|
|
| ||||
|
|
Egerszegi Krisztina
------------------------------------------------------------ forrás: Nagy Imre, Képes Sport 1992 ------------------------------------------------------------ 
- Sportolóként gyerekfejjel kezdted el járni a világot, sokan egész életükben nem utaznak ennyit. Lehet szeretni az ilyen mértékű, immáron állandósult világjárást?
- Őszintén szólva az edzőtáborokért - legyenek a világ bármely pontján - nemigen rajongok. Igaz, hogy nagyon jó dolog olyan helyekre eljutni, ahova talán más körülmények között sohasem utazhatnék, de ezek az utak azért nem kimondott nyaralások. Ha pihenésről, kikapcsolódásról van szó, akkor azt sokkal inkább valahol itthon Magyarországon - többnyire az érdligeti telkünkön - teszem. Éppen eleget vagyok távol! - Még mindig egy kis világjárás: van e kedvenc városod? - Kettő is. Szöul azaz az olimpiai, illetve Athén, az Európa-bajnoki győzelmem helyszínei. - Évek óta a világ legjobbjának lenni egy rendkívül kemény sportágban; nap mint nap sok-sok kilométert legyűrni a medencében - rendkívül embertpróbáló dolog ... Lehetséges még ennyi idő után is örömet találni az úszásban? - Egyre kevesebbet. Nem titok, van úgy, hogy néha leülök, magam elé meredek és keresem a választ, hogy egyáltalán miért is csinálom még mindig ezt az egészet? - A jelek szerint minden alkalommal csak sikerül megtalálni a választ ... - Ez egyetlen szó: olimpia ... Minden, ami utána következik, csupa kérdőjel. Nincs kizárva úszópályafutásom befejezése sem. S ha már a jövő került szóba, a "civil" életemet illetően talán még több a kérdőjel .. Jövőre túl leszek az érettségin; ilyenkor szokták mondani, hogy kilép az ember a nagybetűs Életbe ... Régebben állatorvossnak készültem, azután elképzeltem már magamat cukrászként vagy valamilyen kereskedelmi pályán is. Egyelőre azonban még várat magára a végleges döntés. Egy biztos, mindenképpen szeretnék továbbtanulni! - A jövő után egy kis múlt ... Már komoly versenyzőnek számított, amikor kortársai nagy többségének még az igazi elfoglaltságot a hajasbaba jelentette ... - Óvodás voltam, amikor egy fiatalember jelentkezett az óvodában, hogy - mint később kiderült, nem is egészen legálisan - kis gyerekeket oktat úszásra; akinek kedve van, lehet nála jelentkezni. Édesanyámék beíratták a nővéremet és engem is, higy megtanuljunk úszni. Nővéremről, Kláriról hamar kiderült, hogy tehetséges, őt ott is tartották; én pedig időközben elkezdtem művészi tornázni. Tulajdonképpen a gyermei akaratosságomnak köszönhetően lettem végül én is úszó. A nővéremet ugyanis édesanyám mindig elkísérte az edzésre, mert oda sokat kellett utazni, ezt a "megkülönböztetést" én pedig nem vettem jónéven; addig-addig hisztiztem, mígnem én is a medencében találtam magam ... - A kezdettől folyamatosan a Bp. Spartacus sportolója, néhány héttel ezelőtt azonban kishíján megszakadt az évtizedes kapcsolat ... - Személy szerint én nem nagyon bonyolódtam bele ebbe az átigazolási hercehurcába, tettem tovább a dolgomat, edzettem, ahogy egyébként is edzettem volna. Engem igyekeztek távol tartani ezektől a problémáltól. Az edzőmet, Kiss Lászlót sokkal jobban megviselte az egész, az ő energiáit emésztette fel igazán. Nekem csak a jó hírekről számolt be mindig, hogy megkíméljen a felesleges idegeskedéstől. Végül is az anyagi problémák rendeződtek, maradtunk mindannyian. - Nehéz lett volna a "szakítás"? - Pici korom óta itt sportolok, egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy máshol ússzak. Ezer és egy szállal kötődöm az egyesülethez, mindig is azt mondtam, ha el kell mennem a Szpariból, inkább abbahagynám az úszást. Ennek ellenére azt hiszem, Laci bácsinak és az édesapámnak teljes mértékben igaza volt, amikor kényszerűségből szembekerült a vezetéssel. - Versenyezzen a világ bármely pontján, bármely viadalon, egy ország várja a híreket sikereiről, győzelmeiről ... Miként jelentkezik ez otthon, a családi körben? - Nem mondják, hogy nem baj, ha nem nyersz, mint ahogy azt sem, hogy mi is győzelmet várunk tőled... Pontosan tudják, mennyire zavarna, ha otthon is ez lenne a téma. A család a világversenyek előtt is éli a megszokott napi életlét; amikor eljön az utazás napja, csak akkor következik néhány "kötelező" aggódó mondat, hogy vigyázzak magamra. Az eredményekről csak akkor esik szó, amikor azok már megvannak, vagyis utólag. - Jöjjön akkor egy kis szakma ... Melyik szám az igazi kedvence? - Talán a vegyesre készülök most a legszívesebben. Igaz, hogy ez a négyszáz méter fárasztóbb, mint a rövidebb számok, de nem olyan egyhangú: az igénybevételnél nagyobb a vonzerő - épp a változatossság miatt! Mondhatom azt is, hogy vegyesúszásban szeretnék a leginkább ismét bizonyítani. - Általános véleméyn, hogy Egerszegi Krisztinának már jó ideje nem a vetélytársak, csak az óra, az idő az ellenfele ... - Mindenki azt várja tőlem, hogy az olimpián nyerjek - háton és vegyesen is. Ami az utóbbit illeti, egyáltalán nem lehet mindani, hogy ebben az úszásnemben én vagyok a világon a legjobb, a legyőzhetetlen. A nemzetközi mezőnyben négyszázon van hozzám hasonló teljesítményre képes úszónő nem is egy ... Ami meg a hátúszást illeti, az sem kizárt, hogy éppen az olimpián ugrik ki egy új, nagy tehetség - ahogy ez velem is történt annak idején Szöulban. - Hogyan lehet elviselni az esélyességnek ezt a - Szöul, azaz 1988-tól sorozatban elért ragyogó eredményei miatt kialakult, végülis azonban a - megszokottnál sokkal nagyobb terhét? - Csupán az zavar, hogy úton-útfélen azt hallom, három olimpiai aranyat várnak tőlem Barcelonában. Ezt így előre kijelenteni több, mint merészség ... Természetesen minden körülmények között szeretném megvédeni olimpiai bajnoki címemet, de könnyen meglehet, hogy ez "csak" egy aranyérmet fog jelenteni. Azt hiszem, az sem lenne kis dolog, ha négy év után kétszáz háton megvédeném az elsőségemet! - Nem hiányzik az igazán komoly ellenfél a hazai mezőnyben? - Biztosra veszem, hogy sokkal jobb lenne, ha itthon is megszorongatnának vagy küzdelemre kényszerítenének a versenyeken. Egyelőre azonban csak az edzői szigor az, ami "megzavar", ha esetleg lazítanék. - Milyen a viszonya az ellenfelekkel a nemzetközi mezőnyben? - Azt mondják, ahol két nő együtt van, ott már sok jóra nem lehet számítani - mi pedig ugye nyolcan állunk egy-egy döntő előtt a rajtköveken. Ennek ellenére semmiféle személyes rivalizálás nincs közöttünk, mint ahogy túl szoros kapcsolatom sincs az ellenfeleimmel. Köszönünk egymásnak, egy-két barátságis szó, ennyi. Ahhoz sajnos még nem tudok elég jól angolul, hogy komolyabban is elbeszélgethessünk. - Szinte nincs olyan nap, hogy Egerszegi Krisztina a tévéből, újságból, plakátról ne köszönne vissza az emereknek ... Meg lehet szokni ezt az évek óta tartó hallatlan népszerűséget? - Lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, de mostanában viszonylag kevesebben ismernek meg. A legtöbb emberben a "kislány Egerszegi" képe él, márpedig én elég sokat változtam az évek során ... Őszintén szólva nem is bánom, hogy ez így van. Persze, attól azért nem kell tartanom, hogy elfelejtettek volna ... - Edzők, menedzserek, uszoda ... egy meglehetősen zárt világ, amelyben már hosszú ideje él ... - Az a legnehezebb, amikor az iskolatársaim elmennek a nyáron a szünidőben nyaralni, nekem pedig megy minden ugyanúgy tovább, mint addig. Valóban, néha terhes ez a bezártság. Alapvetően én sem különbözöm a kortársaimtól: szeretek szórakozni, a divattal, egy kicsit a háztartással, az igazi női dolgokkal foglalkozni. Már jó ideje mindig azzal bíztatom magam, na, még ez a nagy verseny, mlg ez a félév fontos, ezt még ki kell bírnom ... Nos, az elkövetkezendő éppen egy ilyen fontos félév lesz 1992 júliusának végéig. |
| ||
|
||
Egerszegi Krisztina |
||
|
FONTOS
