SZ.N.:Szép jó reggelt kívánok "nektek", muszáj megjegyzést tennem a derékbőségedre azt tudod? Centikben vagy hetekben tudod, hogy milyen bő a derekad?

E.K.:Hetekben inkább.

SZ.N.:Hány hetes a bőséged?

E.K.:Hát úgy 25-26.

SZ.N.:És mondd, az elején hogy voltál?

E.K.:Az első 3 hónap nagyon rossz volt.

SZ.N.:Olyan szunyókálós, álmos kismamának indult a dolog?

E.K.:Igen, igen. Meg úgy mindentől, tehát bármi ételtől-italtól....

A.R.:Szaladni kellett?

E.K.:Igen.

SZ.N.:És jelenleg dolgozol?

E.K.:Igen, még mindig.

SZ.N.:Mi az a nagy projekt, ami most zajlik a vezényleteddel?

E.K.:Egy gyermekprogram, amit eddig is műveltem. Mivel június 2-től 4-ig lesz a döntő, így ezt még szeretném véghezvinni.

SZ.N.:Mi ez a program tulajdonképpen? Most már jó ideje megy nem?

E.K.:Igen. 6 éve indította el a cég. Ez az "Életrevaló" program, iskolában zajlik 10-12 éves gyerekeknek szól. 3 fő téma köré csoportosul: a testi-lelki egészség, a környezet, a közélet és a közügyek.

A.R.:Ha kijön, aki ott bent van, beadod őt úszni?

E.K.:Azt mindenképp szeretnénk, hogy megtanuljon úszni, de hogy úszó lesz-e vagy sem, azt majd ő eldönti.

SZ.N.:Mikor voltál utoljára úszni.

E.K.:Nyáron a Balatonban, de az csak olyan kitett fej, mellúszás volt.

SZ.N.:Mint a turisták?

E.K.:Igen. Nem is úsztam be sokáig. Egyébként medencében utoljára 4 évvel ezelőtt úsztam.

SZ.N.:Nem szoktál erről álmodni?

E.K.:De szoktam.

A.R.:Jót?

E.K.:Nem, rosszat. Azt álmodom, hogy edzőtáborban vagyok és muszáj úsznom. És nem értem, hogy miért kell, amikor már abbahagytam.

SZ.N.:Hány évet úsztál végig?

E.K.:3 és fél évesen kezdtem, így tulajdonképpen összesen 19-et.

SZ.N.:Már az elején kiderült, hogy tehetségesebb vagy, mint a többi?

E.K.:Nem. A nővéremet ajánlották be, hogy ő a tehetség.

SZ.N.:Hogy kezdődött, mi volt a pályád legelején?

E.K.:Az elején én még nem úsztam. A meleg vízben ültem és tanítottam a babámat úszni. Figyeltem az edzőt, ahogy csinálja.

SZ.N.:És egy idő után?

E.K.:Elkezdtem tanulni, úszni.

A.R.:Nem voltál 4 éve uszodában, ezt megértem, mégis hiányzik a nyüzsgés?

E.K.:Mindig jólesett, hogy az emberek gratulálnak. De '92 után elegem lett a nyüzsgésből. Nem akartam, hogy a média a magánéletemben vájkáljon.

SZ.N.:Mi volt a célja annak, hogy Érdre költöztél egy nyugodt, csöndes kis szigetre vágytál?

E.K.:Tulajdonképpen a régi emlékek hívtak vissza. Sok időt töltöttem gyermekkoromban ott, a telkünkön.

SZ.N.:Sokat dolgozol?

E.K.:Igen, de már van szabad hétvégém.

SZ.N.:És mostanában, ha például elmentek vacsorázni, gyakran megszólítanak?

E.K.:Nem nagyon, inkább a vásárlásnál.

A.R.+SZ.N.:Sok boldogságot kívánunk és vigyázzatok magatokra!