|
|
| ||||
|
|
Az elmaradt nászút Egerszegi Krisztina boldogságos élete ------------------------------------------------------------ forrás: Sinkovics Gábor, Nemzeti Sport 1999.07.20 ------------------------------------------------------------ 
-- Nagyon sok boldogságot!
-- Köszönöm... De ezt most miért mondta? --Férjhez ment, nem? -- Persze. De május huszonegyedikén. Ennek már két hónapja. --Olyan titokban tartották a lagzit, annyira sejtelmes volt az egész, hogy mostanig nem vettem bátorságot arra, hogy zavarjam. Mit tagadjam, szívesen megkérdeztem volna, milyen érzés volt kimondani a boldogító igent. -- Ugyanazt mondtam volna akkor is, mint most: csodálatos érzés. Ezt kívánom mindenkinek. -- Tökéletesen boldog, igaz? -- Az nem kifejezés. Találtam egy nagyszerű férfit, egy olyan embert, aki ugyanúgy gondolkodik a világról, mint én, s akitől rengeteg figyelmességet, szeretetet kapok. Igen, életem eddigi legboldogabb pillanata az volt, amikor abban a kis kápolnában, ott a Hármashatár-hegyen kimondtam az igent. --Sokan voltak? --Az esküvőn? Nem. Harminc vendég köszöntött minket. Szűk családi kör. úgy gondoltuk, ez a mi kettőnk ügye, nem kell ország-világ előtt ünnepelni. Jobb volt így. Csendben. Szinte elvonulva a világtól. -- Miért éppen abban a kis kápolnában esküdtek össze? -- Ez egy ferences kápolna, és nagyon egyszerű kis templom. úgy gondoltuk, ez az a hely, ahol örök hűséget fogadhatunk egymásnak. -- Félre ne értse azt, amit mondok, de irigylem a férjét. úgy tud beszélni, olyan szerelmetesen az esküvőről, a házasságáról és róla, hogy az embernek borsódzik a háta. Képzelem, mennyire felejthetetlen lehetett a nászútjuk. -- Nem voltunk nászúton. Sajnos, nem jutott rá idő. Nekem az életre való Plussz Program miatt volt munkám, a kedvesemnek pedig ugyancsak elfoglaltsága volt. De bepótoljuk. Elmegyünk a Mátrába, a Bükkbe, vagy az őrségbe, és kipihenjük magunkat. -- Semmi Hawaii, semmi Copacabana, vagy Riviéra...? --Ugyan már! Itthon is vannak gyönyörű helyek, minket a nyugalom, a táj szépsége jobban vonz, mint a csillogás-villogás. -- Igaz, már bejárta a világot, s látott mindent, mi gyönyörűséget adhat bárkinek. -- Régen volt. -- Ezt most úgy mondta, mintha nem ön nyerte volna három olimpiát, sok-sok világ- és Európa-bajnokságot, ilyen, meg olyan versenyeket és mintha nem Egerszegi Krisztina lett volna a legnépszerűbb sportoló Magyarországon. -- Néha magam is elgondolkodom rajta, hogy tényleg velem történtek-e meg ezek az élmények. Hogy valóban én voltam-e az, aki sikert sikerre halmozott, és akiért annyian rajongtak. Olykor úgy érzem, nem is én vagyok az, ott a képeken. -- Furcsa, amit mond. -- Számomra már idegen környezet az uszodák világa. Amikor annak idején abbahagytam az úszást, öt hónapig le sem mentem az uszodába. Aztán november környékén mégis ellátogattam a többiek edzésére, és azt kérdeztem magamtól, mit keresek én itt. --De hát hogyan tudott ennyire elfordulni az úszástól? --Nézze, ha önnek azt mondaná valaki, hogy csak írjon, írjon megállás nélkül, akkor is, ha nincs kedve, legalább két évig termelje a cikkeket, előbb-utóbb csömört kapna tőle. én is így voltam. A kilencvennégyes világbajnokság volt a vízválasztó az életemben. Azt követően azt mondtam, még két évig úszom. Kínkeserves volt, már egyetlen porcikám sem kívánta a faltól falig tempózást. Elég volt. Kiúsztam magam egy életre. -- Sohasem szokott úszni? Nehogy azt mondja, hogy soha... -- De, például most is fürödtem a Balatonban. úszkáltam. úgy, mint a többi ember, lazán, lassan, élvezettel. -- Azt tudja-e, hogy úszó Európa-bajnokság lesz Isztambulban? --Jó vicc, persze, hogy tudom. -- érdekli egyáltalán? -- Persze, szurkolok Kovács Áginak, Nyíry Annának, Kiss Annamáriának, meg a többieknek. Csak azt sajnálom, hogy Risztov Évi nem lesz ott Isztambulban. Tudom, hogy még fiatal, de lehet, hogy neki is ugyanolyan jót tenne, ha most esne át a tűzkeresztségen, mint nekem annak idején. -- Hány éves volt, amikor először úszott Európa-bajnokságon? -- Nyolcvanhétben Strassbourghban, tizenhárom évesen versenyeztem, és akkor száz háton ötödik, kétszáz háton pedig negyedik lettem. Hú, de boldog voltam! -- Az volt az első rangosabb versenye? -- Nem. Szerepeltem már Bécsben és Amerikában is, egy-egy nemzetközi viadalon. Az az amerikai felejthetetlen emlék: voltunk Disneylandban, Orlandóban, csak néztem tágra nyílt szemekkel. -- Hány Európa-bajnoki aranyérmet szerzett? --Kilencet. Kilencvenegyben, kilencvenháromban és a kilencvenötösön is sikeresen szerepeltem. -- és mit gondol, Kovács Ági hogyan szerepel Isztambulban? -- Tudom, hogy mindenki három aranyérmet vár tőle, de ez nagy teher egy versenyző számára. Persze, Ági van annyira jó úszó, hogy győzzön kétszáz, száz és ötven méter mellen is. Elsősorban kétszáz mellen várok tőle aranyat, hiszen ott taktikázhat. Neki különösen jó az állóképessége. -- Nem állnak kapcsolatban egymással? Szóval nem barátnők? -- Kovács Ági tizennyolc éves, én pedig huszonöt. Mindössze egy évet úsztunk együtt, én akkor már "kifelé" mentem, ő meg még kislány volt. A hét év nagy korkülönbség. -- Egyszóval figyelemmel kiséri az isztambuli eseményeket? -- Biztos meghallgatom majd a híreket. De ha én most versenyeznék, nem szívesen mennék el Isztambulba. Nekem fontosabb az életem, mint az úszás. Ez a török--kurd ellentét félelmetessé teszi számomra az Európa-bajnokságot. --érdekli a politika? -- Nem igazán. De azért tudom, mi történik a világban. -- Azt még árulja el: korábbi edzőjét, Kiss Lászlót meghívta az esküvőjére? --Nem. Talán sokan megsértődtek azok közül, akiket nem hívtam meg, de így éreztem bensőségesnek a szertartást. A vacsora különben itt volt, Érden, a vendéglőnkben. -- Ott is élnek, ugye? --Igen, a férjem sportversenyeket szervez, én meg naponta átjárok Veresegyházára a Pharmavithoz. Van, amikor a dugó miatt kétórányi az út. -- Hogy is mondjam... Mikor lesz baba? --Lesz. Már alig várom, de... most még boldogok vagyunk ketten is. |
| ||
|
||
Egerszegi Krisztina |
||
|
FONTOS
