Igaz, Spanyolországba már "királynőként" érkezett, a Picornell uszodában nyújtott alakításán mégis ámult a fél világ. A Szöulban tinédzserként a dobogó tetejére kapaszkodó, s Barcelonában kisasszonnyá "serdült" úszófenomént 1992-ben háromszor szólították az emelvény legfelső fokára, így a "csodaolimpiáról" a magyar sport történetének egyik legsikeresebb alakjaként tért haza.

Ugye, nem volt olyan régen, hogy ne emlékeznénk?! A Montjuic-hegyen, az Olimpiai stadionban épphogy csak meggyulladt a láng, másnap, néhány száz méterrel odébb máris felhangzott a magyar himnusz. A női 400 méteres vegyes úszás eredményhirdetését követően, miután Egerszegi tizenkilenc század másodperccel korábban ért a falhoz, mint félelmetes vetélytársa, a szám kínai világbajnoka, Li Lin. Az elképesztő izgalmakról annyit, hogy a pillangón megtett első száz után az amerikai Sanders vezetett, aztán jött a hát és vele "Egér", majd a mell megint Sandersszel, na meg a bulldog szívósságú ázsiaival. Az utolsó két hossz előtt még mindig a magyar lány tempózott az élen, de mindkét vetélytársa ott lihegett a "nyakán", s a végére is csak Sanders ereje fogyott valamicskét. Ám Egerszegi nemcsak Barcelona, hanem a kitartás bajnoka címét is kiérdemelte volna, ráadásul abban a számban, amelyet a betervezett három közül a leggyengébbnek minősített Kiss László, a mester. Mi lesz itt még? - kérdezgettük egymástól, és tényleg: mi volt ott még...!

Két nappal később Krisztina csak azért nem nyerte röhögve a 100 hátat, mert "kíséretében" volt egy nyíregyházi illetőségű hölgy. Nevezett Szabó Tünde azzal az eltökélt szándékkal utazott Barcelonába, hogy elorozza az aranyérmet akkor már nemcsak idehaza ünnepelt honfitársától, a szám világcsúcstartójától. A próbálkozás nem járt sikerrel, de az Egerszegi mögött kivívott második hely után sok mindenre lehetett oka a peches korban versenyző Szabónak, csak kesergésre nem. A magyar tábor tomboló lelkesedéssel ünnepelte az arany- és az ezüstérmest, a nemzetközi sajtótájékoztatón azonban kizárólag az érdekelte az újságírókat: vajon miért nem javított világrekordot az összeségében immár háromszoros olimpiai bajnok kislány? "A rajt csúszott, így lemerevedtem. Talán legközelebb..." - szólt a felelet.

Eltelt három nap, és Krisztina 200 háton címvédőhöz méltó produkcióval, már a délelőtti időfutamban megadta az alaphangot: négy másodperccel úszott jobb időt a második leggyorsabb, amerikai Lovelessnél. Aztán a döntőben sem volt ok az idegeskedésre; a magyar versenyző majdnem két és fél másodperccel verte az ezüstérmes, német Dagmar Hasét, és - bár a csúcs újra elmaradt, de ki bánta?! - ismét megkoronáztatott Katalóniában.

A szédületes pályafutás Atlantában folytatódik, s a hírek szerint a végére ér. Ha a mindenhatóban cseppnyi dramaturgi véna szunnyad, elkerülhetetlen, hogy a bámulatos eredménysor olyan "aranyosan" záruljon, amilyen aranyosan nyolc éve, Szöulban kezdődött. Ami biztos: a "kicsi lány", a huszonkét éves hölgy 400 vegyesen és 200 háton is ott lesz a rajtnál.