A papa két-három szál cigarettát szívott el a négyszáz vegyes madridi döntője alatt
Két Cseh László Halásztelekről
------------------------------------------------------------
forrás: SE, Nemzeti Sport 2004.05.22
------------------------------------------------------------
Apa és fia. Idősebb és fiatalabb Cseh
László. Nem csak a név azonos, az úszás is közös az életükben.
Az idősebb a hetvenes években az egyik legjobb hátúszó volt
Magyarországon. A fiatalabb a minap nyert felnőtt
Európa-bajnokságot Madridban 100 méteres hátúszásban (a másik
aranyat pedig 400 méter vegyesen nyerte). Az idősebbik él-hal
a fiáért, jó értelemben vett sportszülő. A fiatalabb pedig
imádja az apját, hallgat rá, és neki is köszönheti, hogy 18
éves korára világklasszis lett belőle.
Az ifjú sztár és a
büszke papa (Fotó: Farkas József) |
–
Hány cigit szívott a négyszáz vegyes madridi döntője alatt?
– Kettőt-hármat, nem is tudom. Több nem fért bele abba a
négy perc tizenkét másodpercbe. De előtte…, vágni lehetett a
füstöt a lakásban – mondja idősebb Cseh László. – Bár
két-három barátom jött volna, megértették, hogy egyedül akarok
lenni a fiammal… Úgy tudok igazán figyelni a televízióra. A
Himnuszoknál persze remegett kezem-lábam, de most nem sírtam,
valahogy kimaradt. A négyszáz vegyesnél számítottam a
győzelmére, de engem az sem lepett meg, hogy 100 háton nyert.
Mindig is volt affinitása a hátúszáshoz.
–
Az idősebb Cseh is úszott, nem mellesleg főleg háton.
Egyszóval le merném fogadni, hogy ön erőltette, hogy a kis
Lacikából úszó legyen… – Ez nem jött be, ugyanis az apósom
ragaszkodott hozzá. Lacika mindig imádta a vizet. Lavór, kád,
Balaton, mindegy volt neki. Egy fürdetés nálunk olykor órákig
tartott, az istennek se jött volna ki a vízből. Így elvittem a
Spartacusba, régi jó barátomhoz, Kiss Miklóshoz. Ô tanította
meg úszni. Nem akkor találkoztak először, Lacika még a
feleségem hasában volt, amikor a Balatonnál összefutottunk
Mikivel, akkor mondta, hogy ebből a gyerekből úszót csinálunk.
Négy és fél éves volt, amikor először levittem. Hát, valahogy
így kezdődött.
Én nehéznek láttam. Erre
válaszol: nem, könnyű volt… (Fotó: Meggyesi
Bálint) |
(Ifjabb Cseh László: – Mindig
mondom apukámnak, hogy ne dohányozzon ennyit, de eddig nem
hallgatott rám. Tudom, hogy mennyire izgul értem, azt is, hogy
a világért sem okoznék csalódást neki. Sok tanácsot ad, az
úszással kapcsolatban is, ő egy olyan ember, aki ért ahhoz,
hogyan kell élni az életet. A balatoni úszásokra emlékszem, és
arra is, hogy állandóan a kádban ültem. Volt, hogy a plafon is
habos volt, annyira szerettem fürödni. Elárulom, még most is
megesik, hogy a kádból nézem a televíziót. Kiss Miki bácsi?
Amikor először levittek hozzá, adott egy úszógumit. Azzal
úsztam és amikor látta, hogy mennyire jár a lábam,
megjegyezte: mindjárt ad alám egy kerékpárt, akár azt is
hajthatnám a vízben.)
Ezt a gyereket nem lehet megpofozni!
Cseh László |
Született: 1985. december 3., Budapest
Klubja: Bp. Spartacus Kiemelkedô
eredményei: vb-2. (400 m vegyes, 2003), 2x
Európa-bajnok (100 m hát, 400 m vegyes, 2004),
Eb-5. (200 m pillangó, 2004), rövid pályás
Európa-bajnok (400 m vegyes, 2003), rövid pályás
Eb-3. (400 m vegyes, 2002), 4x ifjúsági
Európa-bajnok (100 m hát, 200 m hát, 400 m
vegyes, 4x100 m vegyes váltó, 2003) |
–
A folytatást pedig ismerjük. – Nem mindent. Kétszer is a
béka feneke alatt volt a fiam. Úgy tizenegy éves lehetett,
amikor kiderült, hogy asztmás. Akkor még nem tudtuk, csak azt
láttuk, hogy fulladozik. Mentőt kellett hívni, borzasztó volt.
Az eredményein is meglátszott, abban az évben a mezőny végén
kullogott. A tüdőkapacitása most is az átlag alatt van. Ha azt
mondom, a gyorsúszó Zubor Attiláé tizenegy, akkor Lacikáé hat…
Aztán pedig két éve kifordult a térde, fél évig edzeni sem
tudott. Szóval nehéz volt. – Milyen gyerek volt Lacika?
