamentem, az egész rokonság várt a lakásban. A nagymamám, a keresztszüleim is ott voltak. Szintén jó érzés volt, hogy Güttler Karcsi is felnézett a feleségével.

-- Voltak meglepő gratulációk?

-- Megkeresett például a volt általános iskolai osztályfőnököm, és ott volt a reptéren Balázsi Péter is, aki tízéves koromban volt az edzőm. Pezsgőt is hozott, aranyos volt.

-- Azon már volt ideje gondolkodni, hogy immár a négyszáz vegyes Európa-bajnoka?

-- Most már letisztult minden, felfogtam, hogy mit értem el. Százszázalékig biztos vagyok abban, hogy ez a győzelem nagy lendületet ad.

-- Fantasztikus napokat él, pedig az Európa-bajnokság előtt még úgy volt, a gyengébb formája miatt ki sem viszik Helsinkibe, mert annak semmi értelme, hogy a selejtezőben vagy éppen az elődöntőben kiessen.

-- Valóban volt róla szó, hogy itthon maradok. Tudni kell, hogy nagyon nem ment az úszás, két héttel az Európa-bajnokság előtt ráadásul beteg is voltam. Éreztem, hogy nem m?ködik a dolog, így odamentem Kiss Lacihoz, mondván: tartok tőle, hogy nem sok jóra számíthat velem kapcsolatban Helsinkiben, mi lenne, ha nem indulnék. Azt mondta, átgondoljuk, nézzük meg, mennyire találok magamra, és ha nem megy, akkor maradok.

-- A jelek szerint magára talált...

-- Nem volt egyértelm?, a kétszáz vegyes döntője hozta meg a fordulatot. Ha az a litván srác nem lép vissza az elődöntőtől, akkor nem tudom, mi lett volna. Visszalépett, azóta sem tudom, miért, én pedig valahogy ráéreztem a ritmusra. Kétszázon egyéni csúcsot úsztam, négyszázon pedig... De ezt már úgyis kitárgyaltuk.

-- Évek óta a legjobb négyszázas magyar vegyesúszónak tartják, ennek ellenére korábban nemzetközi szinten egyetlen aranyat sem nyert. Nyomasztó volt?

-- Nem. Egyáltalán nem voltam elkeseredve, az úszás amúgy is olyan sport, ahol nem jönnek egyik napról a másikra az eredmények. Ha jönnek, akkor ott valami nem stimmel... Be kell érnie a versenyzőnek, és ez a vegyes úszásra különösen igaz. Helsinki után csak azt mondhatom: megtérült a befektetett energia. Én sohasem éreztem például rosszul magamat azért, ha a reptéri fogadtatáson csak negyediknek-ötödiknek léptem ki a tranzitból. Tudomásul vettem, hogy interjút csak az elsőtől kérnek, pezsgőt is ő kap, meg virágokat. Tudomásul vettem, mert tudtam, én is kihoztam magamból a maximumot. Helsinkiben is így volt.

-- Visszanézte már videón?

-- Nem is egyszer, a hajrá, amikor elmentem a mezőnytől, az nekem is nagyon teszett.

-- Sydneyben is láthatunk hasonló hajrát?

-- Hasonlót biztosan, de azt egyáltalán nem tudom garantálni, hogy az a hajrá győzelmet ér. Sőt, reálisan nézve, csak akkor van esélyem egy éremre, ha a mostani egyéni csúcsomon még jócskán faragok. Úgy érzem, közel két másodperc még van bennem, ebben a esetben pedig talán odaérhetek a bronzos helyre.

-- Legutóbb magyar úszó hét éve nyert Eb-t négyszáz vegyesen. Beszélt már Darnyival?

-- Még nem, de biztosan fogok. A sheffieldi Európa-bajnoki győzelme ugyan nincs előttem, de a barcelonai olimpia nagyon megfogott. Ültem a tévé előtt, és néztem Egerszegi Krisztinát meg Darnyit, és csak az járt a fejemben, hogy de jó, hogy ilyen nagyságok vannak az én sportágamban. Darnyi még most is az egyik példaképem.

-- Ki még?

-- Például Güttler Karcsi. A kitartása egyedülálló, úgy érzem, barátomként tisztelhetem.

-- Igaz, hogy Batházi István makacs ember?

-- Edzésen megesik. Ne úgy értse, hogy nem edzek eleget, vagy hogy nem figyelek. Az viszont előfordul, hogy az edzések vége felé, már hullafáradtan, valamire azt mondom, hogy na, ezt már ne.

-- Nem is tartom fel, biztos már türelmetlenkedik valaki, hogy ennek a Batházinak mindig foglaltat jelez a telefonja...

-- Látja, ebben biztos vagyok.