- Vagy mégsem?

– Dehogynem. Noha a kép kétségkívül tarka, azért több rajta a vidám szín, mint a komor.

- Akkor kezdjük azzal, akinek mindvégig fülig ért a szája: a két aranyat nyerő Cseh Lászlót most esélyesebbnek tartja az olimpiai elsőségre, mint egy héttel ezelőtt?

– Igen. Bebizonyította, hogy nem egyszerűen tehetséges, hanem érett, profi gondolkodású versenyző is. Ráadásul legerősebb számában, négyszáz vegyesen nem adott ki magából mindent, de ha kellett, rátett egy-egy szeneslapáttal. Amikor az osztrák Rogan háton jól ment, Laci beleerősített, a végén pedig a két olasznak, Marinnak és Boggiattónak mutatta meg, hogy vele szemben kár a gőzért. Úgy nyert, ahogy akart, és maradt benne bőven tartalék. Athénban az amerikai Phelpsszel kegyetlenül nehéz dolga lesz, de a feladat nem megoldhatatlan.

- Jöjjön a kontraszt: a két éve négy Eb-, tavaly három vb-második helyet szerző Risztov Évának Spanyolországban egyetlen ezüst jutott. Ha Csehnek nőttek, akkor logikusan arra következtethetünk, hogy Risztovnak csökkentek az olimpiai reményei.

Szerencsére nem ilyen egyszerű a helyzet. Évi komoly betegséggel küszködött a télen, és ettől szárnyaszegettebbé vált korábbi önmagához képest. Az is bebizonyosodott, hogy az ő alkati tulajdonságai folyamatos, intenzív terhelést igényelnek, magyarán: kizárólag kőkemény munkával tarthatja a lépést a világ legjobbjaival, akik a jelek szerint most még előrébb tartanak nála.

- Ő is „beljebb lehetne” egy arannyal, ha...

– Ne is folytassa: ha elindul nyolcszáz gyorson. Elvisszük a balhét: bár nem sejthettük, hogy a favorit németek kihagyják az Eb-t, semmiből nem állt volna benevezni erre a számra is. Így viszont tehetetlenek voltunk, ugyanakkor, mivel nem készült a hosszú távra, nem vennék rá mérget, hogy meg is nyerte volna. Igaz, arra sem, hogy ne nyerte volna meg. Mindenesetre a mostani eset tanulsággal szolgált, és Athénban a változatlanul a legtöbb eséllyel kecsegtető négyszáz vegyes és a kétszáz pillangó mellett feltétlenül elindítjuk valamelyik gyorsszámban is.

- A megint érem nélkül maradt Kovács Ágnesről még nem beszéltünk. Nem is érdemes?

Ági 1997 és 2001 között a magyar úszósport legnagyobb egyénisége volt, amióta azonban Amerikában tanul és készül, ennyire futja tőle. Maradjunk annyiban, hogy korábbi sikerei miatt, amíg csak úszik, kiérdemli a megkülönböztetett tiszteletet.

- Akadnak viszont a csapatban olyanok, akik egyszer talán elmondhatják magukról: éppen Madridban kezdődött minden. Elmondhatják majd?

– Ebben szinte biztos vagyok. Jakabos Zsuzsanna, Boulsevicz Beatrix vagy Szepesi Nikolett is messzire tekinthet; ha nem is az olimpián, a 2006-os budapesti Európa-bajnokságon már mindannyian a válogatott alapemberei lehetnek. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a várakozást fölülmúlva két bronzérmet szerzett a mellúszó Bodor Richárd, miképpen harmadik lett – nem utolsósorban az addig gyengélkedő, de az utolsó napon remek Zubor Attila jóvoltából – a férfi vegyes váltó. Aztán: van még nekünk Gyurta Dánielünk és Verrasztó Dávidunk is. Őket az európai szabályok megfosztották a madridi részvétel lehetőségétől, mivel nincsenek még tizennégy évesek.

- Mire a végére értünk, egészen kivirult...

Egyértelmű csalódást csak az olimpiai szerepléstől eleső női váltó okozott, így aztán ha abból indulok neki, hogy mit terveztünk az Eb-re, és mi sült ki belőle, azt kell mondjam: sokkal jobb a kedvem, mint volt egy héttel ezelőtt.