– Nagyon jó. Megbízható, tudja mi a feladata. –
Ôszintén árulja el, soha nem legyintette meg? – Ezt a
gyereket nem lehet megpofozni! Jó, az már megesett, hogy
felemeltem a hangomat, de semmi több.
Idősebb Cseh László |
Született: 1952. március 14., Felsôgöd
Klubjai: Bp. Építôk (1965–69), Újpesti
Dózsa (1969–75) Kiemelkedô eredményei: vb-5.
(100 m hát, 1973), Eb-5. (100 m hát, 1974),
ifjúsági Európa-bajnok (100 m pillangó, 1967),
ifjúsági Eb-2. (100 m hát, 1967) |
(Ifjabb
Cseh László: – Szörnyű heteket éltem át, amikor kiderült, hogy
asztmás vagyok. Éjszakénként arra ébredtem, hogy nem kapok
levegőt, fulladozom. Pont valamilyen korosztályos seregszemle
előtt lettem rosszul, három hétig voltam kórházban. Kijöttem,
és mindenáron el akartam indulni a versenyen. Levertek, semmi
erőm nem volt. Most Madridban is volt, hogy rámjött az asztma,
van egy spray, ha azt használom, kicsit mindig jobb. A
térdficamom is keserű emlék. Reggel felkeltem, egy rossz
mozdulat és már vitt is a mentő. Hoszszú ideig megmozdítani
sem tudtam a térdemet. Nagyon össze kellett magamat szednem,
mert a kihagyás hatására szétesett az úszásom. Azért csak
behoztam a lemaradást valahogy. Atyai pofonok? Soha, tényleg
jó gyerek voltam, talán egyszer lógtam az iskolából, akkor is
lebuktam…)
Papucsot, meg konzerves dobozt tett a homlokunkra
– Madrid alatt sűrűn beszélgettek? – A
verseny után tizenöt percen belül már telefonált. Általában
mindig ugyanúgy zajlik a beszélgetés. Ô megkérdezi, hogy
tetszett-e papa? Én meg mondom, húú, nehéznek láttam. Erre
válaszol: nem, könnyű volt… – A kis Cseh felnőtt
Európa-bajnok, az idősebb ifjúsági kontinenselső volt. Van
hiányérzete? – Nagy pofonokat kaptam, akkoriban nem volt
mindegy, hogy kinél úszik az ember. Komoly harc volt a
válogatottságért és bár voltak eredményeim, sokszor
kigolyóztak. Hirsch Karcsi bácsinál úsztam, neki köszönhető,
hogy hátúszó lettem. Emlékszem, papucsot, meg konzerves dobozt
tett a homlokunkra. Az ő ötlete volt, de ezzel a finom
újítással megreformálta itthon a hátúszást. Már nem egész
testből ment. Talán ezért is úsztam Magyarországon elsőként
egy percen belül. – Jelenleg Halásztelken lakik a család.
Hogy kerültek oda? – Ide jöttem kocsmárosnak, aztán a
feleségem – akkor ugye még nem volt az – bejött, hogy vigyen
sört a házukon dolgozó munkásoknak. Egymásba szerettünk.
Nagyon rendesek az itteni emberek, a polgármester még a
reptérre is kijött, hogy Lacikának gratuláljon. Még egy
Halásztelek-zászlót is kaptunk. A következő eredményhirdetésre
lehet, hogy azt is magával viszi a nemzeti lobogó mellett.
(Ifjabb Cseh László: – Édesapámat soha nem láttam úszni,
amikor megszülettem, már réges-régen befejezte. Csak
újságcikkeket láttam, amiket még a nagyszüleim tettek el.
Persze a Balatonon láttam úszni, de az már más volt. Egyébként
kisebb koromban elővettem az ő felszereléseit, egy ideig azzal
a kézellenállással és deszkával dolgoztam, amivel egykoron ő.
Kétségtelen, apámtól örököltem a tehetségemet. Halásztelek?
Külön világ, semmi pénzért sem hagynám el. Ott nőttem fel, ott
jártam óvodába, iskolába, minden oda köt. Csendes, nyugodt
hely, az emberek pedig roppant kedvesek. Most is, hogy
hazajöttem, rengetegen gratuláltak. Pedig nem sokat vagyok
otthon, most is úgymond interjúnapom van, ezért jöttünk be
Budapestre. Amúgy a német érettségi úgy érzem sikerült, jövő
héten jön a matek meg a magyar. Pihenés nem sok lesz, hiszen
folytatódik az olimpiai felkészülés.)
– Az olimpián
rögtön a nyitónapon lesz a 400 méter vegyes, a Cseh–Phelps
randevú. Mi lesz az eredménye? – Becsületes csatában
fogjuk legyőzni az amerikait. Nem nyerhet más, csak az én
fiam!
|