Majd megfulladástól a kifulladásig
Furcsa életutat járnak be az emberek, amíg eljutnak céljukig. És ez nem frázis, mert például a mai úszósport egyik legkiválóbb egyénisége, az olimpiai és a világbajnoki bronzérmes Czene Attila pályája úgy kezdődött, hogy majdnem megfulladt.
- Ez így igaz. Ötéves lehettem, amikor szüleim elvittek a régi szegedi uszodába, és amikor ott egy pillanatra nem figyeltek rám - zsupsz! -, beugrottam a vízbe. Pillanatok alatt elmerültem, mint egy balta. Ha akkor nem áll mellettem egy idősebb férfi, aki kiemelet a partra, talán már ott véget ért volna úszói és e világi pályafutásom.
- Nem ment el a kedve a víztől?
- Nekem elment, de a szüleim úgy döntöttek, hogy meg kell tanulnom úszni. Eleinte nem szívesen jártam, hideg volt a víz, meg aztán ügyetlennek is bizonyultam a többiekhez viszonyítva. Aztán mégiscsak belejöttem, s egy idő után már nem kellett szülői felügyelet ahhoz, hogy az uszoda helyett ne játszani menjek.
- Mennyi idő után derült ki, hogy az egykori "baltából" versenyúszó lesz?
- Azt hiszem, két év elteltével már örömmel látogattam az edzéseket, és jöttek is az eredmények. Persze csak szegedi szinten.
- Mi hozta a döntő fordulatot?
- Nem mi, hanem ki! Széchy Tamás, aki azért utazott le Szegedre, hogy megnézzen engem, mert azt hallotta, hogy tehetséges vagyok. Azt hiszem, tízéves lehettem, amikor szemrevételezett, és egyetértett akkori edzőmmel, aki felhívta rám a figyelmét. Nem volt bőbeszédű. Mindössze annyit mondott: "Fiam! Továbbra is komolyan eddzél, de ahhoz, hogy hozzám került, még fiatal vagy. Ha továbbra is így fejlődsz, akkor két-három éven belül újra találkozunk.
Mint annyiszor, ezúttal is beigazolódott , hogy Széchy Tamásnak jó szeme van a tehetségek kiválasztásánál. mert ez a Czene gyerek 13 éves korában felkerült Pestre, és eredményei önmagukért beszélnek. De az olimpiai bronzéremig még sok-sok kilométert kellett leúsznia.
- Összeszámolni is sok lenne a vízben töltött órákat és a kilométereket. 1987-ben kerültem Tamás bácsihoz, és bizony akkor tudtam meg saját bőrömön tapasztalva, mit jelent az, hogy Széchy-iskola. Róttam a kilométereket, eleinte bizony kínkeserves volt lépést tartani azokkal, akikkel már régebben foglalkozott. Szerencsére szüleimmel együtt tudtunk feljönni Budapestre, így a családi háttér sokat segített, meg Tamás bácsi bíztatása is. Rám fért, mert mielőtt felkerültem volna hozzá, az addig ugrásszerűen javuló eredményeim elkezdtek elmaradozni, és nem fejlődtem.
- Mikor érezte úgy, hogy ez a rengeteg munka megéri?
- Először is nagyon büszke voltam arra, hogy olyan neves versenyzőkkel edzhettem együtt, mint Darnyi Tamás, és hamar barátra leltem Rózsa Norbertben, aki velem egy időben jött Budapestre. Ez talán mind kevés lett volna az örömömhöz, ha nem kezdtek volna el újra javulni az eredményeim. Hamarosan a korosztályos nagy versenyeken ismét ott tempóztam az élen, csak az fájt, hogy amikor a legjobb formában voltam a junior kontinensbajnokságra 1990-ben, betegség miatt nem utazhattam ki. Pedig akkor több számban is ranglistavezető voltam Európában.
- A kezdet kezdetén melyik úszásnemet kedvelte a legjobban?
- Először hosszú távra készültem, de a legjobban a hátúszást szerettem. Majd belekóstoltam a pillangóba, és már Szegeden is megpróbálkoztam a vegyes úszással. Már akkor és azóta is a legtöbb gondot a mellúszás okozza, valahogy nem tudok úgy istenigazából megbarátkozni vele.
- Ennek ellenére a világ legjobb vegyes úszói között tartják nyílván. Így négy év távlatából hadd kérdezzem meg, ha tudta volna Barcelonában a 200 méteres vegyesúszás döntöje közben, hogy 150-nél az élen van ...
- Nem tudtam. És, ha tudtam volna is, úgy érzem, akkor sem sikerült volna győznöm, mert annyi energiát égettem el a mellúszásnál , mint addig még soha. A bronzéremnek is nagyon örültem.
- Akkor sokan azt hitték és állították, hogy ön lesz Darnyi Tamás utódja. Aztán jött északról egy rokon, aki árírta a csúcslistát és átrendezte az esélyeket.
- Ez a Jani, azaz Sievinen hallatlanul tehetséges és nagyon jó úszó. Emellett kedves jó barát, csak amikor felállunk a rajtkőre, ezt elfelejtjük. Valamikor Darnyit tartották legyőzhetetlennek, most őt. De a sport azért szép, hogy az ember eleve ne adja fel. Ezzel én is így vagyok, kifulladásig fogok hajtani.
- Már csak kevesebb mint száz nap van az olimpiáig, milyen számokban áll rajthoz?
- Tamás bácsival most a 200 vegyesre, a 200 gyorsra és a 200 pillangóra készülök. Minden számban hallatlanul erős a mezőny, de szeretnék legalább az egyikben dobogón végezni. Szívemhez a legközelebb a 200 vegyes áll, s nem véletlenül.
|
FONTOS
